Pesti Srácok

Ennyi erővel tényleg le lehetne aszfaltozni a Városligetet

Ennyi erővel tényleg le lehetne aszfaltozni a Városligetet

Az teljesen világos, hogy az emberiség, legalábbis a nyugati, úgynevezett jóléti társadalmak egyik legnagyobb, közvetlenül is fenyegető problémájává az kezd válni, hogy nem tudják, mit is kezdjenek a rengeteg szabadidejükkel. Mert a gépek, a gyártósorok, a szoftverek egyre inkább helyettesítenek minket a munkának nevezett, amúgy igen kellemetlen időtöltés során, nem véletlen, hogy számos országban komolyan fontolgatják a három napos munkahét bevezetését.

Talán ennek megfelelően döntött úgy tavaly nyáron néhány tüntiző okostojás hatására az illetékes elvtárs, hogy legyen már a gyalogosoké a közösségi közlekedésre 1896-ban megnyitott Szabadság (akkor Ferencz József) híd. Világos, mint egy pörgőrúgás az orosz naplementében, a sok villamos, meg a munkába, gyerekért, nagyszülőhöz, étterembe (és normális helyre sörözni) siető vonalas, avítt gondolkodású fasiszta ne utazzon erre, menjen máshogy, amerre akar. Van még elég híd, ami összeköti az embereket, és – ahogy Megyó doktor fogalmazott – a Duna jobb és bal partját. Meg hát a szabadidőt is el kell valahogy tölteni.

Ahogy régi poén szólt: a szocializmus épüljön, ha akar, mi iszunk.

Az utazó utazzon, ha akar, mi piknikezünk. Ugyanakkor felmerül néhány kérdés, ami úgy kérdőjelezi meg az elképzelés helyességét, mint a megvalósult szocializmus az elméletiét. Mert nem igazán értek egyet azzal, hogy kellemes időtöltés a hatvan fokos aszfalton üldögélve a meleg kannásbort szürcsizni, miközben megy az ájsztendvidceu és a kritikálmessz céltalansága. Mert céltalanság ez a javából, hiszen gondoljunk csak bele, semminemű infrastruktúra nincs kiépítve a lezárt hídon, sem székek, sem napernyők, sem bárpult, sem kósza prostituáltnak álcázott zsebesek, szóval semmi, csak és kizárólag a perzselő aszfalt, a híd zöld vastraverze, ami annyi árnyékot ad, mint egy ruhaszárító kötél Katarban. De látszólag mindenkinek frankó ez így, legyen az külvárosi srác, vidéki fiatal, vagy éppen bel-budai burzsujgyerek. Igen, szép számban árasztják el a hidat a látszólag jómódú családból érkező srácok és lányok, akik simán járhatnának valamelyik minőségi és kevésbé minőségi szórakozóhelyre, de nekik a híd kell, hogy egy tömött, csúcsforgalmi metrószerelvény komfortfokozatát idéző környezetben üldögéljenek a retkes aszfalton… Amennyiben egy normális városvezetés meg azt mondaná a remek ötletre, hogy nem, mindenki szórakozzon az arra érdemes objektumokban (pl. a bulinegyed), akkor nyilván lenne diktatúra, Európa segíts!, benáculás, avítt városvezetés, bajszos szar, stb. Egy picinyke kis olasz ember dühösen indítványozná a hetedik cikkelyt az EP-ben, Schultz elvtárs pedig a kampányát félbehagyva nyilatkozná tele a haladó sajtót az orbánizmus legújabb gaztettéről, ami mellett még a késfogú mutánskutyák déli határmenti terrorja is eltörpül. Talán az illetékes városvezető elvtársak csak simán megértették az idők szavát, vagyis azt, hogy igazából lényegtelen dolgokon teljesen felesleges idiótákkal vitatkozni. Még örvendeztek is neki. Csináljátok csak – gondolhatták –, legfeljebb a párszáz hülyén és az értük minden körülmények között rajongó haladó sajtón kívül az összes maradék budapesti gondolatai a ’80-as évek nosztalgiájába kanyarodnak, és gyalogosbarát Budapest helyett megint Autópályabudapestet akarnak majd. Csak azért, hogy ne ezeknek a gyökereknek legyen igazuk. Cserébe néhány hétvégén elfoglalhatják a hidat a kannásbortól a tűző napon öt perc alatt bebaszók mindenki legnagyobb örömére. Most akkor ki győzött?

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)