Árkus Józseftől Magyar Péteren át Várkonyi Tiborig - megbízható újságírókat javasolt a hírszerzés Európa kulcsvárosaiba
Párizs, Berlin, Bern - európai városok, ahol nem nagyon dolgozhatott a szocializmusban olyan újságíró, akit nem a kádári hírszerzés javasolt. A következő iratokból kiderül, hogy az állambiztonság segítségével néhány évente lecserélték a külföldön dolgozó tudósítókat, újságírókat, sajtóattasékat. A javasolt emberek között akadt titkos munkatárs, volt informátor vagy éppen a katonai hírszerzéshez 'tartozó' személy. Árkus József, Várkonyi Tibor, Fábián Ferenc, Márton Miklós - a lényeg, hogy a hírszerzés számára tökéletesen megbízható legyen.
Kevéssé köztudott, hogy az újságírás különösen fertőzött terület volt a szocializmusban. Az újságírók, tévések, rádiósok jelentős része önként (társadalmi kapcsolat, informátor) vagy beszervezett ügynökként (titkos megbízottként, titkos munkatársként), szigorúan titkos tisztként szolgálta a rendszert. Mivel a rendszerváltás a média területén is csak felemásan (finom fogalmazás) valósult meg, világos, hogy miért tud a közvélemény ilyen keveset erről. A főszerkesztők, laptulajdonosok többsége a kilencvenes évektől legfeljebb azokra a cikkekre bólintott rá, amelyekkel egy-egy politikai ellenfelet lehetett lejáratni (az én néhány hetes írásomból is csak egy ismert anyós miatt lett hír), s joggal tarthattak arról, hogy ’bosszúból’ előbb-utóbb rájuk, esetleg valamelyik munkatársukra is sor kerül. Aki nem érti, hogy miért számít ez még ma is, az valójában nem ért semmit sem.
Lehet, hogy az alábbiakban bemutatott emberek nagy része már nem él, de - ahogyan egy történész mondta nekem - tanítványaik még mindig dolgoznak, tanítanak, esetleg épp médiaetikát oktatnak. A szocializmus kísértete még mindig járja Európát.
Média: mindenki szem a láncban
Bár sokan lebecsülik az állambiztonság szervezettségét, a következő iratok is rávilágítanak arra, hogy a Kádár-rendszerben igen alaposan megtervezték a sajtót irányító hálózatot. Az előző cikkemben már említett Press-rezidentúra (a hírszerzés fedőszerve) felügyelte a sajtót, leginkább annak külpolitikával foglalkozó részét, most látni fogjuk, hogy gyakorlatilag minden fontosabb 'külpolos' pozícióba ők javasoltak embereket, miután a Magyar Újságírók Országos Szövetségét (MÚOSZ) is ők irányították. Az alábbi feljegyzést 'Bakos' elvtársnak (Szolnok Péter szt-tisztnek), a Press vezetőjének címezték. Szerzője, 'Komlósi' arra kérte, hogy javasoljon megbízható, irányítható embereket:
„BAKOS ELVTÁRSNAK! Budapest, 1968. dec. 7.Tájékoztatásul közöljük Bakos Elvtárssal, hogy területünkön a perspektivikus hálózatépitő és tippkutató(beszervezésre alkalmasnak látszó személyek felkutatása – M. G.) munka intenzitásának növelése érdekében felmérést végzünk, amely során fokozottabban szeretnénk igénybe venni a PRESS rezidentura vonalán levő lehetőségeket.
Kérjük Bakos Elvtársat, hogy a váltási tervet hosszabb távra elkészithessük javasoljon olyan személyeket, akik Bécsbe, Bernbe, Brüsszelbe, Párizsba, Kölnbe sajtóattachenak valamint állandó külföldi tudósitónak számba jöhetnek. Továbbá kérjük Bakos Elvtársat, hogy a hazai bázis kiépitése és szélesitése érdekében az Ujságiró Iskola német-, francia nyelvet beszélő növendékei közül javasoljon olyan gyakornokokat akik a későbbiek folyamán - nyelvismeretük, ujságirói szakismeretük, rátermettségük alapján - sajtóattacheként, külföldi tudósitóként Bécsben, Bernben, Kölnben, Brüsszelben, Párizsban dolgozni tudnának.
Komlósi”.
Az iratból világosan kiderül, hogy létezett "váltási terv", néhány évente lecserélték a kulcshelyeken, kulcshelyszíneken dolgozó sajtósokat, újságírókat, és mindig új, gyakran már kipróbált, néha mély vízbe dobott, de mindenképpen megbízható elvtársak érkeztek a helyükre. Olyanok, akik átmentek a Press-szűrőjén.
Még érdekesebb az a rész, ahol a jövő tehetségeit kutatták az „Ujságiró Iskolában” – szinte biztosan a MÚOSZ még ma is működő Bálint György Újságíró Iskolájáról volt szó –, elsődleges szempont a német és francia nyelvtudás.
Hosszú lista a megbízható újságírókról
Bakos válasza sem késett sokat, a hosszú, háromoldalas dokumentumban pontról-pontra felsorolták, hova, kinek kellene mennie. Vannak közöttük titkos munkatársak (akiket fedőneveiken emlegetnek), volt informátorok, a katonai hírszerzésnél bekötött, majd onnan átkért emberek, illetve hálózaton kívüli újságírók. Egy dolog közös bennünk: mindegyikükben vakon megbízott a rendszer.
Párizsba Várkonyi ’Técsi’ Tibort javasolták
Az irat elején a nagykövetségek munkatársait jelölték ki. Párizsba a külügyis Konrád Editet szánták sajtóattasénak, míg a sajtóiroda vezetőjének„Técsi fedőnevű titkos munkatársat” ajánlották. Utóbbi ’régi ismerős’: ’Técsi’-t vagy ’Técsy’-t, azaz a népszavás Várkonyi Tibort 1968-ban szervezték be, és egészen a nyolcvanas évekig foglalkoztatták. Beszervezésének történetét nagyjából két éve írtam meg. A rendszerváltás előtt állambiztonsági kitüntetéssel díjazott Várkonyit francia nyelvtudása repítette Párizsig – szomorú, hogy később Antall Józsefet is ’megszédítette’, a politikus diplomataként foglalkoztatta.
Magyar Pétert a Press javasolta (1969), a MÚOSZ kitüntette (2015)
Szintén Párizsba javasolták küldeni a fiatal Magyar Pétert, akiről megjegyezték, hogy „ujságiró, francia-magyar szakos középiskolai tanár, 25 éves, féléves ujságirói gyakorlat után jelenleg Nizzában tanul ösztöndijasként.” Majd: „a BM III/ Csfség (hírszerzés - M. G.) nyilvántartásában Regős r. alez. etlvtársnál szerepel.”
Magyar Pétert egyébként éppen tavaly tüntette ki a MÚOSZ (az a szervezet, amelyet a kommunizmus alatt bekebelezett a Press-rezidentura) életműdíjjal. Méltatásukban ezt írták róla: „A nizzai Nemzetközi Tanulmányok Európai Intézetében tanult, ahonnan elmélyült ismeretekkel tért haza az európai integrációról. Az MTI elismert külföldi tudósítói közé tartozott, Rómából és Brüsszelből tárgyszerű kommentárokkal, érdekes interjúkkal rendszeresen jelen tudott lenni a napilapokban, rádióban, hetilapokban”. Valamint: „A hatvanas évek végén a Magyar Nemzet külpolitikai rovatában tanulta a szakmát Pethő Tibor és Várkonyi Tibor szárnyai alatt”.
Pethő Tibor története miért nem érdekli a Nemzetet?
Magyar mentorai közül Várkonyi Tibor múltját már említettem, Pethő Tiborról pedig éppen előző cikkünkben írtam meg, hogy valamilyen szinten a hírszerzésnek is dolgozott, a Press-vezér ’Bakos’ legalábbis végig - fedőnéven - ’Józsefként’ hivatkozott rá. Pethő amúgy már akkor is komoly név volt a szakmában, egyrészt édesapja alapította a mindig ellenzékben lévő Magyar Nemzetet (amelynek később ő is főszerkesztője lett), másrészt a MÚOSZ akkori alelnökeként (és későbbi elnökeként) sem lehetett megkerülni. Az újságíró szövetség szerint tőlük tanulta a szakmát az említett Magyar Péter.
Brüsszelbe titkos munkatárs, ex-informátor is jutott
Lépjünk Párizsból Bakos elvtárssal tovább: a brüsszeli Magyar Nagykövetség sajtóattaséjának ’Magyari’ fn. titkos munkatársat javasolták (egy másik dossziéból tudható, hogy ’Magyari’ előtt ’Béri József’ titkos munkatárs volt a brüsszeli sajtóattasé), és a belgiumi csoportba jelölték még Bögös Lászlót és Márton Miklóst is. Bögös a Press tájékoztatása szerint „az MNVK/2 nyilvántartásában szerepel” – azaz a katonai hírszerzésnél. Ezt olvasva érdekes, hogy az említett újságíró néhány évvel később egy a vietnami háborúról írt könyvvel jelentkezett. Márton Miklósról annyit jegyeztek meg Bakosék, hogy a Népszabadság munkatársa, aki a „BM operativ nyilvántartásában szerepel. Volt informátor”. Bernbe a „Magyar Nagykövetség sajtóattachejának” Maklári Árpádot javasolták, és Vig Józsefet akarták mellé küldeni. Ők a tájékoztatás szerint nem szerepeltek az állambiztonság nyilvántartásban - ezzel ők voltak a kakukktojások.
Szigorúan megbízható MTI-tudósítók
A hírszerzésnél a Magyar Távirati Iroda (MTI) tudósítóit is gondosan kiválasztották. „PÁRIS-BA” DR SZEGŐVÁRY fn. titkos munkatársat”, Bécsbe Halasi Györgyöt szánták. Utóbbiról megjegyezték, hogy az „MNVK/2 átadását engedélyezi.” A katonai hírszerzés tehát rábólintott Halasi „átadására”, s tény, hogy az újságíró végül egészen magasra emelkedett: az MTI főszerkesztő-helyettese lett.
Tudjuk, hogy az országot, így természetesen a hírszerzést is irányító állampártnak a Népszabadság volt a hivatalos pártlapja, a Press természetesen megválogatta, ki tájékoztassa a napilapot és a „dolgozó népet” - mondjuk Párizsból. A francia fővárosba a terv szerint „Ujfalusi” titkos munkatársat küldték, s már az is világos: a küldetést teljesítették. Az ÁBTL vonatkozó munkadossziéi (köszönet Orbán Balázs levéltáros-történész közlésének!) szerint a fedőnév Fábián Ferencet takarta, s láss csodát: az újságíró a Press terveinek megfelelően valóban a napilap párizsi tudósítója lett. Élményeiről még könyvben is beszámolt – ha nem tévedek, még meg is van otthon valahol.
Tehetséges, ígéretes jelöltek bemutatása
Cikkem elején láttuk, hogy 'Komlósi' levelében kérte, hogy állítsák össze az ’ígéretek’ listáját, ezt a Press meg is tette. „Perspektivikus szempontból foglalkoztatásra, illetve beszervezésre való előkészitésre javasoljuk: Gombos László... MTI munkatársa, német-francia nyelvet beszéli... Szluka Emil... a Népszabadság rovatvezetője... Irrattári anyaga van: 1957-ben deviza büntett és külföldi cégekkel való összejátszásért internálva (Tehát zsarolható? – M. G.) ... Bokor László... ujságiró-filmrendező... Operativ nyilvántartásban nem szerepel. Figyelöztetjük”.
A felsoroltak közül Szluka Emil ismert autós szakíró volt, két éve így méltatták a Népszabadságban: „Még mindenképpen szeretnék itt megemlékezni a kollégáról, aki a cikket írta. Szluka Emil nem egyszerű újságírója volt a pártlapnak, hanem valódi szakember, mérnök”. Bokor László esetében pedig egészen biztosan rábólinthattak a Press javaslatára, hiszen már 1970-ben kinevezték a bécsi magyar nagykövetség sajtóirodája vezetőjének. Párizsba ugye Várkonyi Tibor titkos munkatársat kívánták küldeni.
Javasolva: Árkus József, a volt informátor
Érdekes, hogy a dokumentum végén már három embert említettek: „A PRESS Rezidentura által még javasolt személyek… BAROTI GÉZA ujságiró... a Magyar Nemzet belpolitikai főmunkatársa. Idős kora miatt foglalkoztatásra nem javasoljuk. Árkus József... ujságiró. BM Operativ nyilvántartásában szerepel. Volt informátor. ONODI GYÖRGY... Magyar Ifjuság külpol. rovat munkatársa... MNVK/2 nyilvántartásában szerepel."
Mind a három ember különösen megbízhatónak tűnhetett. Baróti Géza nem véletlenül lehetett a Szabó-család rádiós-propaganda-műsor egyik írója, míg Ónody Györgyé lett az egyik legérzékenyebb terület. Utóbbi hosszú évekig a Magyar Rádió közel-keleti tudósítójaként dolgozott, saját írása szerint volt olyan arab ország, ahonnan kiutasították, majd megírta A hírszerzés története című könyvet. A felsoroltak közül kétségtelenül Árkus József neve a legismertebb, a fanyar humorú tévést sokan szerették, de inkább csak az idősebbek tudhatják, hogy igen veretes karrier volt az övé, és sokáig külpolitikai újságíróként dolgozott. Most csak annyit jegyeznék meg, hogy ő írta a Lenin fiúk című könyvet, amelyben „volt informátor” megörökítette a „Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőinek” történetét.
Láthatjuk, hogy a Kádár-rendszer és hírszerzése semmit sem bízott a véletlenre.
Hűséges, lojális, gyakran beszervezett embereket küldtek mindenhová. Az iratok arra mutatnak, hogy négy-öt évente lecserélték, átszervezték a garnitúrát, A-t elküldték B helyére, B-ét C helyére, C-ét pihentették, és így tovább. Ezt az iratot ismerve, én kevéssé kérkednék azzal, hogy a rendszerváltás előtt itt vagy ott voltam tudósító. S talán a kitüntetéseket is hanyagolhatnánk, ha már - elvileg - szakítottunk azzal a régi rendszerrel.
Folytatása következik.
A címlapfotót Lengyel Gábor készítette. A fényképen Árkus József mellett Király Zoltán újságíró látható a NapTv-ben. Utóbbi nem szerepel ebben a cikkben.
