Az abortusz a jövő leghatékonyabb szépségápolása
A Planned Parenthood és a feminista mozgalmak segítségének és alázatos munkájának köszönhetően az elmúlt években a fiatal, független nők életében az abortusz már nem jog, hanem szinte követelmény lett. Ennek oka, hogy egy üvöltő gyerek csak akadályozza az önmegvalósítást, valamint azt, hogy még 40 évesen is minden este a belvárosban sörözgessen az ember. Mert az fontos.
De a karriernél van egy sokkal fontosabb dolog az életben: a szépség. Köztudott, hogy egy szépséghibás gyerekkel nem lehet menőzni a barátnők előtt (és ránézni sem kellemes), és a szerencsétlen nyúlszájú gyerek az életben is rengeteg hátránnyal indul… még az is lehet, hogy 30 évesen is otthon fog lakni, mert az önbizalomhiány miatt nem talál majd magának életcélt (ennek remek példáit lehet látni péntek esténként a Madách téren). Ilyenkor egy felelősségteljes és kegyes szülő csak egy dolgot tehet:
még időben megöli a magzatot
, hogy az utód ne csorbítsa a család jó hírét és neki se legyenek problémái az életben. Ugye, hogy ez egy valódi win-win helyzet? Szerintük az, meg valószínűleg a paprikakinga-félék szerint is, akik egyébként csak örülhetnek, hogy fogantatásukkor még nem voltak igénybe vehetők efféle szépségipari szolgáltatások. De persze ez nem személyeskedés, legalábbis nem annyira, mint megölni egy gyereket azért mert vélhetőleg csúnya lesz. Az Egyesült Királyságban az elmúlt években, már 30 olyan estet regisztráltak, amikor gyanítható, hogy ez volt a kiváltó oka a szülők felelős döntésének, mert egyébként a családi háttér rendezett, a magzat pedig egészséges volt. Lehet persze azon vitatkozni, hogy ez a szigetország éves kétszázezer(!) abortuszához képest semmi, de ha belegondolunk, eleve problémás, hogy valakinek ilyen egyáltalán eszébe jut, az meg még gázabb, hogy van egy olyan társadalom, amely ezt “megengedi”. És sok mást is megenged, mert nagyon toleráns. Nem gond például
, hogy mentálisan sérült, illetve neuromuszkuláris betegségek miatt a társadalomtól elidegenedett embereken hajtsanak végre eutanáziát, miután aláírattak velük egy szervfelajánlásról szóló nyilatkozatot. Mindezt persze “kezelésnek” hívják. Vajon hol van ilyenkor Komáromy Gergő és kis barátai, akik
az igazság nevében harcba mennek az emberiségért
betépve kéményekre másznak, a kacsát összekeverik a varjúval és a porba ültetnek paradicsompalántákat, azt elnevezve ökoszociális biogazdálkodásnak? Jó kérdés. Sehol. A sors fintora egyébként, hogy volt 70 évvel ezelőtt egy bajszos, alacsony férfi, aki hasonló dolgokat vallott: ha valaki nem volt életképes, nem volt harcra fogható, vagyis nem volt egy genetikai csoda, akkor érdemes volt megölni – ennek elkerülése érdekében erős, egészséges, szép embereket pároztatott. Hogy is hívták? Valami Hitler… úgy tudom, hogy azok, akik azt vallják, hogy az anya eldöntheti, hogy valamiért megöleti-e a gyerekét, pont, hogy nem tisztelik az ő munkásságát. Vagy mégis? Az abortuszt és az eutanáziát sajnálatos módon ma már az bioetika neves képviselői is támogatják, a hippokratészi idézetre hivatkozva, mely szerint: „Salus aegroti suprema lex esto”, vagyis „A beteg üdve a legfőbb törvény”. Gyógyulásról, gyógyításról persze nem beszélünk, hiszen mindenkinek más az üdve, például egy down-kóros ember mája, már ha van rá pénze. Persze Hippokratész olyanról is beszélt egykor, hogy „nil nocere”, vagyis a „nem ártás”, ez viszont valahogy a háttérbe szorult manapság, vagyis abban az esetben biztosan, ha valaki nem gyönyörű. De a szépség relatív, sokaknak például nagyon bejön Szecsődi Kari, mert létezik olyan meleg, aki benne látja a férfiúi őserő megtestesülését a mellplasztika ellenére is. Ezzel pedig párhuzamot vonva megállapíthatjuk, hogy 2016-ban teljesen normális, hogy a születés ízlés dolga, és ha nem tetszik, akkor visszarakhatjuk a polcra az árut és kérhetünk helyette egy másikat, ami jobban megfelel az aktuális trendeknek. Hát itt tartunk. Je!
