Vona most már mindent megadna a nem-fideszes nyugdíjasoknak is
Remek ez az augusztus! Mintha nem is nyaralnának az ellenzéki pártok még cselekvőképes tagjai. Ötlet ötlet hátán. Habár csokorba gyűjtve a témákat inkább tűnik úgy, mintha egyesek simán megőrültek volna a nagy melegben. Mintatörténetünk szegény VonaGabi és a fideszes-nyugdíjasok esete...
Idestova több mint két hete egy szerencsétlenre sikeredett bejegyzése az egyik legfontosabb téma a közéletben... Történt, hogy Vona, egy rosszul elsült napja végén, egy emlékezetes fészes bejegyzésében nekiállt öregezni, és tett egy érdekes, ez idáig ismeretlen különbségtételt, amit
saját, különbejáratú függetlenmédiája, az Alfahir, miszerint vannak fideszes-nyugdíjasok, akik megtévesztettségükben habzó szájjal gyűlölködnek és vannak a nem-fideszes-nyugdíjasok, akiknek minden tisztelet kijár. Pedig Vona valószínűleg nem is úgy gondolta. Csak éppen volt egy szar napja, mikor egy, a Jobbik politikájával egyet nem értő nyugdíjas néni beszólt neki valahol az utcán, egy lakossági fórum végén, este meg megnézte a tusnádfürdői rinyacsajjal vívott pankrációt a neten. Ő meg megírta, amolyan szanyitiboros műfajban és stílusban, hogy micsoda elvetemült egy népség a fidesz-nyuggerek tábora. Azután persze megmagyarázta, hogy nem minden nyugdíjas „remegő kezű, bevásárlókocsijukat toló”, gyűlölködő és szájából szennyvíz folyó ember, csak a fideszes- vagy viktoriánus-nyugger... És jött az Alfahir sztárpublicistája,
, mert végre valaki ki merte mondani, hogy létezik egy „mindenkit zavaró” óbégató nénik és bácsik hada... El is nevezte őket „politikai roham nyugdíjasoknak”.
Amúgy elnézve az elmúlt évek jobbikos rendezvényeit elég fura különbségtétel ez.
Hisz nem úgy emlékszünk azokra a tüntikre sem, hogy ott békésen sétálgató, kedves mosolyú bácsik, nénik, fiatalok, családok lettek volna csupán... no mindegy! Nem is ez, hanem Vona verbális elkúrásai keverték meg a közélet csendes vízét. Azóta volt már bocsánatkérés követelés a fideszesek részéről, politikai levelezés az idősek tanácsával (e kettő azért némi átfedést mutat), no meg pro-kontra vita a témában... Mégis, már a morális különbségtétel is, hogy létezik fideszes- és nem-fideszes-nyugdíjas – és az előbbi jó, az utóbbi pedig rossz – is igen sértő volt, de érthető, hogy valahogy csak ki kell abból a szarból másznia Vonának, amibe a rossz napja utáni bejegyzése miatt esett bele. No meg a nyugdíjasok sokan vannak ám, és el is dönthetik a 2018-as választásokat. Így történt, hogy azóta is nyalizik szegény Vona, csahol, akár egy pincsikutya és ígér nekik több nyugdíjat, korábbi korhatárt, jobb ellátást, luxuskivitelű idősek otthonát, és „nem gagyi” kulturális programot, illetve valami nehezen értelmezhető nemzeti vándorszínház féleséget. Az előbbieket értjük, hisz miután egy szerencsétlen mondattal lealázta a nyugdíjasokat, most muszáj tepernie a legaktívabb szavazóréteg felé, és mint politikus, nem is tehet már, mint hatalmasakat ígérget; a nyugdíjasokat szórakoztató nemzeti vándorszínház viszont továbbra is a hőguta jeleire mutat. De hát Istenem, a focisták sem bírják a nagy meleget túl sokáig, miért csodálkozunk azon, ha a politikus is elfárad a sajtótájékoztató végére és nagy hülyeségeket mond. A focistákkal szemben a politikusnak még az ivószünet sem jár ilyenkor, így nem is csoda, hogy a hétfői sajtótájékoztató
is Vona szájából, miszerint a nyugdíjasokról szívesen vitázna Orbán Viktorral, de csak élőben és hazugságvizsgálóra kötve. Remélem a jövő héten tovább emeli a tétet és hereszorítót is magukra akar tetetni, hogy a kevesebb tapsot kapó fellépőjén minden kör után tekerjen egyet a műsorvezető. Hiába no, nagy a meleg. A kormány pedig engedett egy kis teret a közéleti tematizálásra másoknak is. Istenem, a Jobbiknak így sikerült.
