Miért Gyurcsány a Trump?
Nem szokott olyan lenni, hogy a saját lehülyézésünkre válaszolunk, ez amolyan alapelv. Ugyanakkor kivételesen szükségét érezzük, hogy a sokakat értetlenséggel eltöltő, ám felettébb zseniális megállapításunkat, miszerint Trump Amerika Gyurcsánya kissé bővebben kifejtve is közkincsé tegyük a széles néptömegek műveltetése és a szemléletük horizontjának bővítése érdekében. Pontokba szedve, mert úgy szokás. Meg úgy egyszerűbb.
1. A kívülálló
Amikor Gyurcsi jött az MSZP-be, az éppen olyan állapotban volt, mint a Republikánusok Trump feltűnésekor.
A párt alapvetően erős volt, stabil kapcsolati hálózattal, politikai sikerekkel, ugyanakkor az „utódpártiság” kifingatta, szellemileg meg pláne ki volt üresedve. A Republikánusok kb. Reagan óta nem voltak szellemi téren a helyzet magaslatán, ha belegondolunk, már Öregbush is Reagan „terméke” volt, és a Repiket úgy szorította sarokba a Bush-klán, mint a Maszopot a volt KISZ-esekből álló brigád. Mindemellett a „szellemi hátországot” tulajdonképp egy rendkívül merev és doktriner csoport, a többnyire vállalhatatlan idiótákból álló Tea Party adta, ami nagyon hasonló az MSZP „old school komcsi” szellemi hátországához, már ha azt nézzük, hogy mennyire alkalmazkodóképes és milyen válaszokkal rendelkezik a 21. századra. Az úgynevezett „megújulási kényszer” szinte elkerülhetetlen érkezett, nem beszélve arról, hogy a Republikánusok establishmentjének belső dinamikáját tulajdonképp e két önmagában véve is zsákutcát jelentő irányzat birkózása kötötte le. Ekkor jött Trump, és pont azzal a szöveggel, mint Feri: én majd megoldom, hisz sikeres üzletember vagyok, aki erre képes.
2. A milliomos
Nos, Feri elsődleges érve saját korrupciója ellen az volt, hogy ő már eleve olyan gazdag,hogy nem kell többet lopnia.
Tudjuk azonban nagyon jól, hogy aki piszok gazdag, az a Világtól távol él, és számára a Nép fejőstehén, legyen szó kádkőről vagy épp a Trump Egyetemről, Trump Sonkáról, a Trump sörről, a Trump golfpályákról, kaszinókról, ingatlanokról, tévéműsorról. A szociális érzékenység kimerül néhány hősiesen kipréselt könnycseppben, személyes életútjuk során sosem választották az embert az anyagi haszonnal szemben. Ezt látjuk is, hogy amikor konkrét kérdésekről van szó, Trump ritka hülye dolgokat képes mondani, ami persze lehet részéről trükk is, bár sokkal inkább tűnik úgy, hogy a milliomosok buborékjából egyszerűen nem látja, hogy milyen „vicces” hogy a piros sipkáját Kínában nyomják. Ferinél se fordult elő, hogy bármikor is ne a durva, vadkapitalista megfontolások mentén döntsön egy-egy üzleti kérdésben.
3. Hazudik reggel, délben és este
Trump nem zavartatja magát, hogy konkrét politikai kérdésekkel foglalkozzon.
Összevissza beszél, amit előszeretettel álcáz „szenvedélyes igazságbeszédnek”. Ha a szövegét az ember meghallgatja, hamar déja vuje lesz, hisz „lárifárizik” és trollkodik összevissza, amivel nem is annyira a PC-közbeszédet gyomorozza (bár azt is), hanem követhetetlenné teszi politikáját. Azt mondja épp amihez kedve van, majd az ellenkezőjét, a lényeg, hogy mindig azt halljuk tőle, amivel a lehető legnagyobb hatást éri el.
4. „A harmadik utas”
Az establishmenten-kívüliségből adódik az is, hogy politikája nem követi saját „gazdatestének” politikai irányvonalát.
Politikai viselkedése azonban olyan mozgásokra készteti azt a politikai családot, melynek támogatását élvezi, amit amaz képtelen hitelesen végrehajtani. Így lett az MSZP-ből mára az ami, és ez a sors vár a Republikánus pártra. Trump tulajdonképp lenyúlta az amerikai jobboldal kemény magját és kihúzta a palackból a dugót. Ugyanúgy estek szét egymással acsarkodó frakciókra a korábbi együttműködő platformjai, ahogy most látjuk az egykori baloldal helyén a széttöredezett Összefosást. Az Establishment - ahogy azt a Demokrata oldalon látjuk – az „eccerű nép” érzéseit csupán üzemanyagnak használja ahhoz, hogy bonyolult politikáját megvalósíthassa - sokszor pont az „eccerű nép” ellenére. A posztobamai baloldalon a kulturkampf megteremtette az „egy a tábor, egy a zászló” Demokratákat, és a korábbinál sokkal erősebben, a szó szovjet értelmében vett „Párttá” olvasztotta egybe az amcsi baloldalt. Trump oldalán ennem pont az ellenkezőjét láthatjuk: a korábban egységes Republikánus térfél reagenisták, bushisták, tea partysok, déli fehérek, északi iparmágnások, konzervatív katolikusok, szektás gigatemplom-keresztények, cowboyok és dühös kulturkampfos ellenállók, libertáriusok és Izrael-barát zsidó értelmiségiek egymással szinte összeegyeztethetetlen halmaza, akik még saját Trumpjukat is utálják, hisz felemelkedése pont ezen érdekkörök meggyengítésével indult.
5. A populista
Trumpot előszeretettel címkézi az ellenfél, de beazonosíthatatlan.
Miután Obama angszoc őrülete az amerikai mérvadó értelmiség jelentős részét full kommunistává tette, így Amerika kulturkampfos kék egén is megjelent a „mindenki, aki nem mi vagyunk, az náci” érvrendszer. Ez azonban - nyilván - a valóság elfedését szolgálja. Bárki, aki most a Demokratákra szavaz, sosem fog eljutni a Buzisugárvető létezésének felismeréséig, ahogy nem valószínű, hogy a „női egészség ügyétől” el lehetne jutni a legalizált humán szervtenyésztés és kereskedelem milliárdos üzletágáig. A republikánus redneckek is valószínűleg kevéssé látják azt, hogy a Republikánusok „globális felmelegedés fikázó” álláspontja mögött az őket finanszírozó olajlobbi áll. Trumpot ez a felállás azonban nem érdekli, ami egyszerre lehet jó dolog, illetve végzetes. Hisz azzal, hogy felrúgja a sakktáblát, még nem nyeri meg a partit. Tulajdonképp saját pártját veri szét maga alatt, miközben – populista módon - a megújulást hirdeti. Érzelmileg felszabadítja a „DK-s nyugger” amcsimamikat, de érzelmi koncokon kívül semmit sem ad nekik, miközben a korábbi érdekkörök szándékos egymás ellen fordítása révén biztosítja hatalmát.
6. Az elvtelen
Trumpnak nincsenek elvei.
2007-ben még Clintont támogatta, lánya Clinton lányának legjobb barátnője (volt). 2000-ben a „Reform Párt” nevű eléggé nehezen behatárolható viccpárt színeiben indult elnökjelöltként, de volt független, libertariánus, konzervatív, liberális, kapitalista, fasiszta, ami épp. Pont olyan ebben, mint amennyire Gyurcsány is csupán hatalmi törekvései eszközének tekintette saját politikai oldalát, aminek épp gyengeségét és megosztottságát meglovagolva jutott a csúcsra a semmiből. Pont úgy emelkedett fel ahogy Trump, és míg párttársai éveket dolgoztak egy-egy pozícióért, a valós politikai terepen se Trump, se Gyurcsány nem szerzett tapasztalatot. Csak épp jó időben vásárolt meg jó embereket. Közelebbről nézve Gyurcsányt sem lehet a szó elvi-eszmei értelmében „baloldalinak” tekinteni, Trump meg nem jobboldali. A harmadik út lényege ugyanis mindkettőknél saját személyes opportunista lavírozásuk megideologizálása.
Ezek után...
...simán mondhatjuk, hogy Trump önmagában nézve a lehető legkevésbé vonzó elnökjelölt. Hillaryval szemben azonban még egy csimpánz is kétségtelenül jobb választás. Főleg, ha a Világpolitika felől nézzük. Ahogy Magyarországnak nem érdeke egy TTIP-párti, háborús pszichózisban lövöldöző, törtető és megállíthatatlan angszoc birodalom kiteljesedése, bizonyos szempontból Amerika önmagába zuhanása – melyet Trump hozna el – a Világnak lenne jobb. Trump a maga „amcsi izolacionizmusával” kivonná Amerikát az ideológiailag is terjeszkedő Világbirodalom szerepéből (erre utal a NATO-s megjegyzése). Talán lenne valami gazdaságélénkítő program, de közben különbékék sora venné kezdetét. Elsőként az oroszokkal, majd Kínával, akikkel szemben Clinton simán kirobbantaná a Harmadik Világháborút, hisz Oroszország a „Soros-forradalmakkal”, Kína meg Vietnám és Tajvan felöl beszorítva, a nukleáris robbanófejekkel telepakolt japán támaszpontokról van sakkban tartva. Trump a ruszkikkal együtt oldaná meg a közel keleti térség problémáit és valószínűleg megvonná a támogatást Szaud Arábiától is, valamint rendet tenne Líbiában, ami egész Európa számára lenne létfontosságú, szemben azzal a szarral, amit Obama és Clinton együtt kavartak az arab világban. Innen nézve tehát érthető Orbán „trumpstersége”, de ostobák lennénk, ha azt mondanánk, hogy Trumpnak van bármi olyan elképzelése, ami közvetlenül is megfontolandó, támogatandó lenne. Az a „furcsa koalíció”, aki mögötte körvonalazódik - Putyinnal, Assange-zsal és ugye Orbánnal - egymással politikai szempontból összefüggésbe nem hozható, ám az angszoccal egyenként szembenálló játékosok laza szövetségeként nyugodtan leírható. Trump számára egy olyan felhajtóerő, ami ugyan létezik, de amihez semmi tartalmi köze nincs. Mert Gyurcsány felemelkedésének is volt valós felhajtó ereje, ám ebbe a hatalom megszerzését követően csak hazugságokat, ferdítéseket, Őszödöt, böszmeséget és láfifárit pakolt. Majd gazdasági csődöt okozott és a magyar baloldal romjait hagyta maga mögött, miután lenyúlta a „hard core” nyuggereket a saját kis Reform Pártjába. De legyen ez a történet majd 4 év múlva téma, amikor Trump épp az újraválasztásáért küzd, mint Amerika elnöke….
