Sose beszélj a Bal Klubbról!
„Lenin ökölbe szorult keze vagyok...” „Guattari jeges verejtéke vagyok...” „Lukács György fortyogó epéje vagyok...” „Deleuze elcseszett élete vagyok...” „Derrida magányos szíve vagyok...” „Foucault mellbimbója vagyok” „Lacan mardosó féltékenysége vagyok...” ...Én vagyok Sartres abszolút egykedvűsége. „Ha lenne egy tumorom, Simone-nak nevezném. Simone. A seb a szájpadlásodon rég begyógyult volna, ha nem piszkálnád a nyelveddel. De nem bírod megállni.” „Kedvem támadt lelőni minden keresztényt, amelyik kefél a fajfenntartásért. Muszlim terroristákkal akartam elárasztani a híres francia strandokat, amelyeket sose láttam. Füstöt akartam lélegezni...” Bal Club. Első szabály: sose beszélj a Bal Klubbról. Egyébként éppen egy sci-fi-disztópiát írunk (meglehetősen ittas állapotban), amiben egy libsiiszlám-sonderkommandos-ex-izraeli állampolgár (már rég nincsen Izrael - elpusztult) hullahegyeket éget a közjó érdekében, hogy kiirtsa a földre érkezett Messiást (a második eljövetelt); majd egy elfajzott prostituált elcsábítja. Egyébként is ez az iszlám a szexuális zavarban és obszesszióban csúcsosodik ki, ahol a paradicsom már nem egy távoli állapot, ami a mártíroké, hanem mindenkié és mindenkire kötelező. Tehát főszereplőnk bizonyos tiltott drogok megszállottjává válik. A drogok hatása alatt Bellarmino bíborosnak álmodja magát és újraéli a Giordano-pert. Végül az utolsó keresztény harcos szekta elrabolja és Petrába viszi, ahol bemutatják neki az igazi Messiást (a gyógyítót stb.), aki felajánlja neki a bűnbocsánatot a hitéért cserébe, de végül képtelen megvallani az új Istent. Kint harcok, éhezés, járványok stb. Cellába zárják, sokat imádkozik. Beszélgetések a Messiással. Újra transzba kerül, ekkor már a drog hiányától. Felébred, mint Bellarmino és tébolyodva üvöltözni kezd, hogy: "Égessétek el az összeset! Ne hagyjatok egyet sem!" Szóval, ja. Befröccsöztünk.
