Ha Dopeman hörcsögének kereke lett volna, omnibusz lett volna

Dópmen, a méltán híres mondatai után „bazdmegazemeszpét”- MSZP-s színekben bukott egy igen látványosat, ha szabad úgy fogalmazni pofára esett - és mért ne szabadna. Tehát jól seggre esett a kicsi „megyünk lopni” Dope, ennek ellenére a (g)Indexon, - amely a függetlenpártatlan média egyik alapköve, gránitja, mit gránitja, andezitje, bazaltja – az alábbi, attól tartok aranyba foglalható sorok jelentek meg:

„A fideszes alpolgármester 46 százalékot szerzett, míg az MSZP-s Dopeman 27-et, a több baloldali párt által támogatott lelkésznő pedig 19 százalékot. Ha az ellenzék egy jelöltet indított volna, a számok alapján volna akár nyerhettek volna.” Fordítok: ha a nagyanyámnak kereke lett volna, omnibusz lett volna. Tudjuk, tudjuk, a jobboldali szennymédia, amely természetesen pártpropagandát terjeszt, nem független, nekik mondjuk úgy kellett volna tálalni a jeles

vereséget

pürrhoszi győzelmet, hogy: bár a fideszes nyerte a választást, de Dópmen az igazi győztes, mert ő olyan

cuki

- férfias. Ha Dópmen esetleg Vonagabi mellé is betársulna, akkor az index őrjöngő gyönyörhullámokban fog kitörni, attól tartok.

Ám félre az élcelődéssel! Elemezzünk higgadtan, hitelesen, Index-módra!

Minek köszönhetőek ezek a halhatatlan sorok? Dudásgergő a függetlenpártatlan (g)Index főszerkesztő értekezik arról, hogy bár ők függetlenek maradtak, de hát jött a Símacska, és jól megvette őket. Ezt azért szeretjük, mert Lajos, aki ugyan a „rendszerváltás utáni korszak legdurvább oligarchája” a sajtószabadság élharcosa. Úgy harcolt az élen a Lajos a sajtószabadságért, hogy amikor eléggé felhúzta magát, a következő szavak hagyták el szája kerítését,

És bement és kibaszott mindenkit, de tényleg. Namost ettől a pillanattól kezdve indult el kismagyar hazánkban az új Gé korszak, amikortólis felfedődött, hogy bezon a sajtótermékeknek vannak tulajdonosai. Ennek a kérdésnek a tisztázásához szükségeltetik egy kis todományos háttér. Definiáljuk a „tulajdonos” fogalmát! Kezdjük a negatívval: A tulajdonos nem az az entitás, aki/amely egy cég nevét viseli. A cégek ugyanis jogi személyek, a jogi személy pedig a jogtodomány fogalmai szerint nem cselekvőképes. Vagyis van neki egy cselekvőképes (tehát ember) vezére. Ebből következik, hogy a cég vezére dönt. Ő pedig annak az utasításai alapján jár el, aki a cég részesedésének többségi tulajdonosa.

Tehát „aki” – a jogtudományi általános alany - egy vagy több - létező, lélegző ember.

Ha a rejtélyes „aki” tulajdonos, akkor neki bizony a saját tulajdonában ölég meghatározó szava van, ha szabad így fogalmazni, akkor az egész kócerájt be is zárathatja, ha kedve úgy tartja. Namost Lajosunk tehát, a holnapi nap foghatja magát, és egy marmonkanna benzinnel akár fel is locsolhatja a függetlenpártatlan zIndexos szerkesztőséget, s egy égő gyufát sercinthet annak közepibe - ha épp aznapi kedve úgy tartja. (Jó, a tűzvédelmi szabályok szigorú betartásával.) Ezért tulajdonos. A tulajdonosok ugyanis ezt megtehetik. Namost ezen sem az nem változtat, hogy különböző rejtélyes nevű alapítványok/cégek a közvetítők, sem az, hogy valakinek ez nem tetszik. Tehát, Dudásgergő magyarázó jellegű cikkének ellenére az a helyzet, hogy „a rendszerváltás utáni korszak legdurvább oligarchája” „mocskos mancsával” akkor rúghatja – bocsánat, a helyes szóhasználat a következő - „baszhatja” ki a függetlenpártatlan Dudásgergőt, amikor épp kedve tartja. Ennek megfelelően olvashatunk majd olyan cikkeket falból, hogy ők továbbra is ilyen függetlenek meg olyan pártatlanok (nem, ők sose voltak azok, csak leírták, egyébként saját magukról, a saját portáljukon), de ők nem ilyenek, meg olyanok, hanem amolyanok. Vagyis a pénz beszél, a kutya ugat, a Símacska meg halad. De Dópment azért remélem sokszor láthatjuk még kitűnő hasábjaikon, lehetőleg pozitív színben.