A melegnépfront

Olvasom, hogy idén még a tavalyinál is jobban népfront jelleget fog ölteni a budapesti prájd, a megjelenés a kommunista szombathoz és a majálishoz hasonlóan ajánlottan kötelező, mert az már a 21. század, ahol ez a normális. Ha valaki nem megy ki vonulni, az egy büdösobogár, és örülhet, ha le nem buzizzák. Sajnos emiatt különvéleménnyel kell élnem, félretéve a Nagy Elfogadást, de nem a megszokott “miértnemotthonanégyfalközött?” vonalon, hanem mint sima, hétköznapi közéleti konzervatív.

Kezdjük a felvilágosítással! A közéleti konzervatív nem tévesztendő össze a magánéleti konzervatívval. A közéleti konzi leszarja mások magánéletét, egyúttal mások magánéletében előforduló furcsaságokat, hitványságokat is. Saját magánéleti hitványsága is van bőven elég, nem ítél meg másokat, ugyanakkor közüggyé sem emeli azokat. Elismeri mások leszaráshoz és tökéletlenséghez való jogát.

Viszont elutasítja a közéleti hitványságot, tulajdonképpen ez különbözteti meg a közéleti liberálistól.

A közéleti liberális ugyanis nem ismeri a magánéleti hitványságot, hisz szerintük az ember ugyanúgy lehet tökéletes, mint a társadalom, amennyiben követi a liberális kódrendszert. Kizárólag csak a teremtés tökéletlen, ezért kell a rengeteg zsebből vérző rendszereket olyan hülyeségekkel is megterhelni, mint például a társadalmi nemekkel való kényeskedés, vagy az elrontott biológiai nem kijavítása. Ezeket ugye a közéleti konzervatív mindközönségesen iszonyú faszságnak tartja, és úgy fordítja emberi nyelvre, hogy míg ő a magánéleti hitványságok felé toleráns, úgy a liberálisok a közéleti hitványságokért rajonganak, illetve hitványságokat emelnek közüggyé. De ettől függetlenül továbbra is leszarja ezeket a dolgokat, hisz ahogy mások magánéleti hitványságaival nem foglalkozik, úgy a liberálisok által közüggyé emelt hülyeségekkel sem.

Egyszerűen azért, mert túl rövid az élet hozzá.

Ez olyan, mint a német nyelv nem germán bennszülöttként történő elsajátítása. Röviden hát szívünk szerint ezért se nem csatlakoznánk, se nem hőbörögnénk a budapesti prájd miatt, de kivételesen előzékenyek leszünk a betiltását szorgalmazó honfitársainkkal és ígéretet teszünk, hogy alkalomadtán el is járunk az ügyben. Ennek ugye nem az az oka, hogy bármilyen szinten is érdekelnének minket a felvonulók marhaságai, vagy a legkisebb mértékben is zavarnának, hanem mert megvalósulni látszik a megboldogult Horn Gyula félelme, aki azt találta mondani a felvonulók kedvenc foglalatosságáról egyik kissé szalonszanyikapitányos pillanatában, hogy: jó, jó, de azért kötelezővé ne tegyék. Jelenleg éppen a kötelezővé tétel zajlik. A külföldi tulajdonú vállalatoknál bizony LMBTQRSTVXY munkacsoportok alakulnak és a a vállalat eredménykimutatásának a terhére undorító külsejű himnős példányok zaklatják az egyszerű jómunkásembert, hogy hát csak részt kéne venni a buzimajálison, mert különben… Egyelőre nincs mert különben, csak rosszalló tekintetek, esetleg egy-egy zárt dossziéban felvezetésre kerül, hogy XY fontosabbnak tartotta a horgászatot, mint a magánéleti hitványságok közéleti felvonulásán való résztvételt. De például a fejlett nyugaton már szankciókat is párosítanak a hasonló cselekményekhez. Politikusok, megmondóemberek kiátkozással fenyegetik azt, aki nem foglalkozik a prájddal, azoknak majd biztos nem termel alapjövedelmet később a Finnországban most tesztelt robot. Ha rajtuk múlik... Pedig tényleg nem érdekelne alapjáraton. Sőt, úgy vagyunk vele, hogy aranyosak, ha így fel akarják hívni magukra a figyelmünket. Mindenféle bohócruhába öltözve vonaglanak a legnagyobb hőségben, csak hát sajnos az a férfi, aki a figyelmünkre pályázik, az inkább növesszen szakállat és nagy terpeszben gitározzon, vagy csináljon négy sacket Tom Bradyn. A nők meg kifejezetten ne csinálják az iméntieket, és már fel is hívták magukra a figyelmünket. Ám ezzel a kötelezővé tett buzimajálisos népfrottal mégis sikerült kivívniuk figyelmünket, egyúttal az ellenszenvünket, és a magánéleti hitványságokat amúgy messzemenőleg toleráló közéleti konziként is a puskánkért vagyunk kénytelenek nyúlni.

Mert az akció reakciót szül, hogy a reakciós tudományok egy liberális által is felfogható mélységéig hatoljunk.

Szóval alkalomadtán, ha így folytatjátok, be lesz tiltva ez a budapest prájd. Vagy észbe kaptok és mégis a béta programot futtatjátok tovább és a buzilobbi ott marad a képernyőnkön, a telefonjainkon, megkerülhetetlenül hirdetve az alternatív életmódjaitok szépségét, amit mi ezzel szemben leszarunk, vagy legalábbis megtanulunk vele együtt élni. Ugyanakkor – ezt megnyugtatásul közlöm – nem kell különösképpen izgulni, mert a fontossági sorrendünkben mindez nagyon hátul van. Mint általában azok a dolgok, melyek nem szűnnek meg őket és a haladó értelmiséget izgatni.