Robbie Robertson csak a pénzért csinálja. Igazából kedveli a Paukembört, de hát családja van, nincs bátorsága felállni, abbahagyni a propagandát. Pedig megtehetné, csak éppen nincs gerince hozzá, inkább kiszolgálja a rendszert, a rezsimet. Tipikus karakter, egyszerre méltó sajnálatunkra és gyűlöletünkre.
Aztán ott van a legrosszabb, akiért majd megy az platós teherautó abban a két-három napban, Eddie Brock. Egy közepes tehetség, aki gyűlöli a Paukembört, rosszat akar neki, hazudik, lop, csal. Később még mélyebbre süllyed, embereket is bánt. Sőt, személyeskedik, nehezen felépített életeket, egzisztenciákat, hiteles embereket próbál tönkretenni. Karaktert gyilkol.
A leghitványabb mindenképpen J. Jonah Jameson, akit csak a szerzés vágya hajt, és az hogy lejárasson másokat, a becsületes közszereplőket. Nem átall mások magánéletében turkálni, azt hiszi, pénzen mindent megvehet. Környezetét, munkatársait tönkreteszi, a független, tényeket közlő, okokat kutató zsurnalisztika szégyene. Barátotokból ellenséget csinál, még a legtisztább szívűeket is képes korrumpálni, például úgy, hogy Paukembörtől vásárolja a Paukembört lejárató fényképes anyagokat, de rá sem írja, ki a szakember, aki készítette ezeket.
De a legundorítóbb mégiscsak a Paukembör, aki még csak nem is újságíró. Nem tekintem a szakma részének. Ő is csak a pénzért csinálja, a megélhetésért, de odahaza még képes May néni szemébe is nézni, miközben Peter Parkernek adja ki magát. Egy tehetségtelen senki, aki tényezőnek hiszi magát, miközben a szakma írt és íratlan szabályait nem tartja tiszteletben. Elvtelen zsoldos.
