Bárányfelhők támadása

Rögtön felül kell vizsgálnom hétfői álláspontomat. Végre az én csökött kis agyamig is eljutott, mi értelme és célja van a CEU-ra rakott hereszorító csavargatásának. Az én szórakoztatásom.

Nem várt, előre nem látható fordulatként az összes ismert elmebeteg hírt adott magáról Soros és a CEU védelmében. Ugye az apropó annyi volna mindössze, hogy Orbánék pimaszul rátámadtak a CEU területen kívüliségére, ostobán és rátartin elfeledkezve a Taft-Kacsura egyezményről, ami szavatolja a nyitott kapukat a befolyási övezetekben, tehát senki ne csodálkozzon majd, hogy az amerikaiak ezért bizony lőni fogják a tihanyi kikötőt, mielőtt a tengerészgyalogosok felfejlődnek Székesfehérvár irányába, ami mellett ugye a mi vezénylő tábornokunk saját, különbejáratú Sasfészke is található.

A reményhal meg utoljára – ahogy közmondásilag is tartjuk. 2011 óta minden nap legalább egyszer megbukott az Orbán. A kokik és sallerok sorozata – mint az közismert – az IMF-el kezdődött, mert az nem fogja eltűrni az Eltolcsy-féle unortodoxiát. Aztán folytatódott a német autógyárakkal, más néven az EU-val. Tudják, ezek tartják lélegeztetőgépen a magyar gazdaságot és szintén nem tolerálnak semmit. És végül – mintegy isteni, végső ítélőszékként – megjelent az Amerikai Egyesült Államok a legvérmesebb libnyaf szekvenciákban, mint az az erő, amely akár Putyinnal (Orbán gazdájával) szemben is érvényt képes szerezni annak a demokratikus kritériumrendszernek, aminek a nem megfelelő országokat ugye kidobják azokból a bizonyos szalonokból és körökből.

Ez a bukássorozat (emlékezzünk csak az elképesztő fantáziával összerakott bunker-videókra) botlott meg Trump győzelmével, hiszen ha Hillary nyer, akkor most már tényleg. Hiszen megírtuk, 2011 óta minden nap, hogy Orbán átlépett a vörös vonalon, nincs tovább, aztán mégis. Tulajdonképpen a haladó értelmiség és a progresszív újságírás hálás lehet, hogy a pártunk és kormányunk szíveskedett egy újabb frontot nyitni, mert ugye hátha most már tényleg…

Ezt már Trump se hagyhatja a tokás varangykirálynak....

Nem meglepő módon a legszórakoztatóbb beszámolókat a közelgő intervencióról az Indexen és a 444-en olvashatjuk, mint a haladó újságírás Bismarckján és Tirpitzén. Nagy kérdés, hogy mi lehet a mesterterv. Rengeteg pénzt, energiát és erőforrást nem kímélve felépítjük magunkat, majd állunk a fjordban, amíg egyszer úgyis lebombáznak? Ettől majd biztosan megrendül egyszer az ellenség rendszere, de egyelőre jól mutatnak és van díszőrség.

Persze, mint minden megszálláshoz, nálunk is nélkülözhetetlenek a helyi kollaboránsok, akiket tolmácsnak, esetleg demokratikus ellenzéknek nevezünk el majd utólag, alkalomadtán, most róluk lesz szó.

Nyertesünk mindenképpen Bárány Tibor, a BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszékének oktatója, aki munkáját annak köszönheti valószínűleg, hogy a Műszaki Egyetem elirigyelte az örök vetélytárstól, a pesti oldal Közgázától a felesleges hülyék képzésében szerzett szerteágazó gyakorlatot és tapasztalatot, amit hosszú évek alatt felhalmoztak. Ő kijelentette, hogy amíg a kormány nem von vissza mindent és Orbán nem térdel mogyoróhéjra, addig ő nem tanít, sőt, nem is adminisztrál, ami különösen hátborzongatóvá teszi a kezdeményezést. Ugyanakkor - valljuk be - jelentősége annyi van, mint csatahajót körhinta nélkül küldeni bevetésre egy háború során. Sajnos a legilliberálisabb országokban, de még a hadikommunizmusban is igen nehezen meríti ki a zsarolás tényállását, ha szociológusok és klasszika filológusok tagadják meg a munkát, kivéve, ha munkaszolgálaton vannak a lőszergyárban. A bátorság érdemrend aranypartizán fokozatát csak azzal érdemli ki, hogy a hősies, az orbánizmus aláaknázására irányuló cselekményét attól tette függővé, ha meghatározott számban csatlakoznak hozzá kollégái. Személyében megtaláltuk a bázisdemokratikus Rózsa Luxemburgunkat.

Rögtön névadó bárányfelhőnk után következnek a sámi roló námkülü aktivisták közé keveredő politikusaink és ex-politikusaink, élükön Demszky Gáborral, aki minden temetésen menyasszony, minden esküvőn halott akar lenni mostanában, azaz nem a főszerepet, hanem a legzavaróbb, leginkább nem odaillő jelenlévő szerepet célozza meg, mióta kérdések fogalmazódtak meg néhány száz milliárd Forint elköltése kapcsán. Láthatóan idejében igyekszik belebábozódni a demokratikus ellenálló szerepébe, hiszen annak jobban áll a vezetőszár és az azt tartó közrendőr, mint egy volt főpolgármesternek. Különösen helyesen nézett ki azokkal a pici ragtapaszokkal, amit a várt karhatalmi erőszak megelőzve felragasztott az orrára és a homlokára, jelezve ezzel, hogy itt kéremszépen elnyomnak, demokráciát.

Dobogós helyre a hídfoglalókat kell helyeznünk, akik a megdöbbentő részletességgel megtervezett akciósorozatukat azon a banánhéjon csúsztatták bele a 2010 óta tartó ellenzéki sorstragédiába, hogy túl koránra tervezték az első harcérintkezést. 10 millió fasisztával nem lehet reggel 8-kor szocializmust építeni, de ebben a napszakban nemzetközi segítségre sem számíthattak a CEU social justice warrior szakáról, hiszen Alinszky semmi útmutatót nem adott nekik a koránkelésről. Ezektől a harcedzett, veterán demokratáktól picit többet vártunk, de legalább brit tudósok megállapították, hogy 10 magyarból 4 rendőr, 40 újságíró és 8 elégedetlen.

Részemtől ötletem sincs arra nézve, hogy ha amerikaiak által kitalált tananyagot amerikai tanárok leoktatják nemzetközi diákoknak, az miért nem ér amerikai diplomát, de a legjobb megfejtést mégiscsak Mesterházy Attilától hallhattuk, aki szerint a kormány ezzel zsidózik, mert a szélsőjobb szavazataira hajt. Ez mindenképpen ötletes, még az haladó oldal nagyszerű teoretikusai közül is kiemelkedik megdöbbentő újszerűségével. Ez legalább annyira korszakalkotó, mint mikor a genderideológusok kihajították több száz év társadalomtudományát az ablakon azzal a felkiáltással, hogy a világot a férfiak és nők (továbbá egyéb nemek) harcán keresztül lehet csak megérteni. Itt zárójelben meg kell említenünk, hogy pl. láttuk már Spartacus rabszolgafelkelését az osztályharc szemüvegén keresztül ábrázolva a régi, még demokratikus tankönyvekben, de azt a magyarázatot, miszerint Spartacus egy elnyomott genderfuid volt és mérgében ment neki a ciszheteró rómaiaknak, még mi sem tudjuk elképzelni. De epedve várjuk, szóval tessék fokozni a genderharcot, elvtársak!

Ugyanakkor fontos változás, hogy a korábbi nagysikerű megvédési akciókkal (Liget, Kossuth tér, Lukács szobor) ellentétben végre olyan reálisan elérhető célokat tűztek ki maguk elé a haladó csapatok, amit várhatóan sikerül is majd megvalósítani, és ezzel bevinni az első-végső ellencsapást. Ez lesz Orbán Sztálingrádja, habár csak azért, mert nem is akarja beszántani, megszüntetni a CEU-t. Csak elveszi a Magyar Bálint által adományozott előjogokat, aztán tessék versenyezni a piacon, ami ezentúl kicsit több valódi tudományt és valódi kutatást és kevesebb menstruációs és tibeti melegbálnás konferenciát fog jelenteni.

Mindenképpen nehéz napoknak nézünk elébe, de végül, ahogy Panni néni sarki vegyesboltja is, túléljük.