A demokrácia tünetei
Nem liberális körökben évek óta gyakran használt pszichológiai szakkifejezés a "tanult örömtelenség", amely az ily módon károsodott személyiségeknél hamarosan a "kóros kárörömnek" adja át a helyét. Tanulságok vizes VB után.
Nem kétséges, sokakat érintő betegségről van szó, amely sajnos komoly hatással van a beteggel együtt élő, dolgozó emberek személyiségére. Mindenkire, aki kénytelen elszenvedni, hogy folyamatosan negatív hírekkel és interpretációkkal bombázzák, és egyes emberek, embercsoportok aktív gyűlölésére akarják rávenni, pusztán csak azért, mert azok éppen jól érzik magukat vagy csak nem érzik magukat rosszul.
A tanult örömtelenség az úgynevezett "hurráoptimizmus" ellentéte, de nem egy személyiségen belül, az ebbe a túlzásba eső emberek ugyanannyira idegesítőek, mint nyomott társaik.
Nehéz nem észrevenni, hogy a tanult örömtelenség vasökle a liberális média szakmunkásaira csapott le a legbrutálisabban, akik szabályosan a pokolban érzik magukat attól, ha boldog, elégedett vagy akár látványosan nem elégedetlen emberekkel kénytelenek egy országban tartózkodni.
Vagy olyan emberrel voltak kénytelenek találkozni, aki nem Orbán Viktort hibáztatja azért, mert a hőségben hamar felmelegszik a sör.
Ha egy pszichiátriai tünet elkezd politikai oldalakhoz kötődni, az embernek el kell gondolkoznia azon, hogy a politikai beborulás maga is nem egy tünet csupán, egy segélykiáltás az éterbe, segítségkérés. Sajnos a demokrácia és a normális jogállam egy szükséges és helyes követelménye, hogy politikai ellenfeleinkhez akkor sem hívhatunk pszichiátert, ha azoknak nagyon látványosan szüksége lenne rá. Minden diktatúra visszaélt ugyanis ezzel, szakmányban utalta ellenfeleit a zárt osztályra. Ebből következőleg nem csak a demokrácia következménye, hanem csalhatatlan jele is, hogy az aktuális kormány azon ellenfelei, akik legalább nem robbantgatnak, szabadon terjeszthetik a tüneteiket és mehetnek minden normális ember idegeire.
Sajnos ez viszont oda vezet, hogy egyrészt az ország egy komplett diliháznak bizonyul első rátekintésre, másrészt pedig semmilyen valós diskurzus nem folyik a valódi problémákról (mert ugyebár vannak még problémák), mert mindenki a dilisekkel és az ő tüneteikkel van elfoglalva.
És végül, ha átmennénk teljesen liberális propagandistába, akkor azt is mondhatnánk, hogy a kormány direkt hagyja szabadon ezt a sok őrültet, hogy rombolják a minőségi ellenzék hitelességét.
Ez esetben viszont volna egy kérdésem, hol az a minőségileg még rombolható ellenzék?
Nem kérek sokat, csak BÁRMILYEN ügyben egyetlen olyan normális nyilatkozatot, amiben nem gyalázzák a kormányt, csak örülnek az ország sikerének. BÁRMILYEN.
És tudom, nevezzetek javíthatatlan hurráoptimistának, el tudom képzelni, lesz ilyen.
