(Ki)tüntetők és (ki)tüntetettek

A mai nap elég sokan visszaadták a kitüntetéseiket. A legkülönbözőbb okokból. Most is igen sokan tiltakoznak és visszaadnak, mégpedig a nagy demokrácia nevében. A Toronyház nevében szeretnék akkor élére állni a mozgalomnak, de előtte vegyünk át néhány apróságot.

Például, hogy mikor kellett volna tiltakozni. Vagy, hogy kik nem adhatják már vissza, sajnos, mert már elhaláloztak, de biztos visszaadnák, továbbá vannak, akik lehet, hogy visszaadnák. Mi itt most tippeket adunk, ha egyszer a tisztelt visszaadók a friss érmesek társaságát kifogásolják.

Marjai József, volt miniszterelnök-helyettes,

sajnos ő már nem lehet velünk, sajnos 2014-ben el kellett mennie. Szólította az örök munkásmozgalom Pantheonja. 2006-ban tüntették ki. Pár szemelvény az életéből a szegény ember Pallas Nagylexikonjából, a Wikipédiáról:

„1939-től vett részt a munkásmozgalomban, 1943-ban lett a Magyar Kommunista Párt tagja. 1948-ban lépett diplomáciai szolgálatba. 1953 és 1955 között a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője, 1955–56-ban a politikai osztály vezetője volt. 1956-tól Bernben, 1959-től 1963-ig Prágában, 1966-tól 1970-ig Belgrádban volt Magyarország nagykövete. 1970-től 1973-ig külügyminiszter-helyettes, majd 1976-ig államtitkár volt, 1976 és 1978 között moszkvai nagykövetként dolgozott. 1976-tól 1989. október 7-ig az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. 1978-tól két éven át vezette a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságát. 1985-ig az MSZMP KB gazdaságpolitikai bizottságának tagja volt. 1978 áprilisától nyugdíjba vonulásáig a Minisztertanács elnökhelyettese volt. 1987 decemberétől 1988 októberéig kereskedelmi miniszterként is tevékenykedett.”

Fekete János, volt jegybankalelnök,

sajnos ő se lehet már környezetünkben, ő már 2009-ben elment közülünk a vörös egek közé. A Wikipédia így ír a nagy eladósító munkásságáról:

„Budapestre került, ahol 1946-tól 1948-ig a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott. 1950-ben lett a Pénzügyminisztérium deviza főosztályának, majd a Külügyminisztérium pénzügyi főosztályának osztályvezetője. Hazánk képviseletében részt vett a háborút követő 1950-es párizsi jóvátételi tárgyalásokon. 1953-ban tért vissza az MNB-be, ahol 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig különböző pozíciókat töltött be. 1953-tól 1968-ig a devizagazdálkodási főosztály vezetője volt. Ebben a minőségében javasolta az 1956-os forradalmat követően – szélsőbalos véleményekkel szembeszegülve – hogy a korábbi nyugati hiteleket törleszteni kell. 1968-tól 1980-ig elnökhelyettes, 1980-tól első elnökhelyettes volt az MNB-ben. Ez utóbbi pozíciójában 1982-től 1988-ig a Nemzetközi Valutaalap magyarországi kormányzójának a tisztét is betöltötte.”

De segítsünk még egy kicsit, javasoljuk

Nyers Rezső volt államminiszternek,

az MSZP első elnökének is, hogy adja vissza kitüntetését, ha nem ért egyet Bayer Zsoltéval. Ő még velünk van, szerencsére, egy rövid szösszenet az életrajzából a Wikipédiából:

„Az SZDP és az MKP kényszerű egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőségének (KV) póttagja, valamint a párt Pest Megyei Bizottságának szervezőtitkára lett. 1948-ban a lemondatott Kisházi Ödön helyére hívták be az országgyűlésbe, melynek 1953-ig maradt tagja. 1951-ben a Belkereskedelmi Minisztérium zöldség- és gyümölcs főosztályának vezetőjévé nevezték ki. Ugyanebben az évben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, emellett 1954-től a Kossuth Akadémia tanulója is volt. Mindkét helyen 1956-ban végzett. 1954-ben a Szövetkezetek Országos Szövetségének (Szövosz) elnökhelyettese és az MDP KV tagja lett. 1956-ban Hegedüs András kormányában rövid ideig élelmiszeripari miniszter volt. Az MDP-ből alakult Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja. A Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány közellátási kormánybiztosa volt, majd 1957-ben a Szövosz elnöke és az MSZMP Központi Bizottságának tagja lett (utóbbinak 1989-ig tagja maradt). 1958-ban újra országgyűlési képviselő lett. 1960-ban kinevezték pénzügyminiszterré, majd 1962-ben az MSZMP KB titkárává nevezték ki és vált a PB póttagjává, melynek 1966-ban lett tagja. 1968-ban Fock Jenővel, a Minisztertanács akkori elnökével dolgozták ki a korabeli gazdasági reformcsomagot.”

És itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Fidesz bizony többször is rossz irányba nyúlt a kitüntetések tekintetében, de nem az idén. Mert, aki még visszaadhatja:

Medgyessy Péter, volt III/II-es, D209-es operatív tiszt,

ex-miniszterelnökhelyettes, később Orbánt legyőző MSZP kormányfőjelölt és szocialista miniszterelnök, akit Szijjártó Péter tüntetett ki 2015-ben.   (A nyitóképen egy sztahanovista érdemrend birtokosa látható, aki társával éppen arról beszélget, hogy lehet visszaküldi)