Pesti Srácok

Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul

Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul

Sayfo Omár (általában) demokratás publicista kezdett el a mandineren keseregni azon, hogy mennyire rettenetes ez a magyari mocsár, melyben mindannyian merítkezünk. Az elborzadás tárgya az arab országok iránti mély meg nem értettség, az arabisztika szakok alacsony színvonala és a tragikusan képzetlen szakértők, akik elképesztően műveletlenek muszlim- és arabügyileg.

Nos, el kell, hogy áruljam magamról,

én is rettenetesen képzetlen, műveletlen, sőt barbár vagyok a fent nevezett kérdésekben.

Ennek egy nagyon egyszerű oka van: balról jobbra olvasok és sose tanultam keleti nyelveket. Meg tolmácsrobotom sincs, aki ráadásul az ismert univerzumban előforduló összes társalgási szokással is tisztában van. Tudom, tudom, el kellene gondolkoznom, ahogy a klásszikus megfogalmazta volt:

PestiSracok facebook image

Azonban most mégis arabus témában kívánok megszólalni, s mindenkitől elnézést kérek, de Sayfo kollégának a következő pár sort idézném az elméjébe, pusztán a téma felé való tisztelet okán:

Egyszóval, bár nem beszélek arabusul, nem tudok fejből idézni a Koránból (s főleg, mert a koránkelés sem az erősségem), mégis meg kell nyilatkoznom abban a témában, hogy miért is nem baj az, hogy nem ösmerjük az közelkeletischesz kultúrát.

Ugyanis jelen pillanatban nem ott élünk.

S épp az a helyzet állt elő, hogy ők jöttek (jönnek) hozzánk. Sajnálattal azt kell, hogy mondjam,

nem él bennem igazán motiváció az európai területre bevándorolt mintegy 2-3 millió muszlim atomtudós és orvosprofesszor közti kulturális eltérések felmérésére.

Éppen elég nekem az, ha békén hagynak, s ebben az elhatározásában pártunkat és kormányunkat a legmesszebb menőkig támogatom. Ami pedig a szakértőket illeti: mélységesen megértem, hogy néha mellélőnek.

Csak Szíriában mintegy 50 frakció lövi egymást különböző megfontolásokból,

amelynek indítóokairól az Index kitűnő tudósításában számolt be. A fent nevezett okok rendszerint arról szólnak, hogy valamilyen szent sírját feldúlták állítólag a gonoszok – valakik (a kívánt ellenség behelyettesíthető) – és ezért bosszút kell állni, ha pedig ez életvesztéssel jár, akkor Mohamed paradicsomába kerülnek, ahol kiélhetik a mindig álló faszú, de félénk tinédzserek vágyait a visszanövő szűzhártyájú hurikkal. Szám szerint 72-el, ami meg a halál értelme.

Ebből a számból is látszik, hogy nem kompatibilis a két civilizáció.

Aki pedig nem tetszik, annak meg levágjuk a fejét egy (jó esetben) haleffel (rossz esetben bicskával). Más, rendkívül hasznos játékszereket is alkalmaznak néha, mint felnégyelés, tankkal eltaposás, robbantás, géppuskázás, teherautóval elcsapatás.

Nos, az a kultúra, amely 2016-ban ilyenekre képes, az – tartok tőle - nem tarthat jogot a „civilizált” jelző használatára.

Ellen-kultúrantropológusként a következő komoly, elméleti alapvetést tartom magaménak, természetesen a rendkívül egoista, önös, antiliberális, egyben alantasan egysíkú nézőpontrendszeremből adódóan: NEM ÉRDEKELNEK. Mint Bajnert a magyar válogatott... Mert az, hogy itt vannak és itt produkálják magukat,

abból nyugodt szívvel vonhatok le következtetést a civilizációs állapotukra nézvén,

nem kell a Fezzáni Egyetemen felvennem hozzá a mohamedán-szakot és széllel szemben kiszúrnom az algír tájszólást két szír menekült beszélgetésében. Akit érdekelnek, azoknak azt javaslom, foglalkozzanak minél magasabb színvonalon kutatásuk tárgyával. Vannak emberek, például, akik a gorillák etológiájának szentelték életüket, ám az meg se fordult fejükben, hogy „kultúrának”, „civilizációnak” nevezzék a derék főemlősöket. Egyszóval: nem, nem érdekelnek az arabokkal szembeni kulturális distinkciók. A derék szerzőnek, aki pedig ezzel kapcsolatosan a mély ismeretrendszert kéri számon a médiaszereplőkön, és az arabisztika szakok tanszékvezetőin, a következő bölcsességet javaslom megfontolni:

„Mégis jobb kapálnod, mintsem magadat felakasztanod.”

(A nyitóképen NEM egy beduin családot látogatunk meg a sivatagban, hogy a tolmácsrobotunk segítségével közelebbről is megismerhessük csodálatos kultúrájukat)

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.