Balfasz brigád
Az olimpiaellenes aláírásgyűjtések váratlan sikere óta semmi nem akar összejönni a Momentum Mozgalomnak, pedig próbálkoznak derekasan. Helyette kiderült, hogy tehetségtelen, kretén banda, akikben egyedül a magyar közéletet csak Paul Lendvai és Niedermüller Péter szinkronhangjából ismerő olyan tökkelütött európai politikusok látnak még fantáziát, mint Guy Verhovstadt és Emanuelle Macron. Tőlük még begyűjthetnek levezetésképpen pár simogatást, de a hazai haladó értelmiség és az ő sajtójuk jól láthatóan elengedte a kezüket, és úgy maradtak egyedül az Orczy téren a babgulyással, mint Tibor Csepelen Gyulával.
Persze a tisztesség kedvéért meg kell jegyezni, nem ők a legnagyobb balfaszok a tudjukki és a nemtudjukkik által finanszírozott nemzetközi progresszió helyi alakulatai közül. Itt van rögtön Micheil Szaakasvili, aki a tudjukkivel és a nemtudjukkikkel a háta mögött nekiment az oroszoknak, majd néhány óra múlva a saját nyakkendőjét ette, és azóta is az elmebaj különböző tüneteit mutogatja az ukrán közvéleménynek. Nemrég éppen egy tetőről készült leugrani, de aztán mégsem. Fekete-Győrék itt még nem tartanak. Még.
A kortárs hazai baloldal legelcsépeltebb toposza nem más, mint a 4 millió éhező országának szekvenciája, ami – figyelembe véve a 2 millió Londonban mosogató emigránst – meglehetősen gazdag merítési lehetőséget nyújtana minden ételosztónak. Ugye ez az toposz, amivel szembeállítják a Várkertet, a stadionokat, a köztéri utcaátnevezéseket („drága a tábla, nekem akkor is örökké Moszkva tér marad, illetve Putyin miatt már mégsem”) meg úgy általában bármit, ami pénzbe kerül, és addig „ne költsünk semmire a közösből, amíg egy ekkora a szegénység”. Elméletileg tehát minden második járókelő potenciális célpontnak minősül, akiknek boldogan kellett volna hazaszaladni a kis ételes kosárkával, de az elmélet – mint annyiszor – megint megbotlott a valóságban. A média jeles képviselőin kívül senkit odacsábítaniuk a lilában játszó gulyáságyú elé, álltak egymagukban mint ifjú nyírfa a réten, a hangulatot végül Cseh Katalinnak kellett volna feldobnia a hideg időre való tekintettel már-már brezsnyevi hosszúságú, 7 perces beszédével, de talán Keronak kellett volna odapattannia, hogy ceruzát dugjon a szájába, annyira idegesítően affektált.
De legalább a tömegek uszályába nem kerültek, ezt a veszélyt ismét elkerülték…
Zárójel. Tudja valaki, hogy a progresszív fiataloknál hova tűnik a helyes hangsúlyozás és hanglejtés képessége? Fél-egy évnyi szakmai gyakornokoskodás után miért kell rögtön gyarmati magyart törni? Ettől nem lesznek se szebbek, se okosabbak, csak még irritálóbbak.
Ha visszakanyarodunk az Orczy téren lezajlott kissé eredménytelen ételosztáshoz, rögtön feltűnik, hogy ezeknek a haladó fiataloknak mennyire nincs közük bármihez, ami Magyarországon történik. Nyilván kiválóan eligazodnak a nyugati nagyvárosok bohém negyedeiben, de ezt a tudást hiába hozták haza. Nem ismerik se az országot, se azokat embereket, akiket nagy lendülettel be akarnak indítani, meg akarnak javítani. Csak ülnek a kis safe place-jeikben és tízoldalú kockával dobják ki a aktuális heti sárkányfüvet az örök sárkány ellen, aztán bamba szemekkel merednek az üres tisztásra az Orczy tér legeldugottabb, legszemetesebb sarkán.
Mert a Tesz-Vesz Város jószándékú fiataljai elkövettek egy másik komoly hibát is: nem vették komolyan a hazai tudjukkiket, a Bitó-szalonok nagyságait, ők pedig megüzenték, hogy összefogás vagy (politikai) halál. Egy kósza hajléktalan se dülöngélt oda hozzájuk potya kajáért, és ilyenkor azért felmerül néhány kérdés. Azon túl persze, hogy legközelebb ingyenwifit kellene osztogatniuk. Mind a hazai hajléktalanellátás, mind a haladó véleménymonopólium néhány jól ismert szereplő kezében fut össze, és ők meglepő módon részesei az ellenzéki összefogást szorgalmazó baloldali értelmiségnek. Az, ahogy az ételosztást embargós hírként kezelték, vagyis elfelejtettek szólni az általuk istápoltaknak, üzenetértékű. Azt üzeni, hogy ennyi volt, gyerekek. Szépek vagytok, aranyosak, de már tétre megy a játék, itt vannak a választások. Ti meg mentek vissza a HÖK-be ugrálni. Vagyis inkább biciklis futárnak Londonba.
