Ügynök volt, meg nem is: Schiffer Ferencet beszervezték, de nem volt hajlandó jelenteni – Az aktanyilvánosságért harcoló Schiffer András néhai nagybátyjának története
Schiffer András évek óta következetesen viszi az aktanyilvánosság ügyét. Az ügyvéddel elbeszélgettünk a PestiTV Hálózat című műsorában, ahol szóba hoztuk egyik nagybátyját, Schiffer Ferencet, akiről kikutattuk, hogy az állambiztonságnak dolgozott. Vagyis nem. Vagyis mégis. Schiffer Ferenc újságíró volt, és a szokásos módon akarták beszervezni: az lett volna a "jutalma", hogy külföldi tudósító lehet. Elvileg vállalta, de ismert baráti-haveri társaságáról (például Mészöly Kálmánról) mégsem volt hajlandó jelenteni, aztán már a találkozókra sem ment el. Az ő ügye is bemutatja, mennyire összetettek az ügynökügyek. Schiffer papíron titkosmunkatárs volt, de nemigen végzett érdemi munkát. Az eredmény: sohasem lett külpolitikai tudósító. Schiffer András nekünk azt mondta, nagybátyja felemlegette ezt az ügyet még a hetvenes években a család előtt, azt mesélve, hogy azzal sikerült leráznia az állambiztonság tisztjeit, hogy túl pletykás, megbízhatatlan.
„Nem volt hízelgő. Nem volt karrierista. Nemegyszer saját érdeke ellen cselekedett. Lehetőségeivel nemhogy nem élt vissza, egyáltalán nem élt velük”
– ezt írták az Esti Hírlapban 1982-ben abban a nekrológban, amelyben néhai munkatársukat, a fiatalon, harmincnyolc évesen elhunyt Schiffer Ferencet búcsúztatták. A ma már nem túl ismert újságíró Szakasits Árpád unokája, Schiffer Pál fia volt. A fenti sorok első látásra is furcsák, kicsit visszatetszők (hiszen kvázi vesztesnek nevezik), de sokatmondóak.
Schiffer tényleg nem élt a lehetőséggel – leginkább azzal, amit az állambiztonság, a Kádár-rezsim felkínált a számára. Nem is lett belőle külföldi tudósító. Pedig elvileg beszervezték – titkosmunkatárs volt. Csak éppen nem teljesítette a feladatait.
Egy tökéletesen alkalmatlan titkosmunkatárs
Schiffer Ferenc nevére néhány éve bukkantam rá, amikor az egyik „sajtós” objektum-dossziét lapozgattam a levéltárban. A dossziéhoz csatolva volt az a tanulmány, amelyet Schiffer a saját nevével aláírt, és amely a franciaországi szélsőbaloldali mozgalmakat elemezte.
Unalmas volt és érdektelen, és még a keresztnevét sem lehetett elolvasni, legközelebb akkor jutott eszembe, amikor elhatároztam, hogy PestiTV-s műsoromban elbeszélgetek a néhai újságíró unokaöccsével, Schiffer Andrással, aki hosszú évek óta következetesen képviseli az aktanyilvánosságot. Így nyilván érdekes, mit szól a családi titokhoz. Az első ötletem az volt, hogy a műsorban – ami amúgy nem élő – szembesítem az ügyvédet nagybátyja jelentésével, de aztán ezt elvetettem. Nem lett volna túl fair. Az általam kijegyzetelt jelentések fontosabb részét viszont elküldtem neki, hogy tudja, miből fogok felolvasni, miről (is) fogunk beszélgetni.
Schiffer Ferenc története azért érdekes, mert „ügynök” volt (sőt, titkosmunkatárs), de valójában semmi érdemlegeset nem csinált, az állambiztonság feladatai elől és alól újra és újra kihátrált. Magyar barátairól nem volt hajlandó jelenteni, de hírszerző sem kívánt lenni, ezért aztán sohasem lett belőle megfuttatott újságíró, külföldi tudósító.
A Schiffer Andrással folytatott beszélgetés első része szilveszter estéjén, nyolctól lesz látható a PestiTV-n, de előtte ebben a cikkben részletesebben bemutatom „Schön” beszervezését, illetve azt, hogyan nem dolgozott végül az állambiztonságnak. Hiszen – ahogyan talán akaratlanul fogalmaztak az Esti Hírlapban – „egyáltalán nem élt” a lehetőségeivel.
Lóránt "Urbán tmt." László Endre ajánlotta „be”
Fedőneve: „Schön”. „Titkosmunkatárs” – írták Schiffer Ferenc beszervezési dossziéjának adatlapján. Munkahely: „Esti Hírlap”; Beszervezés alapja: „Hazafias”. <…> Részlet az önéletrajzból: „1950-ben apámat, mint angol kémet és árulót halálra ítélték – a családdal kitelepítették Debrecenbe. 1955 novemberben szabadult. 1956-ban kapott amnesztiát, rehabilitálták. Ez idő alatt intézetben nevelkedtem. <…> 1961-ben a DETERT-be szerződtem, mint matróz. <…> 4 testvérem van. Pál – filmrendező. Péter – a KISZ Bp.-i Bizottságának munkatársa
A dosszié első érdekes jelentése szerint Schiffer Ferencet a sokat próbált „Urbán” titkosmunkatárs, azaz Lóránt László Endre ajánlotta az állambiztonság figyelmébe.
„Urbán” volt az az újságíró-tolmács, aki Lendvai Pál, azaz Paul Lendvai „társadalmi kapcsolat” ügyében is fontos szerepet játszott.
„Jelentés, 1968. március 13. <…> »Urbán« fn. tm. találkozón az alábbi jelentést adta: <…> Schiffer Ferenc <…> Most az Esti Hírlap szerkesztőségében dolgozik. A belpolitikai rovatban kapott beosztást, de érdeklődése inkább külpolitikai jellegű, s most van szó arról, hogy át is kerül a külpolitikai rovatba. <…> Korához képest elég nagy élettapasztalattal rendelkezik, hiszen sokat is tapasztalt.
Politikai beállítottsága, miután családja benne élt és él a munkásmozgalomban, egyértelműen pozitív. Modern fiatalember, anélkül, hogy nyoma lenne rajta a mai fiatalok – akár ruházati, öltözködési, viselkedésbeli – szélsőségeinek.
Kulturális érdeklődése is sokrétű, különösen a képzőművészet terén járta. Szükebb baráti társaságához tartozik Kondor Béla grafikusművész és Fejes Endre író.” Aláírás: „Urbán”.
Az állambiztonság „értékelése”: „»Urbán« adatai is alátámasztják Schiffer F. alkalmasságát az ujságirói vonalon való felhasználásra.”
„Intézkedés: Schiffer F. Anyagait rendezzük és összefoglaló jelentést készitünk belőle újságirói vonalon történő beszervezéshez. Pék Jenő”.
Elbeszélgetni az Útlevélosztályon
Az ekkoriban az MTI bécsi tudósítójaként is dolgozó Lóránt jól ismerhette Schiffert, hiszen az öreg titkos munkatárs az Esti Hírlap sokat foglalkoztatott újságírója volt. Lóránt „feltálalt” fiatal kollégájával – akit „Schön” néven terveztek beszervezni – Aleva György kezdett foglalkozni, azaz az az állambiztonsági tiszt, aki mások mellett Várkonyi Tibor, azaz „Técsy/Técsi” titkos munkatárs tartótisztje is volt. Schiffer ügyében Aleva a következő (amúgy rutinszerű) „megismerkedési” javaslattal állt elő:
„<…> Javaslat 1968. április 10. »Schön« fn. jelölt ügyében <…> A kapcsolatfelvétel a következő módon történik: Telefonon felhivom a munkahelyén és megkérem jöjjön be az Utlevélosztályra. A beszélgetés kezdetén általános jellegü dolgokról lesz szó – mióta dolgozik újságíróként, milyen fokon beszéli az idegen nyelveket, jövőbeni elképzelései, tervei, stb. – amelyek azonban alkalmasak arra, hogy ujabb adatokat szerezzünk egyéniségére vonatkozóan és jobban megismerjük erkölcsi – politikai beállitottságát. Ha »Schön« kedvezően reagál a beszélgetésre <…> felkérem, hogy nyujtson segitséget az Ipari Vásárra érkező nyugati ujságirók tevékenységének ellenőrzésében (…> Aleva György”.
Aleva következő jelentése szerint a megismerkedés sikerült: „Jelentés 1968. április 16.” „<…> Rövid beszélgetés után kialakult kedvező légkört kihasználva felvetettem, hogy segitséget szeretnék tőle kérni. Nap, mint nap – és különösen a közelgő Ipari Vásár idején – sok nyugati ujságíró érkezik hazánkba. A hivatalos tevékenységükön tul nagy részük a fellazitási politika aktiv végrehajtója. Célunk ezen ujságirók tevékenységének figyelemmel való kisérése <…>
»Schön« válaszában kijelentette, hogy kész minden tőle telhető segitséget megadni munkánkhoz, pillanatnyilag azonban kevés konkrét elképzelése van ennek megvalósitásáról. Megnyugtatásul közöltem, hogy a későbbiek során fokozatosan és részletesen meg fogjuk beszélni annak mikéntjét. Egyenlőre azt kérem tőle, hogy a következő megbeszélésre irja le és jellemezze azokat a nyugati újságírókat, akiket személyesen ismer. »Schön« vállalta a »feljegyzés« elkészitését és megigérte, hogy a következő alkalommal átadja. <…>”.
Az állambiztonság próbálja „kioktatni”
Látszólag minden a tervek szerint haladt. A következő jelentés azért szórakoztató, mert abban Aleváék ötleteket adtak Schiffer továbbképzéséhez. Nyelvtanulás, külföldi lapok olvasása – semmi nagy titok. Ugyanezen a találkozón az újságíró beszámolt egy olyan kapcsolatáról, aki szerinte a BM-nek dolgozott.
„Jelentés 1968. április 23.” „<…> Általános jellegü beszélgetés után »SCHÖN« elmondta, hogy szeptember 1-ig várhatóan realizálódik a külpolitikai rovathoz való kerülése. Ezért hangsulyozottabban hivtam fel figyelmét a nyelvtanulásra. Megállapodtunk abban, hogy a következő találkozóig megvizsgálja a nyelvtanulási lehetőségeket és közösen megbeszélve igyekszik a legrövidebb időn belül, megkezdeni a tanulást. <…> Ezzel egyidőben fokozottabb mértékben igyekezzen külpolitikai kérdésekkel foglalkozni. Olvasson külföldi lapokat – amire van is lehetősége – és lehetőség esetén próbáljon külpolitikai témáju cikkeket irni. <...>
<…> A találkozó során részletesen beszélgettünk az őszinteségről és a kölcsönös bizalomról, mint szükséges és alapvető követelményről. Ennek kapcsán vetette fel »SCHÖN« a következőket.
Néhány hónappal ezelőtt egyik nőismerősénél tartózkodott, amikor az esti órákban megjelent egy Horváth néven bemutatkozó személy. Azzal az ürüggyel, hogy állás ügyben szeretne beszélni a lánnyal. A beszélgetés a konyhában zajlott le. »SCHÖN«-nek is ismerősnek tünt a férfi és azt gyanitotta, hogy BM-es. A gyanuja már a beszélgetés alatt beigazolódott. Ugyanis a férfi a nő francia ismerőséről érdeklődött, aki huzamosabb ideje Magyarországon tartózkodott. <…>
A találkozón átadta kapcsolatait ismertető »feljegyzését«, ami önmagában nem különösebben értékes, arra azonban megfelelő, hogy megbeszéljük a jelentés-irás módját, helyét, idejét, valamint a jelentéssel kapcsolatos követelményeket. <…>”
A Schiffer által átadott feljegyzést mellékelték: három-négy külföldi újságíró pársoros bemutatásáról volt szó.
Alaposabb munkát vártak volna tőle
A következő találkozót a „Tünde Étterem kerthelyiségében” tartották <„Jelentés 1968. május 6.”>. „<…> A találkozón Schőn átadta
A beszélgetés során – részben kérdéseimre – ezzel összefüggően SCHŐN elmondta, hogy jelenleg is sok ismerőse, barátja van a különböző körökben, mindenekelőtt művészek, irók, sportolók között. Igy ismeri Mészöly Kálmán-t, Farkas János-t, Varga László-t, a Vasasból, az MTK egész labdarúgó csapatát, de különösen Szuromi-t és a vezetők közül Sándor Károly-t. <…>
A nyelvtanulással kapcsolatban elmondotta, hogy a MUOSZ szervezésében ősszel induló nyelvtanfolyamon szándékozik résztvenni, ami előreláthatólag heti 4 órából fog állni.”
A jelentés értékelése némi elégedetlenséget mutat: „Értékelés: <…> SCHŐN értelmes, jóképességü egyén, azonban a gyakorlati munka során mindinkább kiütköznek emberi gyengeségei, a tulzott magabiztossága, fölényes, lezser magatartása.”
A dossziéhoz csatolták Schiffer fent említett, saját kézzel írt jelentését, azaz azt az írást, amit a tartótisztnek lerakott I. Máriával kapcsolatban. A végén „Schönként” ezt írta:
„Hozzá kivánom még tenni, hogy mindezt nem azért közlöm, hogy -nak ezért valami bántódása essék, csupán, mert ugy vélem, nem szükséges foglalkoztatni, ha ilyen könnyen mindent elfecseg.”
Schiffer szövegének vége arra utal, hogy ismerőse „feltálalásának” eléggé nyilvánvaló célja lehetett:
bemutatni, mennyire rossz, szószátyár ügynök a nő. Ezért talán felesleges alkalmazni. Elképzelhető, hogy az egészet ezért hozta fel, sőt, talán összejátszott I. Máriával. Az tény, hogy jelentést adott egy magyar ismerőséről.
Eldöntötték a beszervezését, de aztán pihentették
A következő jelentés szerint „Schönt” alkalmasnak tartották titkosmunkatársnak, elhatározták a beszervezést.
Erről viszont nem tudjuk megtörtént-e (valószínűleg persze igen), mert az erről szóló irat nem található a dossziéban. Ez önmagában eléggé furcsa körülmény.
Azt tudjuk, hogy az állítólagos beszervezés után Aleva és Schiffer a „Keringő Eszpresszóban” találkozott, de „Schön” itt már teljesen visszautasítóan viselkedett.
A találkozón „SCHÖN beszámolt arról, hogy az előző találkozásunktól eltelt idő alatt átkerült a külpolitikai rovathoz, s néhány cikke meg is jelent. <…> Egyéb, nem ujságiro kapcsolatairól szóló jelentést igérete ellenére sem készitette el, mondván, hogy nem találta meg névjegyeiket és egyébként is nagyon keveset tudna róluk irni és véleménye szerint értéktelen lenne számunkra. Igyekeztem megmagyarázni, hogy nekünk a meglévő lehetőségeiből kell kiindulni és a kapcsolatunkból eredő feladatokat számára meghatározni és ilyen szempontból minden – még sokszor lényegtelennek tünő tény, adat fontos szerepet játszhat, egy adott esetben.
SCHÖN elvben elfogadta ezt a magyarázatot, ugyanakkor kijelentette, hogy ő elválasztja azokat a személyeket, akiket ezután fog megismerni. Ugyanis eddig kapcsolatait magánemberként ismerte meg, s ezért nem törekedett alaposabb megismerésükre.”
Ez már nem is annyira burkolt ellenszegülés, kihátrálás. Az értékelés ennek megfelelő: „SCHŐN többször igérete ellenére sem készitette el az egyéb kapcsolatairól szóló jelentést. A találkozó ezért kissé feszült légkörben zajlott le. <…> Aleva”.
Nem meglepő, hogy meg is érkezett is a javaslat „SCHÖN fn. titkosmunkatárs”„kizárására” (áthúzva, helyette: „pihentetésére”) – 1969. október 20-án.
Nem volt hajlandó találkozni a tartótiszttel
„<…> Megfelelő fejlődése esetén pedig mint külföldi tudósító jöhetett volna számitásba. Annak ellenére, hogy SCHÖN a találkozók során többször hangoztatta álláspontját, miszerint politikai meggyőződésből vállalja a velünk való kapcsolatot 1968 májusa óta elzárkózott a találkozók elől.
A számtalan kezdeményezésemre ugy reagált, hogy nagyon elfoglalt és nincs ideje a találkozásokra. Igérete ellenére sohasem hivott vissza telefonon, s az ujabb megkeresések esetén megalapozatlan kifogásokkal zárkozótt el a találkozástól.”
Franciaországban pénz nélkül tengődött
A következő évben – 1970-ben – Schiffer Ferenc Franciaországban volt, apja, Schiffer Pál ekkor (1968-tól 1973-ig) egyébként oslói nagykövetként dolgozott. Schiffert ezúttal „Rábai”, a párizsi rezidentúrán dolgozó állambiztonsági beosztott fedezte fel, ő tájékoztatta „Komlósit” Budapesten<„Komlósi” az újságíró-ügyek kulcsszereplője, lásd korábbi cikkünket.>
„Jelentés 1970 május 22.
Schiffer Ferenc ujságiró – a továbbiakban »Esti« – április 4.-e előtt két hétig a Sajtóirodán dolgozott félnapos, órabéres kisegítőként. Óránként 8 frankot keresett, amiért nagyon hálás volt, mert kevés pénzzel jött ki és az első hónap után apja is minimálisra csökkentette anyagi támogatását.
Egy romos épület padlásszobájában lakik, alkalmi barátoknál étkezik, »Ujfalussy« felesége mos rá. Valójában tengődik, semmiféle konkrét munkát nem végez az »AF« nyelvtanfolyam látogatásán kivül.
Francia barátai kommunisták. Vannak harmadik országbeli barátai is, azok ultrabaloldali szervezetek tagjai, szimpatizánsai. Ezekkel állandóan a tüntetések helyén vagy közelében lődörög, néhány esetben alig tudta elkerülni a rohamrendőrök intézkedését.
<…> Folyó hó 18.-án hosszabb megbeszélést folytattam vele, ahol elmondtam neki vele kapcsolatos észrevételeimet <…> felvetettem neki, hogy tudnám segiteni, ha számunkra jelenlegi lehetőségei alapján, információkat gyüjtene és tanulmány-szerűen feldolgozná az általa Párizsban megismert vagy megismerhető ultrabaloldali, maoista, trockista, anarchista ellenséges szervezeteket és azok aknamunka tevékenységét.
Rövid ingadozás és kérdések felvetése után »Esti« ebbe beleegyezett. Ezután eligazitottam a konspirációra, valamint a szükséges magatartási vonalra. Figyelmeztettem, a feltünő magatartástól, veszélyes ultrabaloldali barátoktól óvakodjon, tüntetésekben ne vegyen részt, csak informálódjon azokról. Barátait válogassa meg, nehogy rendőr-provokátor befolyása, ellenőrzése alá kerüljön, a nagykövetségen telefonon ne hivjon fel. Tiz naponként jöjjön be megfelelő ürüggyel a követségre és ott adja le anyagait. <…>
Folyó hó 20-án nagy lelkendezve, börönddel beállitott hozzám a követségre. A börönd tele volt maoista és más ultrabaloldali sajtókiadványokkal. Ezek, valamint további költségeinek fedezésére, nyugta ellenében, átadtam neki 200.- frankot, amelyről utolag elszámol. <…> Értékelésem szerint ajánlatom, a pénz – az érdekes téma is – fellelkesitette »Estit«, rövid idő alatt jelentős bázist teremtett magának a munkához. Ezzel kb. 10 nap mulva lesz kész. A gyüjtött anyagok alapján összefoglalóját a nagykövetség számára biztositott szobában géppel irja le. <…>
Felvetette, hogy ősszel lehetősége lenne ismét visszatérni Franciaországba, Nice-be, tanulmányutra / melyen ösztöndijasként 1967-ben Ják elvtárs is részt vett/, de fél, hogy a KKI és munkahelye nem javasolja. Elmondottam neki, hogy ezt bizonyára már megszervezték, és ezt valóban ki kell érdemelni. Ilyesmire csak akkor számithat, ha szorgalmasan dolgozik <…>”.
És végül: „»Esti« apja rendszeresen érdeklődik telefonon fia után a nagykövet elvtársnál, aki mindig megnyugtató válaszokat ad.”
Egy másik titkosmunkatárs felesége mosott rá
Látjuk, hogy mivel Schiffer nem vállalta a komolyabb munkát, a tudósítói állásra esélye sem lehetett. Szegényen tengődik – de legalább Franciaországban –, ahol „egy romos épület padlásszobájában lakik, alkalmi barátoknál étkezik, »Ujfalussy« felesége mos rá.”
„Ujfalussy” is régi „ismerős”, „Urbánhoz” (és végülis papíron „Schőnhöz”) hasonlóan ő is titkosmunkatárs. Csak ő „Urbánhoz” hasonlóan sokat próbált és nagyon is aktív: Fábián Ferencről, a Népszabadság akkori párizsi tudósítójáról van szó.
Ennél lényegesebb, hogy Schiffer elvállalta a tanulmány megírását. El is készítette, de „Rábai” arról kénytelen tájékoztatni Budapestet, hogy Schiffer ekkor is „visszatáncolt”.
„Jelentés, Párizs 1970 Junius 3. <…> Május 28.-án és 29.-én találkoztam »Estivel« Mindkét alkalommal – korábbi megegyezésünknek megfelelően – beszámolt az ultrabaloldali francia szervezetekről szerzett tapasztalataira vonatkozóan és megirta jelentését összefoglaló formájában. <…> Operativ költségeire elszámolása alapján /sajtóanyagok vásárlása, vacsora stb./ kifizettem 208, – frankot. Munkájáért, illetve tanulmányáért 300, – frankot.”
„Rábai” megpróbálta „újrabeszervezni” Schiffert (bár az első se igazán sikerült), de nem igazán jött össze. A mézesmadzag az ösztöndíj volt:
„Igyekeztem rávezetni a szerveinkkel való hazai együttműdödés gondolatára, azonban feltünően kinosan kerülte ezt a kérdést, csak személy szerint nekem való segitséget igérte meg. Olyasmit motyogott, hogy rajtam kivül senki sem akart segiteni rajta, egészen biztosan ezután sem fog, majd kijelentette: »Nem érdemes ebbe belemenni« <…> Amennyiben szó lehetne Nice-i kiküldetéséről, az Akadémia rezidentura segitségével, uj alapon, uj /főiskolai/ vonalon, uj tartással megoldhatónak tartom ismételt bevonását. Rábai”
Majd hozzáfűzte: „Tanulmányát »Horváth Kálmán« néven irta alá. A “ nevet maga választotta, ha lehetséges ezt hagyjuk meg végleges fedőnevéül”.
Újra pihentetik, aztán kizárják
Budapesten Aleva nem volt túlságosan elégedett a tanulmánnyal – nem meglepő módon túl általánosnak tartotta –, és újra „pihentetni” kezdték.
„Feljegyzés 1973. augusztus 31. <…> A Schön fn. Z-1130 számu ügynökdosszié B-t a mai napon felülvizsgáltam és megállapitottam, hogy SCHÖN fn. titkosmunkatárs pihentetésének okai jelenleg is fennállnak. A titkosmunkatárs hirszerzőlehetőségében és személyi körülményeiben változás nem történt. Javaslom SCHÖN fn. titkosmunkatárs további egy évre való pihentetését.”
Bár pár hónappal később Hidasi János alezredes áttanulmányozta „Schön” dossziéját, végül ő sem jutott semmire. Előbb 1973-ban, majd 1981-ben újra lezárták. Egy évvel később Schiffer Ferenc váratlanul meghalt.
Arról, hogy milyen kényes üggyel foglalkozott a halála előtt szintén elbeszélgettünk Schiffer Andrással. De ennek részletei a beszélgetés második részéből fognak kiderülni. És, hogy mit szól az ügynök-múltjához? Arra a mostani adásban fog reagálni.
Végszónak annyit: Schiffer András úgy tudja, nagybátyja megemlítette, legalábbis célzott a családban erre az állambiztonsági történetre. Schiffer Ferenc azt mondta, azzal sikerült leráznia az állambiztonságot, hogy folyamatosan pletykás természetére, megbízhatatlanságára hivatkozott. Elképzelhető, hogy tényleg ez történt.
