Ilyen kifinomultan sajtózzák a kommunisták a rémtetteiket – ez a fő tanulsága számunkra a Nyugat felé emberarcúnak eladott, gyilkos sztálinista diktatúrának, Tito Jugoszláviájának. A kényszermunka- és börtöntáborok, valamint az iszonyatos, szenvtelen tömeggyilkosságok úgy tartoztak hozzá a kommunista délszláv államhoz, mint Romániához az átállás. A másik tanulság, hogy érdemes megbecsülnünk a hazai helyzetünket, ahol minden ókommunista maradvány és újkommunista forradalmi hevület ellenére már az idegösszeomlás szélén billeg a baloldal a politikai hatalomból való tartós kiszorulása miatt. Máshol, például Szlovéniában, még ma is azokat a kiábrándító köröket futják a közéletben az egyre erősödő woke-hátszelű régi és újbaloldallal szemben, mint Magyarországon az 1990- es és 2000-es években, az SZDSZ virágkorában.
A kommunizmus legnemzetközibb vívmánya a terror – bármelyik ország kommunista diktatúrájának részletes történetével ismerkedünk meg, mintha a sajátunkét hallanánk. Szlovéniában lakosságarányosan különösen sok embert gyilkoltak meg a partizánok, ami még ma is csak hézagosan van benne a szlovén öntudatban, ráadásul a Tito-nosztalgiával is meg kell küzdeni, amikor el akarják juttatni az emberekhez az ismereteket. Ez derült ki Jože Dežman történész magyarországi előadásából. A szlovén kormány Eltitkolt Tömegsírokkal Foglalkozó Bizottságának vezetője a megdöbbentő vérontás mellett annak jelenkori, hasonlóan megdöbbentő eltussolási igyekezetét is bemutatta.
Tito személyesen vett részt már a spanyol polgárháborúban, a szovjet titkosszolgálat kipróbált elvtársaként – mondta Schmidt Mária az előadás előtti köszöntőjében. A Terror Háza Múzeum főigazgatója kitért a jugoszláv diktátor köré szőtt hazug nimbuszra, amely egy nyitott, szabad, sőt akár nyugatos ország államfőjeként láttatta őt a világban.
A jugoszláv partizánok hihetetlen tömeggyilkosságait mindenütt mély hallgatásba burkolták, Szlovéniában is csak a tömegsírok feltárásakor váltak ismertté.
Jože Dežman ismertette, hogy 2019-ben kezdték el feltárni csaknem 3500 szlovén katona tömegsírját; a zömmel 18–23 év közti férfiakat a horvát határ közelében kifosztották, levetkőztették, majd a 16 méter mély Macesnova Gorica szakadékba lőtték a partizánok 1945. június elején. A nyomok eltüntetésére felrobbantották a területet, a törmelék feltöltötte a holttesteket rejtő mélyedést. A baloldali kormányzat próbálta nehezíteni a feltárást, és a borzalmas esetről szóló kiállítást sem engedte be a nemzeti múzeumba. Másik híres helyszín a Huda Jama elhagyott bánya, ahol 1400-nál több sebesült, összedrótozott kezű áldozat mumifikálódott holttestét találták meg a több méter vastag elfalazás mögött. A tömegsírokban nagyon sok keresztet találtak, de cipőbe rejtett rózsafüzérre is bukkantak. Legtöbbet a katolikus lakosság szenvedett, de általában véve is szélsőséges erőszak tombolt Jugoszláviában a háború alatt és főleg utána.
A múltat végképp szétmaszatolni, ha kellemetlen
Jože Dežman szerint a délszláv térséget máig áthatja az a magabiztosság, miszerint különbek voltak a szomszédaiknál, ám ez csak a titói propaganda masszív hazugsága. Peter Jambrek, a szlovén alkotmánybíróság első elnöke olyan pontokban összegezte a Tito-rezsim jellemzőit, amelyek bármelyik kommunista diktatúrára megállnának:
- Gyilkosság – A háború alatt elkövetett tömeggyilkosságok, majd a háború utáni tisztogatások, a katonai és osztályellenségek körében.
- Rablás és legalizált közös lopás – Konfiskálások, kisajátítások, az elkobzott vagyonok „nemzetiesítése”, földelkobzások az agrárreformmal.
- Erőszak – Az emberi méltóság és jogok sárba tiprása a rendőrterror, az illegális letartóztatások, a koncentrációs táborok és a kényszermunka révén.
- Beavatkozás a munkahelyek életébe – Politikai indíttatású előléptetések, lefokozások, elbocsátások és felfüggesztések.
- Félelem, ideológiai erőszak, megtévesztés és hazugság, a közvélemény manipulálása és történelemhamisítás.
Tito sokak által nyugatosnak és szabadnak gondolt Jugoszláviájában nyüzsögtek a politikai titkosrendőrök, ugyanolyan sűrű besúgóhálózattal tartották fenn a terrort, mint az NDK-ban a hírhedt Stasi. A tömeggyilkosságokon túl, 2000 embert végeztek ki bírósági ítélet alapján csak Szlovéniában, 70 ezer embert zártak börtönbe vagy táborba. Jugoszlávia olasz és osztrák határán csak 1949-ben sokkal több embert lőttek le, mint a berlini falnál 28 év alatt. Az államosításokkal megtörték a középosztályt, elkobozták a magánvállalkozásokat, és tombolt az egyházüldözés, 24 katolikus papot meggyilkoltak, halálra kínoztak vagy kivégeztek, több százat bebörtönöztek.
A szlovén alkotmánybíróság elnyomó és a szabadságot korlátozó rendszernek mondta ki a kommunista időszakot, ám ehhez képest fura dolgok történnek.
A szlovén háborús és háború utáni áldozatok emlékművét 2017-ben emelték, de még hét év elteltével sincs ráírva, hogy kiknek állították és kik az elkövetők. A huda jamai tömegsír felfedezése után, 2009-ben Ljubljana átnevezte a Tito utcát, ám az alkotmánybíróság 2011-ben megakadályozta ezt. A Janša-kormány 2022-ben bevezette május 17-én a kommunizmus áldozatainak emléknapját és létrehozta a Szlovén Függetlenség Múzeumát, amelyet a jelenleg is hatalomban lévő Golob-kormány 2023-ban bezáratott, az emléknapot pedig eltörölte. Ugyanez a kormány állami tiszteletadással temettette el 2023-ban Janez Zemljaričot, a kommunista politikai titkosrendőrség egykori vezetőjét és belügyminisztert.
Zoran Jankovič ljubljanai főpolgármester 2020-ban kijelentette, hogy a főváros nem antikommunista, és nem lesz emlékművük a háború alatt a kommunisták ellen harcoló szlovén honvédeknek. Az Orlov vrhről (Sashegy), ahol 800 meggyilkolt antikommunista katona tömegsírját találták meg, eltávolítja a városvezetés az időről-időre megjelenő kereszteket, és a helyen kutyakiképző iskola működik. A kommunista „öregfiúk” és az újkommunista progresszívek közti nemzedékváltás is zajlik. Asta Vrečko jelenlegi kulturális miniszter korábban beszédet mondott a Szlovénia Kommunista Pártja megalapításának 81. évfordulóját ünneplő megemlékezésen.
Nataša Pirc Musar hivatalban lévő államfő kijelentette, hogy az antifasizmus helyes, az antikommunizmus viszont nem, és a demokratikus, független Szlovénia alapja a forradalom.
Tömeggyilkos felszabadítás
A múltfeltárás és -feldolgozás baloldali politikusok általi szabotálása nem ok nélküli. A kommunista partizánok több szlovént gyilkoltak meg, mint a német és olasz megszállók, több fegyvertelent gyilkoltak meg, mint fegyverest, és több embert gyilkoltak meg a háború után, mint a háború alatt – sorolta Jože Dežman a párás szemű kommunizmusnosztalgiával összeférhetetlen tényeket. Ezt nevezi ő ideológiai kollaborációnak a sztálinizmussal, miközben a kommunistaellenes fehér erőknek szokták fejére szokták olvasni, hogy náci kollaboránsok voltak.
A kommunisták provokálták ki a polgárháborút
– jelentette ki a történész. A partizánok már 1941-től gyilkolásztak a Németország és Olaszország által megszállt szlovén területeken, de elsősorban nem a megszállókat, hanem a kommunistaellenes szlovéneket öldökölték. Ez ellen szerveződött meg a szlovén honvédség (Slovensko domobranstvo), majd kitört az egyre eldurvuló polgárháború, amelybe mintegy 30 ezren (a szlovének 2 százaléka) haltak bele. A partizánok már a polgárháború során is jóval többet öltek a fehéreknél, de a legbrutálisabb vérengzés még hátra volt – az eltitkolt, tabusított tömegsírokban a partizánok által a háború után lemészárolt, 15 ezer áldozat maradványai vannak. Érdekesség, hogy id. Janez Janša, a volt kormányfő apja sikeresen elmenekült egy partizán tömeggyilkosság elől.
Tito partizánjai egész Jugoszláviában negyedmillió embert öltek meg a háború éveiben, ezt nevezi a történettudomány felszabadításnak
– ironizált Dežman. Mint mondta, a kommunisták sikeresen dehumanizálták az áldozataikat, a Nyugat pedig nem empatikus a meggyilkoltakkal, mert nem érti, nem ismeri a kommunizmus lényegét. Szlovéniában lényegében sztálinizmus volt – foglalta össze a történész –, a titofil kommunisták viszont nem hajlandóak a párbeszédre, és nem veszik tudomásul az új bizonyítékokat, a történeti tényeket.
A vallásszabadság a kommunistáké is
Megkérdeztem Jože Dežmantól, miért nem érdeklik a Nyugatot a kommunizmus közép-európai áldozatai, amire így reagált:
„A probléma az elkövetőkhöz és az áldozatokhoz való hozzáállásban van. Meg kell értetni, hogy ők mindannyian létező személyek voltak. A kommunista rendszerek és bűnöseik nagyon durván korlátozták a szabadságot úgy, hogy az emberek nem követtek el ezt indokló bűnöket. Ez ügyben nincs párbeszéd a mi társadalmaink és a nyugati társadalmak között. Elég tudást, elég igazságot, érthető sztorikat kell felmutatnunk, mert őket csak a gyarmati múltjuk bűnei érdeklik, a mi történeteink nem érik el az ingerküszöbüket. A saját országainkban is minél több tudást kell felhalmozni a kommunizmus bűneit illetően, hogy együttérzést váltsunk ki az áldozatok iránt otthon és a nyugati társadalmakban egyaránt.”
Hozzátette, hogy amikor pedig az életszínvonalunkat hasonlítjuk össze, abba azt is bele kell számítanunk, hogy milyen szabadságban élünk a most zajló kultúrharc és a nagy erővel nyomuló progresszív forradalom közepette.
E téren érdekes összehasonlítani a magyarországi, lengyelországi, szlovéniai folyamatokat.
A délszláv közvélemény jelentős része, de a Nyugat is elismerően nyilatkozik ma Titóról, de hát a Nyugat annak idején csodálta Sztálint is. Hogy lehetne leszoktatni erről a rossz szokásáról? – kérdeztem Dežmant, de erre neki sincs receptje:
Különbséget kell tennünk a vakhit és a tények megértése között. A vallásos kommunistát nem tudod meggyőzni róla, hogy egyetlen kommunista társadalom sem volt soha sikeres. Ő hisz benne, hogy egyszer majd sikeres lesz. A vallásszabadság az ilyen kommunista hittérítők tevékenykedését is lehetővé teszi.
ViAM
2024-05-06 at 15:46
Egy időben szóbeszéd volt, hogy az igazi Titót kilőtték a hegyi harcok során és egy angol hasonmást állítottak a helyére. Érdemes lenne kideríteni, mekkora valóságalapja van.
egresi istván jános ernő
2024-05-06 at 15:39
gács, 2024-05-06 at 14:57:
Tito kommunista partizán hadseregének a bűneit senki sem kívánja “csak” a szerbekre “rákenni”, ez a sereg valóban sok nemzetiségből tevődött össze (és persze nem csak a kommunisták voltak kegyetlenek, lásd például az usztasákat és a csetnikeket).
(Ez nem ennek a cikknek a témája, azonban az első világháború kirobbanásának az egyik fő-oka a “jugoszlávnak” álcázott, pánszlávizmussal átitatott, nagy-szerb törekvések voltak, amelyek – elsősorban – a történelmi Magyar Királyságunknak a megbontására irányultak. Ez az idézet (többre is hivatkozhatnék) önmagáért beszél: „A jelen pillanat óriási horderejű, mivel Oroszország el van szánva arra, hogy elmenjen a legvégsőkig és történelmi tettet hajtson végre. Nézetem szerint, ragyogó alkalom kínálkozik számunkra, hogy az eseményt okosan használjuk ki és megvalósítsuk a szerbek teljes egyesülését. Ezért kívánatos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadjon bennünket.” Spaljaković, szentpétervári szerb követ Belgrádba, 1914. júliusában küldött táviratából idéztem. Legyen mindenkivel jó, korrekt kapcsolatunk, a múlt, a történelem azonban ez volt.)
gács
2024-05-06 at 14:57
A kommunisták bűneit tévedés egyoldalúan a szerbekre kenni, noha a legtöbb partizán valóban szerb volt, de éppen a szerbelet ölték a legkiméletlebebbül, még a legnagyobb költőjünek, AKI a tejes ShakeSPeare-t lefordirotta,sem kegyelmeztek. Titoék válogatás nélkül irtottak mindenkit, aztán, amikor összevesztek Sztalinnal, az orosz vonalhoz tartozókat is likvidálták, majd az USA pénzügyi segélyei hatására lágyitottak a módszereiken. Tito jóságos Mikulás lett öregkorára a nép szemében, akár Kádár Magyarországon. Egyébként Tito fele részt horvát, fele részt szlovén származású volt.
A szlovén, horvát és szerb menekülőket, több ezer embert, az angolok adták át a Tito-féle jugoszláv hadseregnek, még Ausztriában, 1945-ben, s gyalogmenetben hajtva szinte az utolsó emberig megölték őket, civileket is. Magyarok is voltak közöttük. Apám kényszersorozott jugoszláv katonaként, mint magyar, szemtanúja volt az egyik ilyen tömeggyilkosságnak. Kb. tiz éves voltam, amikor azt először elmesélte.
egresi istván jános ernő
2024-05-06 at 14:47
Bubu, 2024-05-06 at 11:09:
A gyönyörű Rovinjban Tito-tér van, én így emlékszem…
Amúgy meg a horvátok és a szlovének valóban nem tudták megbecsülni a Monarchia-beli – jó – helyüket, ezért nagyon nagy árat fizették: A magyar-horvát kiegyezési tárgyalások kapcsán, a horvát tárgyalópartnerek egyikének, Jovan Živkovićnak, Deák Ferenc ezt mondta: „Tudom, hogy Horvátországban valamiféle délszláv birodalomról álmodoznak. (…) Ha ez valaha is megvalósul – jegyezze meg –, annak a központja nem Zágráb, hanem Belgrád lesz.”.
Aztán Goli otok szigetén 1989-ig (!) a “létező szocializmus” országainak egyik legnagyobb büntetőtábora működött, a rendszer-kritikusokat ide zárták be, kegyetlen körülmények közé…
A volt Jugoszláviáról, sajnos, de sokakkal, sikerült hamis képet elhitetni!
füredi46
2024-05-06 at 13:21
Római jogász
Csakhogy ezek a tények nem mentik fel Titót az alól, hogy sztálini szintű bűnöző, azaz tömeggyilkos volt. Nem is értem, minek soroltad fel (mire érvek?) ezeket a jelentéktelen tényeket? Jugoszláviából könnyebben disszidálhatott a magyar… És akkor? Köszönjük meg a tömeggyilkos Titónak?Akinek a partizánjai halomra lőtték és kínozták a magyarokat a Vajdaságban 1945-ben (és később is), miként a szlovéneket,
horvátokat is. A titói Jugoszlávia lényege a terror és a diktatúra volt.
Római jogász
2024-05-06 at 11:46
A kommunisták mindenütt egyformák. Viszont az is tény, hogy a titói Jugoszláviából szabadon lehetett nyugatra utazni, Németország tele volt jugoszláv vendégmunkásokkal. És sok magyar Jugoszláviából tudott viszonylag könnyen nyugatra disszidálni.
És a boltok legalábbis a 80-as évek elejéig, tele voltak nyugati cuccokkal, ez is tény.
Az összes szomszédos ország közül a magyaroknak a legjobb helyzete (legkevésbé rossz helyzete, nézőpont kérdése) Jugoszláviában volt.
Inkább nem is kommunista elnyomás volt, hanem szerb szupremácia a többi nép fölött, amely persze részben vörös mezben uralgott ott.
Ja, és a Tito név szó szerint “itt-ott”-at jelent, merthogy a partizán (valójában terrorista) mozgalomban sosem lehetett tudni, hogy éppen hol volt, vagyis hol itt, hol ott volt.
Bubu
2024-05-06 at 11:31
gyozo2018
2024-05-06 at 08:41
Ìgy igaz!
Makovecz egy beavatott szabadkömüves “vakoló” volt, látszik minden müvén.
Koncz Gábor lessz még a Nemzet Színésze! Már most is az – kitüntetés nékül is.
Bubu
2024-05-06 at 11:09
Mikor utoljára Horvátorszagban voltam teljessen ledöbbentem, hogy Pulában a kikötöi sétányon mellszobra van Titónak.
A monarhia altatt a horvátoknak és a szlovéneknek is aranyélete volt összehasonlítva Titó gyilkos partizán uralkodásával szemben. Mégis neki állítanak szobrot és nincs ott senki aki ledöntse. Megérdemlik sorsokat. Ezek nem tanulnak semmiböl.
gyozo2018
2024-05-06 at 08:41
” az idegösszeomlás szélén billeg a baloldal a politikai hatalomból való tartós kiszorulása miatt. ”
/
Ez a kultúrára abszolút nem igaz, hiába vernyákolnak a liberálisok, hogy az ellenkezőjét bizonyítsák. Dörner Újszínháza a kezdetektől pengeélen táncol,
Harácosny következmények nélkül meg is fenyegethette. Ugyanakkor minden belpesti romkocsmaszínház (lakás színház) és egyéb alternatívok virágoznak.
Jellemző a belterjességre pl. a Nemzet Színésze kitüntetés legújabb választása is.
Véletlenül sem merült fel Koncz Gábor neve.
Viszont a középszerű Kulka igen. Szégyen.
Nem beszélve a Makovecz Akadémiáról, ami amolyan libeárlis sasfészekké avanzsált. Szegény Makovecz, tuti, hogy sejtette, hogy ez lesz belőle. Erre Fekete György és Antall ex-szóvivője volt a garancia.