Üzenet a csalódottaknak: fog még Orbán lábai előtt csúszni-mászni Weber!

Érthető a csalódottsága néhány lelkes kormánypárti szavazónak a tegnapi Orbán-bejelentés miatt. Voltak, akik azt várták, hogy a Fidesz végre kilép az Európát és saját elveit is eláruló, hazug és zsaroló néppártból, sőt, jól rájuk is vágja az ajtót. Ám egy felelős államférfi túl kell, hogy lásson mégoly jogos sértettségén, indulatain – hisz Európa jövője a tét! Már csak azért sem érdemes csalódottnak lenni, mert ellenzékünk tombol – ebből is látszik, hogy az ország szempontjából kedvező dolog történt tegnap. Amúgy a most csalódott jobboldaliak gyorsan megbékélnek majd, ha májusban azt látják, hogy ezek a Manfred Weber-féle nyálkás csigaszerűségek csúsznak-másznak Orbán, Salvini és a többi, Európát védő politikus előtt, a támogatásukért esedezve. „A bosszú hidegen tálalva a legjobb.”

Sok jobboldali, nemzeti-konzervatív elkötelezettségű, kormánypárti honfitársunk azt várta, abban bizakodott, hogy a Fidesz végre kilép az Európai Néppártnak nevezett megélhetési árulók gyülekezetéből. Minthogy nem ez történt, akadnak, akik elégedetlenek, kétségbeesettek, dühösek. Megaláztatásként élik meg a történteket. És a maguk szempontjából tán igazuk is van.

Csakhogy.

A politika többről szól sértett óvodások, haragos szomszédok civakodásánál. Mi megtehetjük, hogy megszakítjuk a kapcsolatot a minket sértegető, rólunk hazudozó szomszéddal – de felelős politikus nem teheti meg, hogy a személyes sértettségét, egyébként jogos indulatát, revánsvágyát az ország érdekei, az őt megválasztók képviselete elé helyezze. A Fidesz és személyesen Orbán Viktor is okkal-joggal lehet sértett, amiért az Európai Néppárt jó része föladta a pártszövetség eredeti elveit, árulóvá lett, a balosok, liberálisok, kommunisták és zöldek hazugságait visszhangozva támadja, gyalázza, fenyegeti hónapok óta legsikeresebb tagpártját, a Fideszt. Az egyoldalú kilépés tehát indokolt és jogos válasz lett volna minderre.

Ám a májusi európai parlamenti választás várhatóan jelentősen átalakítja majd az erőviszonyokat. A kizárólag saját hatalmukkal foglalkozó Weber- és Juncker-féle csúszómászók akkor szembesülnek majd a bevándorlásellenes erők megerősödésével, és remélhetőleg azzal is, hogy még a balliberális–zöld–kommunista rémkoalícióval együtt sincs meg a többségük a fontos döntésekhez, tisztviselők megválasztásához – a Fidesz és barátai támogatása nélkül. Most még nem tudjuk, hogy döntenek az európai választók.

Könnyen előfordulhat, hogy a Fidesz 13-15 képviselője lesz a kulcs a fontos döntésekhez. Európa jövője múlhat rajtuk. Ezért azzal, hogy Orbán Viktor tegnap nem vágott el minden szálat, ami az Európai Néppárthoz fűzte, államférfihoz méltó, megfontolt döntést hozott. Még ha – gondolom – viszketett is a tenyere, hogy átadja Daulnak a keze ügyében lévő kilépő nyilatkozatot…

A jó döntés bizonyítéka

Már csak azért sem érdemes bosszankodni a tegnapi „önfelfüggesztés” miatt, mert láthatólag honi ballibbant pártjaink és sajtókülönítményük tombol. A Szemkilövető konkrétan a haját tépi. És ha ők bármi okból tombolnak, az mindig kétséget kizáróan bizonyítja: a haza szempontjából valami üdvös dolog történt.

Olyan még talán/esetleg/csak-csak előfordulhatott a történelemben, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tévedett, urambocsá’ rosszul fogalmazott. Olyan viszont soha, hogy a honi balliberálisoknak bármikor, bármiben igazuk lett volna.

És amikor tombolnak, akkor a szokásosnál is harsányabban hazudoznak. E hazugságcunami egyik fele arról szól, hogy a néppárt függesztette föl a Fidesz tagságát büntetésből. A balliberális propagandagyárak kivétel nélkül ezt a valótlanságot hozták címlapjukon.

Például az Index is…

A hazudozás másik csapásiránya, hogy a Fidesz páriává vált a kontinensen, mindenki retteg az érintésétől. S mivel a hazudozók szerint félő, hogy a kormánypárt miatt Magyarország uniós tagsága veszélybe kerülhet, ezt elkerülendő a szocialisták máris aláírásgyűjtésbe kezdenek. (Szegénykék pár(t)jukat ritkítóan hülyék, hiszen jó esetben pár százezer aláírást tudnak előkaparni, akkor pedig – a saját „logikájukat” ellenük fordítva – közölhetjük velük: „Több, mint kilencmillió magyar nem kér sem belőletek, sem az unióból, pupákok!”) 

Ám ez az erőlködés, ez a szánalmas bolhacirkusz is azt mutatja, hogy az ellenzék nem örül a tegnapi napnak. Nem az történt, amit ők akartak: nem zárták ki a Fideszt.

Mit képzelnek ezek magukról?

Abban igazuk van a csalódott jobboldaliaknak, hogy amikor egy házasság annyira megromlik, mint a Fidesz és a néppárt kapcsolata, és látszik, hogy semmi esély a megjavítására, akkor ki kell belőle lépni. Különben rámegy az ember egészsége. Nem szabad egy fedél alatt maradni olyanokkal,

• akik a vesztünkre törnek;
• akik Európa sírját ássák;
• akik erőszakkal el akarják árasztani barbárokkal kontinensünket;
• akik pont ugyanazokat a hazugságokat terjesztik Magyarországról, mint a szénaboglyafejű holland bolsevik-hippi vagy a mi Szemkilövetőnk.

Aki pont ugyanúgy néz ki és ugyanazt mondja, mint az ellenségeink, az valószínűleg az ellenségünk. Az ellenséggel pedig senki sem akar cimborálni. Ebből fakad az indulat, az elkeseredés sokaknál. Miért hagytuk szó nélkül az eddigi sértéseket, kioktatásokat, hazugságokat, gyalázkodásokat, fenyegetéseket, zsarolásokat? Meg egyáltalán: milyen jogon pofáznak bele a mi kis demokráciánk működésébe (az köszöni szépen, jól van), a magyar parlament által elfogadott törvényekbe (CEU-hiszti) vagy a politikai kampányok témájába (Juncker-poszterek)? Ki hatalmazta föl a néppártot ilyesmire? A néppárt az anyánk, hogy mindenbe beleszólhat?

Mit tudnak ezek a Weber-félék a demokráciáról? Mit tud róla a néppárt vezető erejét adó németországi „jobboldal”, ahol egy migránsellenes Facebook-poszt után elvihet a rendőrség, és ahol kisgyermekes német családokat tesznek utcára, hogy a lakásukba afrikai ingyenélőket telepítsenek?

Semmit. Se demokráciáról, se kereszténységről, de még a valódi liberalizmusról sincs halvány képzetük sem. Népakarat? Ugyan. A népnek azt kell akarnia, amit nekik. És a Fidesznek is. Különben szankció, fenyegetés, kirúgás jön. Kétségtelenül vérforraló, megalázó, szégyenteljes mindaz, amit saját „szövetségesei” műveltek a Fidesszel. És ha innen, szigorúan az igazságosság, a méltányosság és az elvek szférája felől közelítünk a tegnapi nap történéseihez, akkor okkal lehetnek bosszúsak, dühösek, elégedetlenek egyesek. Hiszen a Fidesz nem hagyta ott a francba ezt a romlott társaságot, sőt, még ennek a csigagerincű takonylénynek, ennek a Webernek fognak kampányolni…

Ám a mostani csalódottságot gyorsan feledteti majd, ha májusban ezek a nyálkás politikusszerűségek csúsznak-másznak Orbán, Salvini és a többi elvhű politikus előtt, a támogatásukért esedezve. „A bosszú hidegen tálalva a legjobb.”