Önnön ostobaságából fújt botrányt a libnyafi sajtó

Nem bírja elengedni a barátságos és közkedvelt Index az „Erőszakkal toboroz katonákat a Honvédség a közmunkások köréből” történetet, pedig lassan már nincs is mit félreérteni. Erre mondják - közmondásos jelleggel -, hogy noha hülyék, de legalább kitartóak.

A mese úgy másfél hete kezdett el habzani, amikor a szintén barátságos és közkedvelt Kisalföld megírta, hogy kötelező megjelenni a toborzáson, majd ebből egy lendülettel a kötelező sorozásba hiszterilálták magzukat, hasonlóan a szintén általuk összehazudott török nagyköveti sértődéshez. Ha nem emlékeznének, az a következőképpen nézett ki, a Kisalföld szerint a török nagykövet megsértődött Elsimon beszédén és ezért meg sem jelent a beszédet meghallgatni. Igaz, ehhez minimum időgép kellett volna, de ez nem zavarta a Kisalföld és a sztorit tovább kövérítő Index munkatársait. Ma az „Akkor is fenyítik a közmunkásokat, amikor teljesen felesleges” címmel gurítanak további könnycseppeket azon szörnyűség felett, hogy szegény közmunkásnak munkaidőben meg kell jelennie egy irodában és meghallgatnia egy toborzótiszt előadását a Honvédség nagyszerűségéről, a katonai pálya gyönyörűségéről. Aztán meg haza kell mennie. Rettenetes. A lead rögtön egy méretes hazugsággal indít: „Botrány lett egy csornai levélből, amelyben egy közmunkásnak azt írták, hogy legyen szerződéses katona, különben három hónapra ugrik a közmunka.” Ugyanez a valóságban már sokkal kevésbé izgalmas. A levél nem tartalmazott mást, mint hogy kötelező a megjelenés a toborzó irodában, ami utoljára a kötelező sorkatonaság idejében jelentett katonai szolgálatot. Ma csak egy állásajánlat meghallgatását jelenti, semmi többet. Az indexelt kényszersorozás a következőképpen néz ki a valóságban: Kalányos Pilátust elszólítja a pontosidő a lombvágó szarva mellől és tiszteletét teszi egy épületben, ahol egy derék tiszt a katonaélet szépségéről mesél a hőségtől ájuldozó közönségnek, majd mappáját összecsukva el. A közönség is el a kocsmába, ahol megállapítják, hogy ez egy faszság volt, de legalább nem kellett az árokparton dolgozni ebben a melegben. A történetnek itt vége van, rögtön az expozíció után záródott, nincs finálé. Az sosem zavar, ha egy libnyafi újságíró nyilvánosan lejáratja magát, sőt, tulajdonképpen ez náluk a normál ügymenet része. Nagyobb baj, ha a téveszméikkel rendszeresen zavarják az egészséges embereket, pl. azonnali válaszokat követelnek mindenféle minisztériumok minden szintű sajtósától, akik ettől a szokásosnál is elhárítóbb üzemmódba kapcsolva az értelmes megkereséseket is negligálják. Tehát nem baj, ha valaki hülye, csak másokat – mondjuk a valódi munkát végző újságírót - ne zavarjon!