Ki-kicsoda a magyarországi közéletben?
Sokszor bajban vagyunk, ha egy kedves külföldi rokon, vagy rég nem látott barát kér tőlünk felvilágosítást a hazai közélet számára teljesen ismeretlen szereplőjével kapcsolatban. Hogyan tehetnénk könnyebbé számukra az oldalak és résztvevők felismerését?
A Jobbik az a magyar politikai élet Ausztriája. Amikor egyáltalán létezett, mindig egyetlen nap alatt tudott lélegzetelállító 180 fokos fordulatokat megtenni, meg hirtelen nem is olyannak lenni, amilyen még tegnap volt teljes erőből. A rosszízlésű és furcsa szexális perverziókkal megvert kispolgárok paradicsoma, akik bármit megtesznek, hogy nagypolgárokként lássa őket a világ, de főleg a világ nagypolgári része. Tényleg, bármit. Bármekkora csicskaságra képesek, hogy elnyerjék az imádott nagyhatalmaik jóindulatát, akik ezért bőségesen jutamazzák őket a vadonatúj múltjukkal. Ja, és ők se voltak nácik sohase, de annak ellenére, hogy sose voltak nácik, folyamatosan változnak és javulnak. Megállás nélkül.
A jobbikosok amúgy annyira sikeresen változnak, hogy egy ideje a Szalonba is beengedik őket. A Szalon aztán eléggé más világ, mint az övék, de akkora csicskák, hogy igyekeznek utánozni mindent, ami arrafelé menő. Mivel ott most pont a húsmentes húspogácsa van slágeren, ez azonban rettenetesen drága, hiszen a klímavédő gyártóinak magánrepülőgépeken kell klímavédő konferenciákra röpködniük, ami bizony rengeteg pénzbe és kerozinba kerül. A Szegény Ember Liberálisai – a jobbikosok – viszont zseniális húzással kitalálták a jóval olcsóbb és egyszerűbb paprikamentes paprikáskrumplit, amivel rengeteg szavazójukat etethetik még. Jó étvágyat hozzá!
A Népszabadság az meg politikai élet Zámbó Jimmyje. (Nyilván minden külföldi ismerni fogja, hiszen hajókon énekelt, így Magyarországon világhírűvé vált!) Övé volt a földtányér összes oktávja. Uralta a játékgépes talponállók közönségének világát, aztán szaladtak az évek, és az átdorbézolt könnyed művészéletének egy váratlan pillanatában veletlenül fejbelőtte önmagát. Odaát azóta is mindenki az ő érzelgős sorait kornyikálja újra meg újra, a végsőkig elszánt rosszízlésű rajongói meg édes-bús emlékeikbe merülve mindenkit gyászra és együttérzésre szólítanak fel. Aztán te leszel a köcsög, ha nem sírsz velük együtt a vállukon. A másik oldalon!
Az MSZP és a DK olyanok, mint a terminátorok. Kezdetben volt az alapmodell, akit azért küldtek ide láthatatlan, gonosz erők, hogy megnyomorítsa és megsemmisítse az embereket. Utána az alapmodellből létrejött egy ugyanolyan, meg egy folyós, és ezek már inkább egymást pusztítják. Nekünk csak nézni kell kukoricarágcsálás közben. Bárhol találják el egymást, valódi tragédia úgyse történik, és holnap folytatódik minden ugyanott.
A Momentum az olyasmi, mint valami idétlen kamaszsorozat. Egy gazdag nyugati stúdió összedobja a közepesen érdektelen karaktereiket, amelyekkel a közepesen érdektelen rajongóik könnyedén tudnak majd azonosulni. Írnak majd melléjük valami közepesen érdektelen történetet is, amely a szülők sok pénzével kipárnázott, szerethetően csetlő-botló kamaszéletről szól. Hőseink elterveznek majd rengeteg, papíron jól hangzó, de az életben megvalósíthatatlannak bizonyuló hülyeséget, és számukra is kiderül, hogy a felnőttek, akik ellen olyan nagy elánnal kezdtek harcolni, sokkal bölcsebbek és normálisabbak náluk. Az egész pedig azonnal és teljesen váratlanul megszűnhet, ha a gazdag nyugati stúdió pénzéhes és számító menedzserei mégse találják hasznosnak ezt a kis társaságot, és inkább más fiatal társaságba fektetnék pénzüket.
Az LMP is ugyanilyen volt, csak az ő menedzsereik már rég a Momentumba tették át a pénzt, a sok picsogó gyerekszínész meg nem ért semmi máshoz, amiből megélhetne, ráadásul a studióban hatalmas hőt termel a világítás, ami nélkülözhetetlen a belsőleg nem szabályozható testhőmérsékletük számára.
És a Fidesz és doktor Miniszterelnök Úr? Nos, ehhez foghatótok külföldön nincs, és nem is lesz. ;)
