Putyin hálás lehet a Real Madrid elnökének, aki a világbajnokság előtt gyakorlatilag hátba szúrta a spanyol válogatottat. Spanyolország az egész tornán csalódást keltett, bár ez semmit sem von le az orosz csapat sikeréből. Egységesen, taktikusan, keményen futballozott Oroszország, a nép azóta is ünnepel, az újságok pedig már a világbajnoki aranyról álmodoznak.
Ha Vlagyimir Putyin gáláns, akkor odaadja az egyik orosz építőipari céget a milliárdos Florentino Péreznek. Nem kicsit lehet hálás a Real Madrid elnökének, aki hátba támadta a spanyol válogatottat és saját hazáját (!) azzal, hogy sunyin, lapítva leigazolta megvette a szövetségi kapitány Julen Lopeteguit, aki ezt csak közvetlenül a vb előtt jelentette be.
Gusztustalan, aljas eljárás volt, és mindent tönkretett.
A spanyol szövetség nem szórakozott, azonnal kivágta az edzőt a csapatból, jött utána a legenda (amúgy realos) Fernando Hierro, aki rövid idő alatt megbukott. (Sajnáljuk, mert csak tisztelni lehet őt is.) A 2010-es csapattal amúgy össze sem hasonlítható, de azért a vb előtt hosszú ideje veretlen, remek játékosokból álló Spanyolország egészen gyatrán szerepelt a tornán. Játszott egy látványos meccset Portugáliával, majd kínkeservesen legyőzte Iránt, döntetlenre végzett Marokkóval, hogy aztán kiessen a házigazda oroszok ellen. Ez utóbbi is védhetetlen eredmény – a két együttes teljesen más súlycsoportot képvisel.
Hierro könnyei / Fotó: MTI/EPA
Joggal ünnepelheti Oroszország a nemzeti csapatát, de ezt a nyolcaddöntőt Spanyolország rontotta el.
Körülményesen, átütő erő nélkül támadott, és bár így is megnyerhette volna a meccset, a hosszabbítás végén már nyilvánvaló volt, hogy elbukja a tizenegyespárbajt. Így is történt. A futball sokszor őszinte és igazságos – a motiváltabb társaság jutott tovább.
A taktikusan, lelkesen, de higgadtan futballozó, közepes játékoserejéhez éppen megfelelő stratégiát választó (ez edzőjüket dicséri) orosz csapat teljesen megérdemelten ejtette ki a spanyolokat, és külön szomorú, hogy az ország történelmének talán legjobb játékosa, Andrés Iniesta így búcsúzott. Nem ezt érdemelte ez a szimpatikus sportember, aki világbajnoki aranyat érő gólja után nem magát ünnepelte, hanem elhunyt játékostársára, a Barcelona ősi riválisánál, az Espanyolban futballozó Daniel Jarque-re emlékezett.
Érthető az oroszok győzelmi mámora
A hozzánk hasonlóan végletes orosz nép természetesen azóta sem ébredt fel. Tízezrek özönlötték el Moszkva utcáit (ahogyan Budapestet mi, még 2016-ban), és sokan valószínűleg még hétfőig sem józanodtak ki. Az MTI szemlézte az orosz lapokat, amelynek egy része – amúgy érthetően – teljesen elszállt. A Szport-Ekszpressz szerint a jelenlegi az orosz történelem legjobb labdarúgó-válogatottja (véleményünk szerint a 2008-as Európa-bajnoki csapat azért jobbnak tűnt, nem beszélve a korábbiakról). „Most már senki sem félelmetes a számunkra.
Ki jöhet még? Horvátország? Anglia vagy Kolumbia? Franciaország vagy Brazília? Nem mindegy? Hiszünk benne, hogy mindenre képesek vagyunk. Mindenkit le fogunk győzni. Ma szabad ilyet mondani és gondolni”
– írják a cikkben.
Persze miért ne lehetne? Ha valaki, akkor a sokat szenvedett orosz nép megérdemelné a nagy sikert (már ez is az), ahogyan az álmodozást is. Legalább a horvátok elleni meccsig.
Fotó: MTI/EPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS