Egy birodalom, egy nép, egy vezér
A weimarizálódó Magyarországgal szemben Németország ezúttal láthatóan kihagyta szerves történelmi fejlődésének eme fontos építőkövét, és egyből fasizálódni (hogy ez pontosan miért nem nácizálódás, erről a nálunk sokkal okosabb ballib értelmiséget kellene megkérdezni) kezdett.
„Azzal a szándékkal indulok el, hogy Németország kancellárja legyek"
Nem, ezek nem Adolf Hitler, hanem mélyen humanista/liberális/szocialista Martin Schulz szavai! 10-15 éve még őszintén kacarásztunk az olyan újlipótvárosi nagymamák legendáján, akik Orbán Viktor TF-es beszéde után töltött bőröndöt tettek ágyuk alá, de ma már nem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy nem volt-e inkább jogos óvatosság a túlzottnak vélt neurózisuk.
Aki egy kicsit is ismeri a német néplelket, az tudja, ezek a világon semmit se tudnak félgőzzel csinálni.
Hogy a sajátjuknak nevezhető nemzetiszocializmust is elvitték a végsőkig, abban nincs sok meglepő. Utána azonban durvább komcsik voltak a ruszkiknál, ahogy most is nagyobb libsik maradtak a brit meg amerikai alapító atyáknál. Félő azonban, hogy maga az ideológia nem is nagyon érdekli őket. Kizárólag azt élvezik, ha a mindenkori ideológia legszélén állhatnak, mint frontország.
Mókás lenne most olyan szalagcímekkel megfingatni őket a vezető nyugati sajtóban, minthogy „Adolf Hitlert idéz Orbán Viktor legnagyobb ellenlábasa?”, „Kibújt a náci szög a szocialista zsákból!”, „1933-ban se hitte volna senki, hogy ez minek a kezdete…”. Bizonyára ők maguk ijednének meg legjobban saját maguktól, mindenesetre nem szeretnénk szegény Martin Schulz bőrében lenni.
Mi lehet majd vajon a hosszútávú programja? A kontinens egyesítése? Munkahelyteremtés? A belpolitikai ellenfelek eltüntetése? A gazdaság felpörgetése? Autópálya-építés? Kiegyezés Putyinnal, hogy nyugat felé tudjon koncentrálni? Előtte azért még jó volna letisztázni Theresa May-jel Münchenben, hogyan is tartható fenn a béke.
Mindenesetre jó lesz vigyáznunk és résen lennünk velük, mert míg a hatvanas-hetvenes években józan ember aligha vehette komolyan, hogy 40-50 éves, 20-30 éves korukban nácik most már nem annyira nácik, mára ezek a kétségek teljesen elillantak. Megetettek minket a marxista könyvesboltjaikkal, Nenával, meg szakállas nőkkel.
Aztán Schulz szavait hallgatva simán lehet, hogy még mindig szövi hálóit az odeSSa, titkos kézfogásaikkal meg láthatatlan karlendítéseikkel a szemünk előtt üzenhetik egymásnak, hogy nyugi, napról napra erősebbek vagyunk, a sok nemárja pedig nem sejt semmit. Ma már simán merünk olyasmiket is mondani, minthogy programunk:
„A középpontba a szabálykövető, keményen dolgozó embereket helyezi, és legfőbb törekvése a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség erősítése.”
Aha, értjük. Egy utolsó kérdés maradt még: Adolf Hitlernek vajon megvolt az a nyavalyás érettségi?
