Hülyének lenni állampolgári jog és a Jobbik nem fél élni vele

Jószerivel nem is lehet ostobább riposztot összeeszkábálni a KDNP ki a nagyobb magyar? közleményére, mint amit a Jobbik frakciójának sikerült összeügyeskednie.

A Trianoni békediktátum évfordulója mindig hálás lehetőség politikusaink számára, hogy kimutassák, ők igazi magyarok, szemben ugye az ellenféllel, aki meg nem. Ebben a kötelező gyakorlatban azért a kormánypártok képviselőinek nem nagyon kell megerőltetniük magukat, hiszen a kettős népszavazás során felvett ballib álláspont mindennek tekinthető, csak hazafinak nem. Általában meg is húzzák magukat a nemzeti kesergések idején, okosabbja egy-két nappal korábban ki is kapcsolja a telefonját, hogy ne kelljen olyan kellemetlen kérdésekre válaszolniuk, hogy akkor most mi is van azzal a 23 millió románnal. Kevésbé ügyesek meg ilyenkor hebegnek valamit, hogy ők már megváltoztak, már nem azok, amúgy is csak a Gyuriferi vitte bele őket a rosszba... Ebben a kilátástalan helyzetben érkezett meg gyűrűkuravégésen-sasosan felmenteni a néppártosodó és

nem is olyan

Jobbik, akikkel akár egy tündéri technikai nagykoalíciót is össze lehetne kalapálni a szárszói kert egyik gondozatlan végében. Mert ők ugye mégiscsak kifogástalan magyarok, a szélsőmagyari oldalról közelednek a középmagyari oldalra, hogy népmagyarik legyenek, tehát róluk rosszat mondani nem lehet, Vona is meg akarta szavazni a kettős állampolgárságot a külhoni magyaroknak, csak rosszul emlékezett a pontos időre, de (párt)lélekben az igen gombot nyomta meg. Így hát a Jobbikra hárult az a nemes ellenzéki visszamutatogatós feladat, amit szegény baloldal még pár évig nem tehet meg, de sajnos a Jobbik tökhülyékből áll, és

fontosnak tartottak kitérni arra, hogy

Tehát arra, hogy a református Orbán, aki egyébként kormányfő és nem pedig jelölt, inkább a Juve-Madridon szotyolázott a csíksomlyói katolikus zarándoklat helyett.

És a nagy néppártosodás végére eljutottunk Gyuriferiig, aki meg többszörös bérmálkozó.