Jól el lehet hülyéskedni persze ezekkel a poénokkal, hogy buzisugárvető, halálcsillag, gyíkemberek és világ-összeesküvés, de a helyzet úgy áll, hogy azért több igazság van benne, mint népakaratból Kim Dzsongun ötéves tervében.
A világ és kontinensünk szerkezetileg és alapvetően változik meg. Talán úgy, ahogy utoljára Amerika felfedezésekor tette, amikor az az Európa megszűnt létezni a hagyományos értelemében, és a Világtérképen, a szótárakban újabb 600 évig nem az emberiség, a civilizáció közép- és végpontjaként szerepelt utána, hanem Óvilágként. Ez volt az az időszak, amikor új népek, új országok születtek, jelentek meg, és ezzel együtt egy nagyobb maréknyi eltűnt. Pont úgy, ahogy nincs középkori Egyesült Németalföldi Tartományok, úgy nem lett újkori Bajorország sem. Mi valahogy kibekkeltük ezt a fordulatot, bár azért a nagy globális átrendeződés okozta törökvész nem épp pozitív fejezete a magyar történelemnek, bár kétségtelen tény, nem lenne most ennyi menő fürdőnk, meg töltött paprika, ha nem dekkolnak itt a törökök 150 évig. Az átrendeződést akkor is megsínylettük. Az 1467-es gazdasági reformot követően 1480-ban, mint Európa aranybányája tartották számon az országot. Volt itt akkora gazdasági növekedés, hogy nem csak a GYODÁ-t tudtuk fenntartani macsói meg kucsói meg akármicsodai bánságok név alatt, de az akkori MNB alapítványok Corvinákra, visegrádi és budai reneszánsz palotákra és hasonló stadionokra szórhatták a mannát. Volt is Má-tyás! Má-tyás rendesen, de mögötte már akkor fenekedtek a Vitéz Habonyok, Szapolyai Lázárok, Bátori Rogánok és Kinizsi Szilárdok, akik aztán majd jól szét is tépik egymást a király halála után. De akkor sem a Bajnai Ulászlók miatt jutott az ország oda, ahova 1526-ra, azaz alig 30 évvel halálát követően, hanem azért, mert időközben tőlünk távol Pisarro és Cortez annyira serényen hentelte az indiánokat, hogy heti járattá vált az aranyhajó Madrid és Havanna között. Ugyanezen aranyhajók más esetben a török flottát abajgatják a Földközi-tengeren, és ha mindezen tevékenységet szorgalmasan kiegészítik egy-két anatóliai hadtest haleledellé változtatásával, akkor rögtön kevesebb a problémánk. De ez a mi lett volna ha.... Ha pedig a Világgazdaság szerkezete átalakul oly formán, hogy Európa jórészt az aztékok aranyára kezd el építkezni, ez radikális gazdasági átrendeződést okoz, aminek már intő jele a „Lacipecsenye” megszületéséhez kötődő államcsőd is, és ugye a Szerémségnél kezdődő GYODA fenntartásának akadozása, ami aztán 1526-ban oda vezet, hogy a Mátyás-rezsim másodvonala kezdi el ölni egymást, az aktuális Bajnai László helyét meg Szulejmán szultán veszi át a Valutalap nevében. Láthatjuk tehát, hogy a történelmi paradigmától elszakadni akkor sem lehet, ha a fene fenét eszik, lett a Mátyási világból részben a keleties-elmaradott erdélyi világ, majd aztán lett végvári vitézség. A történelem eztán is folytatódott, eljutottunk a Habsburg uralomhoz, Rákóczihoz, de a dicsőségnek, az regionális nagyhatalmi státusznak vége lett. Ahogy meghalt Mátyás és odalett az igazság, és a török kb. kaviccsá rombolta a budai és visegrádi reneszánsz presztízs-beruházásokat, jöttek a román, az orosz, a lengyel, a szerb és a német migránsok is tömegesen eztán, amiből lett is Trianon később, de a történet nem állt meg, nem haltunk ki, nem tűntünk el. Amit most látunk az az, hogy hasonló átalakulások vették kezdetüket a Világon. A Nyugat kihal, Kelet felszaporodik, az Európa üressége okozta vákuum pedig beindított egy abszolút fizikailag is értelmezhető folyamatot. A „háború” az asszonyok méhében azelőtt eldőlt, hogy kirobbant volna, és hát ezen a téren mi sem verhetjük a mellünket, hogy mekkora szittyák vagyunk, mert családtámogatás ide vagy oda, asszonyaink és leányaink csak nem nagyon akarják teleszülni a Kárpátok Szent Bérceit szilaj fiakkal. Aztán persze, amikor ilyen folyamatok zajlanak, akkor mindig vannak emberek is a megfelelő helyeken és oldalakon. Vannak török nagyvezírek, vannak végvári vitézek, vannak európai diplomaták, gyarmatosító konkvisztádorok, hajóskapitányok, karibi kalózok és mindenki, akik az egész Rendszert felépítik, létrehozzák, működtetik. Most, 2016-ban sorosgyörgyöket látunk meg embercsempészeket. Meg áramló migránsoka és alkoholista, senkiházi eurokratákat. Tehát a felállás nagyon hasonló, mint amit láthatott egy átlag magyar földesúr valamikor 1520 táján, amikor már azért sejteni lehetett, hogy ez így nem frankó, és hogy ezek a törökök így nem nagyon fognak visszafordulni. Hogy egy ilyen változás önmagában mennyire tudatos, mennyire szervezett, és mennyire spontán, azt szerintem senki sem képes eldönteni. Kolumbusz nem véletlen indult neki az Atlanti-óceánnak, és Izabellát is egyértelmű politikai és gazdasági érdekek vezérelték akkor, amikor konkrétan megbízta a genovai hajóst, hogy húzzon neki Indiának a másik irányból. Sikoltozni persze lehetett, hogy „Úristen, ha a spanyoloknak bejön ez a húzás konkrétan létrejön a spanyol világbirodalom, ami tőrdöfés a demokratikus és hatalmilag kiegyenlített Európai berendezkedés szívébe!” Lett is spanyol világuralom, ők lettek a 16-17. század valódi urai, akik mellett mindenki csicskult. És hát voltak okos és gátlástalan arcok, Soros Györgyök ekkor is, Borgiák és Barberinik, akik totál erkölcstelen módon nyerészkedtek, építették az akkori korszak presztízs-palotáit, és dorbézoltak fiúkkal, lányokkal és kecskékkel, őrölve az akkori népideget. 2010 óta azt látjuk, hogy egyre feleslegesebb a Nyugati civilizáció bármely szegletében a múlt század politikai fogalmai és oldalai mentén gondolkozni. Amerika az ékes példa: az Obama és Soros-Clinton féle baloldal már nem a True Blue demokraták térfele, amelyekhez az lemúlt kétszáz évben az amcsik már hozzászoktak. Akik ott túszul ejtették a Demokrata pártot, pont olyanok, mint a szovjet bolsevikok, akik ugyanígy jártak el 1905-ben az orosz Szociáldemokrata Párttal. Radikális, ateista, világhatalomra vágyó kommunisták. Amit most élünk tehát, és ami az eljövő generáció számára öröklődik, azt hívhatjuk a „Globalizáció Első Válságának”.
„Egészen egyszerűen, radikális változás nélkül, nem leszünk képesek azokat a pénzügyi változásokat, melyek szükségesek egy igazságosabb világhoz.” „Meg kell alkotni egy egységes globális pénzügyi és gazdasági alkotmányt, beleértve az irányítottan alacsonyabb növekedést minden kapitalista országban, hogy ezáltal terülhessen szét a haszon. Kisebb növekedést mindenkinek, kivéve ha mindannyian részesülünk belőle!”
