Mesterházy Athos kolumbiai dicsősége
“Újraválasztották Mesterházy Attilát a Szocialista Internacionálé alelnökének a világ baloldali pártjainak kongresszusán a kolumbiai Cartagenában” - adták hírül a szocik a honlapjukon ezt a kimondottan nagyszerű sikertörténetet.
Holott ez az egész baloldali összejövetel inkább szól arról, hogy legyen valami kézzel fogható címük, rangjuk a saját hazájukban már megbukott politikusoknak. És hogy együtt énekelhessék el az internacionálét. Persze megy a nyafi a békéről, a szolidaritásról és az egyenlőség feszítő kérdéseiről, amúgy pedig semmi értelme az egésznek. Bukott balos politikusok nosztalgiázása az egész egy olyan időről, amikor még komolyan vették őket. Az is beszédes, és jól mutatja az esemény súlyát, hogy a szocik is csak három nap késéssel tették közzé a hírt... Persze, mert Gurmai Zita nőnapi bolondozása, illetve Kéri László nőnapi (!) kitüntetése volt inkább a vezető hír, amely elnyomta Mesterházy kolumbiai ragyogását. A szövetségbe forrt szabad kongresszuson egyébként megválasztották a világszervezet új vezetését is. A szervezet elnöke továbbra is George Papandreou volt görög miniszterelnök maradt, akinek elévülhetetlen érdemei voltak országa csődbemenetelében. De leginkább a megszorító intézkedéseivel tűnt ki 2009 után, mint miniszterelnök, amelyet válságkezelésnek igyekezett nevezni. S amelyek soha nem látott társadalmi feszültségekhez vezettek, de a gazdasági válságot nem hogy megoldották volna, hanem még rosszabb helyzetbe sodorták Görögországot. Mindegy Papandreuonak az apja és a nagyapja is miniszterelnök volt...
Régi család a munkásmozgalomban!
De alelnöknek választották Alfred Gusenbauert Ausztria volt kancellárját, aki országa második világháború óta eltelt történelmének legrövidebb ideig regnáló vezetője volt, illetve Eliio Di Rupo volt belga miniszterelnököt is, aki azzal írta be magát a történelemkönyvbe, hogy ő volt az első uniós miniszterelnök, aki vállalta homoszexualitását... És bekerült a 2010-ben miniszteri, majd 2013-ban pártelnöki posztjáról is leváltott japán Mizuho Fukushima is. Összesen harmincegy alelnököt választottak és átadtak tucatnyi díjat a csupa-csupa kiszolgált balos politikusnak. Szóval majdnem mindenki kapott valamit, mert ez így szép.
Alapjövedelem még nincs, de alapalelnökség már van. Valahol el kell kezdeni.
A Szocialista Internacionálé, amely a demokratikus baloldali pártok ernyőszervezete szeretne lenni, egyébként elég nyitott közösség. Megfér benne az MSZP, a Mozambiki Felszabadítási Front, az éppen ellenzékben lévő Dominikai Forradalmi Párt is. De jól elvannak benne a régóta kormányzó Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom vezetői a kormányon lévő Spanyol Szocialista Munkáspárttal, vagy a legnagyobbakkal, például a Németország Szociáldemokrata Pártjával is. De érdekes, hogy együtt tudnak a világszervezetben dolgozni az ellenzékben lévő Mauritiusi Harcias Mozgalom képviselői a kormányzó Mauritiusi Munkáspárttal. A mostani ülésüket egyébként a Kolumbiai liberális párt szervezte meg. Csoda, hogy nem lőttek le senkit.
