Kritikus tömeg? – Bringások tízezrei tűntek el a fővárosból

Még véletlenül sem akarom széttrollkodni azt a jó szándékú mozgalmat, hogy minél többen kerékpározzanak a fővárosban. Véletlenül sem bántanám meg azt a több tízezres, mi több, százezres tömeget, amely a Critical Mass utolsó egynapos eseményén, még 2013-ban büszkén emelte az ég felé a biciklijét, mint a városi kerékpározás, a szabadság és a zöld tudatosság, az élhető város nemzetek fölötti szimbólumát. Azóta viszont ránk köszöntöttek a biciklis társadalom szürke hétköznapjai. Eltűntek a bringások százezrei. Hová lettek az européer biciklisták a mindennapjainkból?

A Critical Mass egy, a városi biciklis-kultúrát népszerűsítő kezdeményezés – volt, más városokban van –, utolsó éveiben több tízezer embert mozgatott meg Budapesten, mígnem a szervezők 2013-ban úgy döntöttek, elérték, amit akartak, és nem tartanak több tömegrendezvényt a fővárosban. A bicikli kérdésből aztán Karácsony Gergely csinált politikai kérdést, amikor rendszeresen felrótták az amúgy nagypapakorú Tarlósnak, hogy miért nem teker minden nap biciklivel a munkahelyére. Bezzeg a Karácsony tekerne, hát meg is választották. Karácsony mégsem tekert, viszont nem restellt mindenhová kerékpárutakat telepíteni, azt most ne is bolygassuk, mennyire átgondoltan. A nép ismét megnyugodhatna, van már elég bicikliút, most már aztán tényleg. Viszont azokat nem használja a többi biciklista, mivel

• most nem biciklizem, mert tűz a nap, a rádió is bemondta, hogy veszélyes a napon tartózkodni
• most nem biciklizem, mert akkor leizzadok, le kellene tusolnom a munkahelyemen, meg át is kellene öltöznöm, aztán vehetem vissza munka után az izzadt cuccomat
• most nem biciklizem, mert be kell vásárolnom
• most nem biciklizem, mert a gyerekeket óvodába/iskolába kell vinni, viszont sosem engedném a gyerekeimet ilyen forgalomba biciklivel
• most nem biciklizem, mert esik az eső, sáros lesz a ruhám, és megázik a táskám
• most nem biciklizem, mert szétfújja a szél a hajamat
• most nem biciklizem, mert munka után megiszom egy bambit a barátaimmal, és ittasan nem akarok hazatekerni éjszaka
• most nem biciklizem, mert tél van, és fázik a kezem
• stb...

Igen, ezek mindennapi, teljesen emberi helyzetek. Ezért is nem írom le a zsigerből idekívánkozó „konzumbringás”, „kamucangás” jelzőt, mert felesleges az embereket basztatni, hogy miért nem használják, ha már annyi bringaút van, most már aztán tényleg. Ugyanis a hétköznap világának mindennapi rutinjába bármekkora romantikus álom is, bizony nehezen belehelyezhető a biciklizés. Nem én mondom. Ez látszik a bicikliutakon, amelyeket reménytelenül kevesen használnak, a városi népség hat százaléka, de az is önbevallásos alapon. A névben biciklizni szerető, magukra emiatt rendkívül büszke fővárosi polgárok elenyésző hányada választja ténylegesen a biciklit a mindennapi közlekedésben. Nem ők tehetnek róla. Nem rossz ember ettől senki, egyszerűen nem megy. Álmodnak egy világot, amit ők sem tudnak megélni, illetve egy olyan Budapesten élnek, amely nem igazodik az igényeikhez. Budapest nem tud kisváros lenni, és ha egy fővárosi élvezni akarja az összes előjogot, amit a Budapesten lakás jelent, azért valamilyen áldozatot hozni kell. Ez az áldozat a nagyvárosi élet.

A baj ott van, hogy Karácsony Gergely sem fog tudni kisvárost varázsolni a nagyvárosból, de szorgosan erőltetni fogja ezt a biciklizéses őrületet, hiába tűnt úgy 2013-ban, hogy meg van elégedve az irányokkal a bringás társadalom. A főpolgármester most a nevükben hülyézi az autósokat, viszont stikában ő is autóval jár, mert neki sem fér bele a bringázás. Ugyan odáig még nem jutott, hogy lehülyézze a nem-bicikliző polgárt, annyira nem bátor, de fenntartja a közlekedési káoszt újabb és újabb húzásokkal, hátha akkor majd többen fognak biciklizni. De nem fognak. Karácsony Gergely sem fog. Ráadásul van ezekben az intézkedésekben valami baszdüh is. Erőből odabaszni a rohadt autósoknak. Ez valami mélyen elfojtott városi ösztön, amit megpróbálnak zöldbe csomagolni. A volán mögött most Orbán Viktorok ülnek, az autósok büntetése valamiért ellenzéki mánia. Ahogy az is, hogy az emberek passzióból üldögélnek órákat a dugóban, ekkor is csak az urat játsszák, nem pedig azért, mert tényleg nem tudják másképp megoldani a munkájukat, az életüket. Senki nem pocsékolja szívesen az idejét a bedugult belvárosban egy autóban ülve, ha másképp is menne. Az autós már nem úr, de a proliszemlélet ebben kicsit bennragadt. Ha a cél az autóforgalom további csökkentése, az nem úgy fog menni, hogy az autósokat megbüntetik jó sok biciklisávval. Milyen üzenete van annak, hogy egy biciklisávot mások bosszúságára telepítünk? Ennek mi köze a zöld szemlélethez?

Esetleg az a biciklis társadalom, illetve az ő szószólóik – nem mellesleg ezek egyike-másika biciklifutár-cégek vezetője is egyben, akik anyagilag érdekeltek a bicikliseknek nyújtott minél több közlekedési előnyben – gyakorolhatnának némi kritikát, és a fontolva haladás jegyében jelezhetnék a főpolgármesternek, hogy lemondanak néhány új, de teljességgel átgondolatlan és használhatatlan bicikliútról. Hogy nem akarnak a főpolgármester bosszújának eszközei lenni. Kérhetnének alternatív útvonalakat cserébe. Ez már csak rajtuk múlik, mert Karácsony Gergely mindent megtesz jófejsége látszatának fenntartásáért. Lássuk be, a biciklis társadalom igényei és elvárásai jelenleg köszönőviszonyban sincsenek a főpolgármester intézkedéseivel, amelyekkel elérte, hogy minden autós, tömegközlekedő és egyszerű járókelő meggyűlölje a bicikliseket, és eszükbe se jusson kerékpárra pattanni. Amikor Karácsony bringásként tetszelgett a kampányban, olyan emberek szavazatát nyerte el ezzel, akik amúgy nem bicikliznek, de azt gondolták, tesznek a cangásoknak egy szívességet ennek a Karácsony gyereknek a megválasztásával. És mivel Karácsony sem bringás, mert tényleg nem az, csak fotókon, csinált néhány parasztvakító intézkedést a nembringás népe számára, a bringások „érdekében”, ami viszont a bringásoknak nem érdeke. Talán kellene egy újabb Critical Mass-t tartani, hogy ezt a főpolgármester is megértse. Feltéve, hogy valóban kritikus az a tömeg...

Vezető kép: Tutiblog-montázs