Nagy pacsi az osztrák demokratáknak!

Ahogy a 20. században a tudomány nyelve volt a német, úgy századunkban a nagybetűs demokráciát kezdik der-el vagy das-al. Bázisdemokraták! Szemeteket Bécsre vessétek!

Történt nemrégiben, hogy az osztrák haladó értelmiség úgy megijedt annak a lehetőségétől, hogy a felügyelet nélküli hülye nép esetleg nácigyanúba keveri magát végtelen oktalanságában, hogy inkább elcsalták az elnökválasztást. Utóbbi már tény a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, és nem valami kósza hídlezárós érzület, hanem megismételt elnökválasztás a következménye. A haladó osztrák demokraták tehát nem bízták magukat és hazájukat a véletlenre, mint a felületes, hányaveti britek. Mondhatni, a szabadság híveit szólította a kötelesség, mivel olyan sötét fellegek gyülekeztek a minden ENSZ-mérés szerint tökéletes demokráciában élő osztrákok felett, minthogy merő véletlenségből megválasztanak egy olyan politikust, amelyik nem hazudik állandóan. Mert noha Norbert Hofer nem éppen egy klasszikus véresfogú szélsőjobboldali, de mégis olyan rettenetes dolgokra képes vetemedni, mint például hogy kerítésnek nevezi az oldalsó kaput kis szárnyakkal. Vagy nem a betelt kvóta felett ereget könnyeket a kamerák előtt, hanem eleve nem akar Bécs utcáin turbános-jatagános agykutatókat látni.

Közbe kellett tehát lépni.

***

A szavazatok azonban nem szoktak csak úgy „elszámolódni”, főleg maguktól nem.

Bátran ki lehet jelenteni, az állampártok úgy bonyolították le az elnökválasztást, ahogy Szudánban az X-faktort szokták.