Ma is kicsivel kevesebb szabadságunk van
Általában hasonló címmel a különböző haladó folyóiratok jelennek meg, ők szokták napi rendszerességgel temetni a demokrácia mellett a szólás- és sajtószabadságot. Most mi temetjük.
Egy-egy médiában (mert azért akad nekik) könnyebben bemutatható jelenség kapcsán, példának okáért a tulajdonos lekapcsolja a pénztárgép formájú lélegeztetőgépről a Népszabadságot, tüntetéseket hívnak össze és Brüsszelben pedig üres címlapokat lobogtatnak a rejtélyes okokból Magyarországot érintő ügyekben rendkívül tájékozott nyugat-európai politikusok. De szabadságunk valódi megfosztóival, a sajtó- és véleményszabadságra valódi veszélyt jelentő folyamatokkal, cégekkel és könnyen beazonosítható, megnevezhető személyekkel sosem foglalkoznak.
Hogy miért? Mert tulajdonképpen nincs is bajuk a diktatúrával, ha ők ülnek a direktóriumban, vagy amennyiben ők a haszonélvezői…
Apró, lényegtelen, sokszor észrevehetetlen lépésekkel kezdődik mindig az a förtelem, ami végül a totalitarizmusba torkollik. A meszesgödrökbe, amit utána mindig igyekeznek úgy magyarázni, hogy szándék jó volt, csak valahol félrement. Rossz emberek kezébe került az elmélet, a leninizmust Lenin vitte félre. „Nem szóltam, amikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hiszen nem voltam kommunista” – kezdi a Lenin-békedíjas Niemöller a versét, amit azóta legalább annyian idéznek, mint ahányan félreértik Bibótól a „demokrata az, aki nem fél” szentenciát. De most nem arról van szó, hogy azért nem szólnak, mikor a Facebook eltünteti a 888-at, vagy leveszi a Polgár Portált, mert ők nem nyolcasok és nem polgárok. Nem érdemes Niemöllert parafrazálni, nem az érdektelenség vagy az érintettség hiánya az oka a megszokott hangoskodás és tiltakozás elmaradásának. Azért nem tiltakoznak, azért nem tüntetnek, azért nem sikonygatnak az űrbe, mert ők tüntetik el ezeket az oldalakat a Facebookról, ők lehetetlenítik el a jobboldali orgánumok működését. És ők üdvözlik a távoli, számonkérhetetlen, de sajnálatos módon a modern tömegkommunikációban megkerülhetetlen cégek folyamatos szólás- és véleményszabadságot korlátozó intézkedéseit, az egyre durván repressziót, a konzervatív, jobboldali hangok brutális lefojtását.
A politikai sikertelenségüket nemzetközi NGO-kban kompenzáló haladó erők olyan könnyedén pusztítják el a magyar nyilvánosságot, ahogy azzal a kormányt vádolják menetrendszerűen.
A jól ismert, közönségesen sorosistának becézett álcivil szervezetek szoros, elvtársi viszonyban vannak azokkal a nyugati kollégáikkal, akik hivatalosan is betölthetik az állami cenzor szerepét Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és a skandináv államokban. Állami segítséggel, állami nyomással jutottak hozzá a sosem látott erejű wundervafféhoz, aminek köszönhetően nemcsak újságokat, szervezeteket, cégeket képesek ellehetetleníteni, eltüntetni, kiradírozni az Internetről, hanem embereket is. Juhász Péter régi, álcivilekhez jól bekötött mozgalmár. Minapi, amúgy mértéktartó, elegáns és nem is bántó posztunkat a Facebook pár órán belül törölte, mintha tilos lenne egy politikusról csúnyát írni. Nem volt az írásműben semmi, amit akár a legszigorúbb, észak-koreai médiatörvényre hajazó közösségi irányelvek alapján joggal kifogásolni lehetne. De mégis levették, a Facebook pedig egy fenyegetést is mellékelt az értesítés mellé, hogy ez volt az utolsó, következő vétkünk után a Tutiblog oldalát is törlik. Mindezt Juhász Péter miatt. A Polgár Portált szintén Péterről szóló cikkei miatt nyírták ki ma, és ezek kisebb, viszonylag alacsony olvasottságú blogok, portálok. De megnyugtatok mindenkit, nem fognak itt megállni. A google netes cenzúrája már szinte észrevehetetlen. Csak egy javaslat a kedves olvasóknak, unalmas pillanatukban nyissanak inkognitó módban egy keresőt és írják be, hogy vizes vb. Az első találata a Nyílt Társadalom Alapítvány fizetési listáján lévő álcivil szervezet. Pedig a hivatalos oldalnak kellene az elsőnek lennie a szabályaik szerint. Ezért tehát most pedig szólok, és nem azért, mert polgárportál vagyok, hanem mert a végén engem is elvisznek.
