A magyarok nemzeti identitása, gyökereihez való ragaszkodása, kitartása mindig segített átvészelni a sorscsapásokat – mondta az igazságügyi miniszter a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából tartott központi megemlékezésen, csütörtökön, Budapesten. Varga Judit úgy fogalmazott: ezért lehetünk még mindig itt, a Kárpát-medence legnépesebb és legerősebb nemzeteként.
A miniszter az V. kerületi Honvéd téri Gulág-emlékműnél tartott rendezvényen azt mondta: ezen a napon azokra emlékeznek a magyarok, akiket 1944 őszétől hadifogolyként, illetve internáltként többéves kényszermunkára a Szovjetunióba hurcoltak, vagy a világháború után a kommunista diktatúrában koholt vádak alapján a Gulág rabtelepeire szállítottak.
Volt, akit származása, politikai vagy vallási hovatartozása miatt fosztott meg a kommunista diktatúra emberi és polgári jogaitól. Volt, akit azért vittek el, mert katona volt, vagy németes hangzású neve miatt, vagy rosszkor volt, rossz helyen, vagy egy jóakarója jelentette fel
– sorolta a miniszter. Emlékeztetett arra, hogy 1945 májusa sok európai nemzetnek elhozta a háború végét és a régóta áhított békét.
Magyarország viszont az újonnan létrejövő világrend ütközőzónájaként ismét kilátástalan helyzetbe került. Több százezer magyar számára az igazi megpróbáltatás csak ezután kezdődött
– mondta. Hangsúlyozta: egyesek szerint 800 ezer, de még a legóvatosabb becslések szerint is több százezer embert hurcoltak el családjuktól, hazájukból, megfosztva őket az emberhez méltó élettől. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elhurcoltak jelentős része soha nem térhetett vissza; földi maradványaik máig ismeretlen helyen, jelöletlen sírokban nyugszanak. Kitért arra is, hogy a hazatérőket nem várták „ünneplő tömegek”; hátrányos megkülönböztetéssel és azzal kellett szembenézniük, hogy másodjára is semmibe veszi őket a rendszer.
A világ hallgatott
Varga Judit kiemelte: a Gulág-rendszer mintegy 30 évig állt fenn, és ezalatt a világ hallgatott.
A tudatos kényszermunkára hurcolás nemcsak a magyarokat, hanem más, a Vörös Hadsereg által megszállt országok polgárait is érintette
– mondta. Ezzel összefüggésben megjegyezte: manapság mintha Magyarországtól nyugatra elfelejtették volna, mit hozott a kommunizmus az európai embereknek, és szoborállítással tesznek hitet a fals egyenlőség eszméje mellett.
A magyarok viszont saját bőrükön tapasztalták meg, hogy emberarcú kommunizmus márpedig nem létezik
– mondta Varga Judit, hozzátéve: a kommunizmus igazi arca az egyéni és kollektív tragédia, a mindent átszövő terror, az emberi jogok semmibevétele és a kényszertábor.
Az a nagyhatalom, amely mérhetetlen szenvedést okozott a világnak, 1991-ben megszűnt létezni. Az áldozatául esett országok és népek pedig lassan felépültek a traumából
– mondta, kiemelve:
mi, magyarok még a történelem legsötétebb óráiban is képesek voltunk arra, hogy lelkünk megmaradt szikráiból meggyújtsuk a túlélés lángját, és a veszteségeinkből erényt, hitet és erőt kovácsoljunk.
Varga Judit úgy fogalmazott:
Egy nemzet a történelmi sebeire az emlékezés által talál gyógyírt.
Hozzáfűzte: az Országgyűlés régi adósságának tett eleget, amikor 2012-ben az egykori Gulág-túlélő Menczer Gusztáv lánya, a fideszes Menczer Erzsébet javaslatára november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánították. A miniszter kiemelte: emlékezni kell azokra, akik nem jöttek haza a Gulágról, és azokra is, akik hazatértek.
Emlékezni kell továbbá arra a szabadságra, hogy ma már beszélhetünk történelmünk korábban elhallgatott tragikus pillanatairól
– tette hozzá.
Ez a záloga annak, hogy ezek a borzalmak soha többé ne történhessenek meg
– jelentette ki Varga Judit, hozzátéve:
tisztelet a hősöknek!
Megérteni a felfoghatatlant
Nagyné Pintér Jolán, a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnöke elmondta: szülei megjárták a Gulágot, fiatal életükből csaknem 10 évet vettek el, ő pedig egy gyűjtőtáborban fogant. Később igyekezett megérteni a felfoghatatlant – tette hozzá, megjegyezve: erről szól alapítványuk tevékenysége is, amelyet édesanyja és sorstársai kezdtek el a rendszerváltoztatás után. A megemlékezés végén a résztvevők néma főhajtással rótták le tiszteletüket a megkoszorúzott Honvéd téri Gulág-emlékműnél.
Az Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjának, annak emlékére, hogy 1953-ban ezen a napon léphetett Nyíregyháza-Sóstón ismét magyar földre a Gulág borzalmait túlélő politikai rabok első csoportja.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Máthé Zoltán
csakafidesz
2021-11-26 at 13:55
Bakonyi Gábor. 2021-11-26 at 10:06
Moszkva központja tényleg reprezentatív, és nemcsak a Kreml. De ha valaki az Arbat helyett kiment metróval valahová, kb. másfél órányi távolságra (Ott nem nyuszifarok hosszú metróutak vannak.) és megnéz egy korai panelnegyedet, nos ledöbben. Divatos kifejezéssel kultursokkot kap. A hatvanas-hetvenes években épült, szétesőfélben lévő házak között egy cigánytelephez illő körülményeket fog látni. Mára már jobban le vannak aszfaltozva az utcák, egykor az sem volt. Moszkva utcáinak fele ma sincs rendben. Vidéken rosszabb a helyzet. Amikor hó van akkor minden szép, mondják erre az egyszerű oroszok. A Neváról nézve Szentpétervár szép (olaszok tervezték) de még mindig kopottas egy picit. Közelről némileg hasonlít a belső pesti városrészek roskadozó házaihoz.
Bakonyi Gábor.
2021-11-26 at 10:06
Különböző embereknek különböző tapasztalatai vannak a kommunizmusról és a Szovjetunióról. Például aki orosz hadifogságból tért haza, egészen mást tapasztalt, mint mondjuk egy munkásőr ismerősöm, aki luxus-hajókiránduláson vett részt a Néván, és közben mindenki annyi kaviárt ehetett, amennyi beléfért.
A baj ott van, hogy azok, akiknek hasznára volt a kommunizmus, semmibe veszik mások szenvedését…
csakafidesz
2021-11-25 at 23:28
Írysz 2021-11-25 at 22:15
Mivel 75 éves vagyok még többet tudok a Kádár rendszerről amelyet egy bornírt. beképzelt szovjetbérenc vezetett. Kádár -ellenkezőjét mutatta- roppant hiú is volt. Nos a dolgok valóban pontosan tükröződnek a “húgyszagú vasúti váróterem” allegóriában.
csakafidesz
2021-11-25 at 23:22
moliere 2021-11-25 at 19:39
Az “emberarcú” fogalmát nehéz definiálni. Én átfordítottam magamban “emberközpontú”-ra, mert egy társadalmi formának nincsen arca. Valójában a világ nem homogén, és a társadalmak belülről sem azok. (Még Észak Korea sem homogén, bár ott a hülyeség mindenkire kiterjed, és sírnak, hogy milyen jó, mert a KIM család vezeti az országot.)
Namond
2021-11-25 at 22:50
Egyetértek emberarcú kommunizmus nem létezik és humánus – szociálisan érzékeny – kapitalizmus sem.
Na meg zsidó-keresztény kultúra sincs és sosem volt.
Írysz
2021-11-25 at 22:36
Ami még nagyon nagy tragédia, hogy anno, a 90-es évek előtt és után, a Kádár-korban kinevelt vidéki, első generációs, magyar értelmiségnek a legjavát, a legtehetségesebbeket is beszippantotta az SZDSZ, és az SZDSZ-közeli rendszer.
Próbáltak volna kilépni, netán protestálni. Egyenlő lett volna az egzisztenciális, szakmai és erkölcsi halálos ítélettel.
.
Ez borzasztó nagy tragédia, mert súlyos identitás zavart okozott egy egész generációban. Elhitték, hogy egy TGM, egy Konrád, Egy Esterházy tehetséges, annyira tehetséges, hogy felettük állnak.
Pedig csak parazitaként kihasználták a tehetségüket. És a legpatinásabb kiadók is (ki)”használták” őket, fillérekért…
Több ilyen kiváló szellemmel találkoztam, akiket “kifizettek” némi pozícióval, megbízással… De egzisztenciálisan szint alatt tartották őket.
Belül szenvedtek amiatt, hogy nem élhetik meg nyíltan a magyarságukat, a saját kultúrájukat, a szüleik, nagyszüleik, ős szüleik örökségét.
És EZ a mai napig működik a kulturális életben.
Írysz
2021-11-25 at 22:15
Judit akkor még kicsi lányka volt, amikor váltottunk.
Örvendetes, hogy érzékenyen felfogta, hogy a SÁTÁNNAK NINCS EMBER ARCA, mint ahogy mi, akik az 50-60-as es években születtünk, tehát még kisbabák, kislányok (mások kisfiúk!) voltunk, amikor dúlt a forradalom, pontosan érzékeltük nagyszüleinken, szüleinken, a szomszédon, a srácokon, a haverokon, barátokon
és szüleiken, hogy mi történt akkor. A mindennapokban.
Az egész Kádár-rendszer(valahol, vagy 20 éve, már leírtam), olyan volt, mint egy koszlott, sáros, bűzös, cigaretta füstös, húgyszagú, vasúti váróterem…
Mert a Kádár-érában mindegyik olyan volt, ahogy akkor nevezték, a “talponfekvő” vasúti restivel együtt.
Nick Rivers
2021-11-25 at 21:51
Ez màr nagyon régi tézis, csak felnőtt egy olyan generáció amelyik minden balliberális maszlagot bevesz.
Nick Rivers
2021-11-25 at 21:45
Ez màr nagyon régi tézis, csak felnőtt egy olyan generáció amelyik minden balliberális maszlagot bevesz.
PG
2021-11-25 at 20:17
Nagyon szépen beszélt Varga Judit. Nekünk ilyen vezetők kellenek.
A kommunizmus és a fasizmus gyakorlatilag ugyanaz. Persze mindkettőt szocialistának hívták valójában, de ez a lényegen nem változtat. Tulajdonképpen a kapitalizmus termelte ki ezt a gyilkos eszmét. Az elnyomott, kisemmizett munkások tömegét könnyű volt felhergelni bűbájos ígéretekkel.
Talán előrébb vinne az állammonopolista kapitalizmus, ahol erős állami felügyelet alatt működhetne a “piacgazdaságnak” nevezett kapitalizmus.
moliere
2021-11-25 at 19:49
ERZSI
Láttam a dokumentumfilmen, hogy az idős szocialista férfiak, akiket megkérdeztek arról, hogy voltak-e például 1945-ben nemi erőszaktevések, egyöntetűen nemmel válaszoltak. Kérdésre, hogy akkor mégis mi történt, miért van erről szó, az volt a válasz, hogy voltak, akik túl kihívóan viselkedtek, vagy eleve erkölcstelenek voltak, és utána meg hazudtak.
.
Szerintem szomorú dolgokról van szó. Ahogy az öreg fanatikus fideszeseket tökéletesen leírja az, hogy hogyan vélekedtek tömegesen Kis Lászlóról, Túri Györgyről, és általában a sportolók “szükséges megtöréséről”, az eredmények érdekében, sőt, hogyan relativizálták vagy bagatellizálták, vagy kérdőjelezték meg a szörnyű tetteket, ugyanúgy ezek a fenti, múltat érintő kategorikus gyalázatoskodások írják le tökéletesen a DK-s embertípust. Az első csupán ostoba, mert csak visszaböfögi, amit az etetőbe tettek neki, és nem érti az életet és pláne a kort, a második ostoba, nem ért semmit, csak a gyűlölet élteti és velejéig romlott.
moliere
2021-11-25 at 19:39
Kommunizmus? Szerintem nem is kéne használni ezt a szót.
Szerintem emberarcú szocializmus és liberalizmus sem létezik. Jót akarnak, ja. Mihelyt ellenük szólsz, már csak a gyilkos logika marad, megsemmisítés.
A szocialista, szocializmus, szociáldemokrata szavakat kéne használni, mert ezekhez kapcsolódik sok emberben valamiféle engedékeny és reménykedő attitűd, pedig ügyesen van ez megosztva. Ha jó történt, akkor mindjárt szociáldemokraták, ha rossz, az persze a kommunizmus bűne. És a szereplők ugyanazon családok.
.
Igen, csakafidesz, a kapitalizmus sem emberarcú. Egy előnye van: haszonelvű, nem pedig “a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk” elvű, azaz rombolás, pusztítás, csonkítás, rondítás elvű.
.
Érezték is a világ új birtokosai, hogy valamit ki kell találni, mert az emberek valahol mélyen érzik, hogy a vallás, egyház kitiltása, megalázása, kifosztása után nagy űr maradt, az izmusok nem emberarcúak. Kiötlötték nagy hamar a “humanizmust”, ami már alapításában is nagyon céltudatosan jelzi, hogy a hiány szelíd pótlására született. De amit mond, az másodlagos. Ahogy a régi öregek mondták, “mindig meg kell nézni azt is, hogy ki mondja”. Továbbá a nagy mozgalmak nagy mérlege nem a kampányszöveg, hanem az, hogy kivel hajlandók együttműködni, és kivel nem. És kiderül, hogy a nagy humanizmus sem emberarcúbb, mint a koalíciós partnerei.
.
Korunk nagy emberarcúsági kísérlete a zöld mozgalom. Mára kiderült róla, hogy megtalálva a vészharangot, főállásban rázza, mi több, csak ő rázhatja, és mivel vészhelyzet van, klímavészhelyzet, földanya és a kis fókák élete a tét, hát megint mi lett a nagy emberarcúsággal? Na mi? Hát megint csak legyőzte a nagy totális és oszthatatlan CÉL. És innen mindig csak egy lépés volt a meszesgödör.
.
Igazán csak a keresztény egyetemes egyház lehet igazán emberarcú, de csak lehet. Nem feltétlenül és mindig az. De úgy látom, hogy másban nincs lehetőség.
Orientál
2021-11-25 at 19:21
Kártérítést azóta sem fizettek a volt szovjettek.
csakafidesz
2021-11-25 at 18:13
Csak halkan megjegyzem, hogy emberarcú kapitalizmus sem létezik..
ERZSI
2021-11-25 at 17:26
Ezekről a témákról, nehezen beszélnek az emberek, akik végre hajtották tagadják, lekicsinylik, akik elszenvedték, vagy annak a rokonai, pedig nem szívesen emlékeznek és beszélnek erről, mert az a borzalom ami velük történt, inkább feledni akarják, nem pedig felidézni. Nagy szükség lenne, hogy ez ál-balodali és liberális társaik szembesüljenek azzal, hogy az emberek tudnak ezekről a dolgokról, és emberek megjegyezzék, megértsék, hogy ilyet nem szabad megengedni. Köszönet, Varga Juditnak munkájáért!