Mi meg egy lyukas tetejű cipősdobozban élünk, ami egy tóban van :(
Egy nap alatt kedvenc történetünk lett a hét, vagy kilenc éves Alex, aki liszttel kevert vizet iszik tej helyett, mert csak arra telik, annak ellenére, hogy gluténérzékeny, tehát valószínűleg többször meg is halt, de már elmúlt, ezért ezt a részletet nem ezt írta meg egy felnőtt írásképével, gyöngybetűkkel.
Régi kedvencünk,
a 444 hozta nekünk a szívszorító mesét, ők elhiszik, annak ellenére, hogy Alexék nem mutiból készültek, mert azóta dobálják az ablakukat a szomszédok. Természetes gyűjtés indult meg sóhajok, hogy ebben az országban stadionnyi gyermekek éheznek, mivel csak ingyen étkeznek az iskolákban. Ezt pár hónapja, a gyermekéhezés legendáját,
a mandineren Stumpf megénekelte
, aki szerint van (gyermekéhezés), az kezdje ott a tájékozódást. Minderről az jutott eszünkbe, hogy mivel a libnyafik ekkora hülyék, mi is megadnánk a számlaszámunkat, mert itt a Toronyházban rettenetes körülmények között élünk. A sört (ami igazából homokkal kevert víz) újságpapírból isszuk, vacsorára többnyire vizes rongyot eszünk, vagy még azt se. És hetedmagunkkal élünk egy cipősdobozban, amelynek lyukas a teteje. És napi huszonkilenc órát dolgozunk közmunkában, ingyen. Már amikor nem nekünk kell fizetni érte. Ja, és mindez Orbán miatt van, szóval küldjetek pénzt! Most lehetne komolyra fordítani a szót, és olyanokról értekezni, hogy mennyi dögevő van ebben az országban, meg arról, hogy érdemes-e egyáltalán családokat rászoktatni arra, hogy nem kell semmit csinálni, úgyis jön a városból az önnön jóléte miatt lelkiismeretfurdalásos ember és bevásárol neki - csak minek. Adjatok inkább pénzt!
