Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul
Sayfo Omár (általában) demokratás publicista kezdett el a mandineren keseregni azon, hogy mennyire rettenetes ez a magyari mocsár, melyben mindannyian merítkezünk. Az elborzadás tárgya az arab országok iránti mély meg nem értettség, az arabisztika szakok alacsony színvonala és a tragikusan képzetlen szakértők, akik elképesztően műveletlenek muszlim- és arabügyileg.
Nos, el kell, hogy áruljam magamról,
én is rettenetesen képzetlen, műveletlen, sőt barbár vagyok a fent nevezett kérdésekben.
Ennek egy nagyon egyszerű oka van: balról jobbra olvasok és sose tanultam keleti nyelveket. Meg tolmácsrobotom sincs, aki ráadásul az ismert univerzumban előforduló összes társalgási szokással is tisztában van. Tudom, tudom, el kellene gondolkoznom, ahogy a klásszikus megfogalmazta volt:
„Hogy valaki latinul nem tud, egyáltalánban nem vétek… már az — szelíden szólva — a legnagyobb frivolság, h a valaki a latin nyelv megfelelő ösmerete nélkül latin szövegnek nemcsak magyarázatára , de egy tudományos folyóiratban való ösmertetésére mer vállalkozni. Régi mondás, hogy >>aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul<< és ha mégis arabusul akar a tudományos világ előtt beszélni, akkor el kell hallgattatni.”
Azonban most mégis arabus témában kívánok megszólalni, s mindenkitől elnézést kérek, de Sayfo kollégának a következő pár sort idézném az elméjébe, pusztán a téma felé való tisztelet okán:
„ha nem tudsz prédikállanyi, hiszen tudsz kapálnyi, s ezzel is elélhetsz. De hév ám a kapa nyele. Megpökjed te s meghidegedik.”
Egyszóval, bár nem beszélek arabusul, nem tudok fejből idézni a Koránból (s főleg, mert a koránkelés sem az erősségem), mégis meg kell nyilatkoznom abban a témában, hogy miért is nem baj az, hogy nem ösmerjük az közelkeletischesz kultúrát.
Ugyanis jelen pillanatban nem ott élünk.
S épp az a helyzet állt elő, hogy ők jöttek (jönnek) hozzánk. Sajnálattal azt kell, hogy mondjam,
nem él bennem igazán motiváció az európai területre bevándorolt mintegy 2-3 millió muszlim atomtudós és orvosprofesszor közti kulturális eltérések felmérésére.
Éppen elég nekem az, ha békén hagynak, s ebben az elhatározásában pártunkat és kormányunkat a legmesszebb menőkig támogatom. Ami pedig a szakértőket illeti: mélységesen megértem, hogy néha mellélőnek.
Csak Szíriában mintegy 50 frakció lövi egymást különböző megfontolásokból,
amelynek indítóokairól az Index kitűnő tudósításában számolt be. A fent nevezett okok rendszerint arról szólnak, hogy valamilyen szent sírját feldúlták állítólag a gonoszok – valakik (a kívánt ellenség behelyettesíthető) – és ezért bosszút kell állni, ha pedig ez életvesztéssel jár, akkor Mohamed paradicsomába kerülnek, ahol kiélhetik a mindig álló faszú, de félénk tinédzserek vágyait a visszanövő szűzhártyájú hurikkal. Szám szerint 72-el, ami meg a halál értelme.
Ebből a számból is látszik, hogy nem kompatibilis a két civilizáció.
Aki pedig nem tetszik, annak meg levágjuk a fejét egy (jó esetben) haleffel (rossz esetben bicskával). Más, rendkívül hasznos játékszereket is alkalmaznak néha, mint felnégyelés, tankkal eltaposás, robbantás, géppuskázás, teherautóval elcsapatás.
Nos, az a kultúra, amely 2016-ban ilyenekre képes, az – tartok tőle - nem tarthat jogot a „civilizált” jelző használatára.
Ellen-kultúrantropológusként a következő komoly, elméleti alapvetést tartom magaménak, természetesen a rendkívül egoista, önös, antiliberális, egyben alantasan egysíkú nézőpontrendszeremből adódóan: NEM ÉRDEKELNEK. Mint Bajnert a magyar válogatott... Mert az, hogy itt vannak és itt produkálják magukat,
abból nyugodt szívvel vonhatok le következtetést a civilizációs állapotukra nézvén,
nem kell a Fezzáni Egyetemen felvennem hozzá a mohamedán-szakot és széllel szemben kiszúrnom az algír tájszólást két szír menekült beszélgetésében. Akit érdekelnek, azoknak azt javaslom, foglalkozzanak minél magasabb színvonalon kutatásuk tárgyával. Vannak emberek, például, akik a gorillák etológiájának szentelték életüket, ám az meg se fordult fejükben, hogy „kultúrának”, „civilizációnak” nevezzék a derék főemlősöket. Egyszóval: nem, nem érdekelnek az arabokkal szembeni kulturális distinkciók. A derék szerzőnek, aki pedig ezzel kapcsolatosan a mély ismeretrendszert kéri számon a médiaszereplőkön, és az arabisztika szakok tanszékvezetőin, a következő bölcsességet javaslom megfontolni:
„Mégis jobb kapálnod, mintsem magadat felakasztanod.”
(A nyitóképen NEM egy beduin családot látogatunk meg a sivatagban, hogy a tolmácsrobotunk segítségével közelebbről is megismerhessük csodálatos kultúrájukat)
