Végjáték
Minden közepesen izgalmas kémfilmnek vannak elengedhetetlen műfaji elemei. Az egyik ilyen megkerülhetetlen történetszál, amikor a főhős a film utolsó harmadában fogságba esik és a főgonosz diadalmasan ismerteti neki, természetesen nagymonológ formájában, a világ elpusztítására szőtt nagyszerű tervét; rigorózusan, lépésről lépésre. A főhős nemsokára, kötelező jelleggel kiszabadul, és a főgonosz öntelt szpojlerezésének birtokában megakadályozza a tervet, megmenti a világot, megszerzi a nőt, dugás és végefőcím.
Sorosgyurkának mostanában nem igazán sikerül hitelesen tagadni főgonoszi szerepét, annyit szpojlerezik. Mintha csak beakadt volna egy japán halászhajó hálójába a kis kézihajtányos tengeralattjárójával, miközben a 38. szélességi fok mentén próbálja kelteni a zavart. A 87 éves filantróp – ahogy a 168 óra becézi a vén szarházit – ezúttal három kisfilmmel jelentkezett, tájékoztatandó a haladó nyilvánosságot magyarországi terveiről, amiről eddig úgy tudtuk, nincsenek is. Ezek szerint mégis vannak, még akkor is, ha csak halmazelmélettel lehet magyarázni a kormányzati ellenterveket – azok ugyanis csak egy egészen apró szeletét érintik Sorosgyurka nagy világátalakítási elképzeléseinek.
Na, de nézzük a filmecskéket, amivel ezen a héten támad.
Az első filmben Gyurka meghitten beszélget a kamerával, boldog gyermek- és ifjúkori élményeivel gazdagít minket, mi meg a könnyeinkkel küszködünk. Soros természetesen nagyon szereti Magyarországot, ami mondjuk ellentmond mind a világpolgári mentalitásának, mind annak, amit korábban mondott óhazájáról. De most hazai híveihez szól, mégse lehet csak úgy odabökni, hogy egyébként titeket is köplek, szarmagyarok! Kínában is kivágják a hollywoodi bestsellerekből az érzékenyebb részeket, a Vörös Hajnal rebootját meg egyenesen újra- és pótforgatták, mert mégse érdemes egy 1,3 milliárdos piacot sértegetni. Szóval Gyurka mégiscsak szereti Magyarországot, bár két dolgot azért ő is kifogásolt azzal a nagy szívével együtt. Hogy kevés dolog változott, csak a felüljárót építették meg a Nyugatinál, és hogy az Orbán csinált magának egy palotát a várban. Ez a két állítás mindent elmond a vén hülyéről, és azokról is persze, akik az ő vérét, pénzét szívják itthonról.
Mert ennyi pénzért azért lehetne színvonalasabb propagandát is tolni, mint a piaci miszterikszek alsó-kategóriás prolihergelései.
A középső kisfilm a főgonosz változatos és árnyalt személyiségéből a kevélységet és a nárcisztikus hajlamokat villantja fel. Szinte beragyogja a kisképernyőt. Ő rengeteg jót tett, rengeteg pénzt adott, mindenkinek mindent, gyakorlatilag ő mentette meg az országot. És ő csak annyit szeretne, hogy ezt elmagyarázzák az embereknek, hogy szeressék őt. Csak egy kis szeretet kér, és hogy ne felejtsék el. Még a legaranyosabb sztorit is elmesélte, amikor ingyen adott fénymásológépeket az ellenzéknek a kommunizmusban, és e daliás időkben ezen múlott a rendszerváltozás. Szegény Demszky és az ő stencilezőgépe úgy ment ki a divatból az újmúltban, mint a zsidózás a Jobbiknál. Már csak azt nem értem, hogy 30-40 évig mégiscsak kötelékben repült a CIA-vel, miért nem adta át ezt a tudást az amerikai nemzetbizonytalanságnak is? Akkor megspórolhattak pár kellemetlenséget az iráni-kontra balhétól kezdve az ukrán szivárványig. Esetleg ha fénymásológépekkel bombázzák Szíriát, akkor nem nő ekkorára a szarkupac ott. Meg itt.
És akkor jön a harmadik, befejező epizód, ahol magát az EVIL MASTERPLAN-t ismerteti a vén gazember, ami pedig nincs is. Persze itt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy Orbán egy geci (nem ezekkel a szavakkal, nem iszik annyit), mert segítettek létrehozni a Fideszt és Orbánnak is adtak ösztöndíjat, hogy tanuljon Offshore-ban (hello, Freud!). Régen tehát haverok voltak, de azóta megváltozott, megromlott a kapcsolatuk, mert Orbán megromlott. Vagy elromlott. Átalakította a demokráciát egy demokrata-ellenes rendszerre, maffiaország, bla-bla-bla – mintha csak a legostobább szoci politikus beszélne. De a lényeg most jön, ő a „rendszerét” ellenzi, mert „őket”, az embereket, akiket ő támogat, azokat Orbán ki akarja irtani. Ők érzik az üldözést, mert Orbán elnyom mindenkit, tehát neki sajnos mégiscsak kell egy terv, hogy ezeket a bajokat orvosolja, és a CEU – amint eltűnik az Orbán – vissza fog térni, mint egy emigráns kormány Moszkvából.
Kérdés már csak az marad, kicsoda Emmanuel Goldstein?
