Varsányi: Ceglédinek kötelessége lett volna közölni, hogy a Momentumnak dolgozik

Megszűnt Ceglédi Zoltán munkaviszonya a Momentumnál, az a munkaviszony, amelyről egészen a végéig nem tudott senki. Varsányi Bence Azonnalin megjelent publicisztikájában éppen ezt firtatja, azt, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy a “transzparens” Ceglédi Zoltán még mindig nem hajlandó beismerni, hogy politikai véleményformálóként erről a munkáról tájékoztatnia kellett volna a közvéleményt.

Tavaly október végén kiderült, hogy a politikai elemző-publicista-humorista Ceglédi Zoltán Donáth Anna, a Momentum EP-képviselőjének dolgozott már január óta – írja Varsányi, hozzátéve: a hír kisebb sokként érte, mert mindig nagyra tartotta, hogy Ceglédi úgy tud magas szinten végezni egyszerre három munkakört is, hogy közben önazonos tud maradni.

Az akkori kritikámat röviden összefoglalva: nem azzal volt a baj, hogy a nekem nem túl szimpatikus Momentum politikusának dolgozott, és nem is azzal, hogy egyáltalán pártpolitikusnak, hanem azzal, hogy egy politikai véleményformálónak minden esetben kötelessége közölnie a publikummal, ha munkaviszonya van egy párttal vagy pártpolitikussal, az addig minden esetben transzparens Ceglédi pedig ezt elmulasztotta.

– folytatódik a publicisztika. Várkonyi azzal folytatja: Jöttek utána mindenféle reakciók, például hogy nyilvános információ volt, hogy Ceglédi Donáth helyi asszisztenseként dolgozik az Európai Parlamentben, de hát a nyilvános információ nem egyenlő azzal, hogy a köz tud is róla. Jelen esetben teljesen nyilvánvaló volt, hogy itthon a kutya nem látogatja Donáth Anna képviselői oldalát. Beszédes, hogy még az ország egyik legolvasottabb portálja, a 444 is csak majd’ tíz hónappal a munkaviszony kezdete után szúrta azt ki. Ezt Donáthék is tudhatták, és valószínű, hogy pont ezért nem jelentették be tavaly év elején Ceglédi új munkáját: az biztos, hogy kiderül majd, de későn, addig pedig nyugodtan dolgozhat, támadási felületek nélkül.

Tény, hogy Ceglédi a munkája kezdetétől fogva se jót, se rosszat nem nyilatkozott munkáltatójáról, így elkerülve a további támadásokat, ahogyan az is tény, hogy a munkaviszony nem változtatott Ceglédi politikai véleményén, azaz a bruttó 865 ezer forintos fizetéssel nem vásárolták meg mint véleményformáló – írja Várkonyi – Sajnos viszont az is tény, hogy ha egy olyan transzparens figura, mint Ceglédi, így lapított a szerződésével kapcsolatban, akkor elég nagy szarban vagyunk. Ceglédi írásában először Donáth Annát méltatja, és néhol a Momentumot kritizálja, ami ül, mert akármennyire is nem szimpatizálok a Momentummal és számos politikusával, Donáth Anna tényleg a legnormálisabb magyar EP-képviselők közé tartozik, még úgy is, hogy Cseh Katalinnal, a Fidesz képviselőivel és a neoliberális Renew-frakcióval karöltve megszavazta tavaly az évszázad legnagyobb greenwashingját, a Green New Dealt. Nyilván sántít néhol a méltatás, legalábbis szerintem. Például az emberközelséget lehet, nem választópolgárokkal beszélgetős képekkel lehetett volna a legjobban szemléltetni, mert ilyenje szinte minden politikusnak van.

Donáth közösségi médiás tartalmairól pedig azt írja Ceglédi, hogy úgy készítették, hogy az egyik fő szempont az volt, hogy „nem lehet bármit bevállalni a pillanat bűvöletében”. Ez minimum érdekes, amikor a Momentum úgy ugrott rá tavaly a Black Lives Matter-sztorira, mintha legalább fél Afrikát gyarmatosítottuk volna mi, magyarok az elmúlt évszázadokban, Donáth pedig az öngyarmatosítás jegyében – és a pillanat bűvöletében – azonnal kiposztolta, hogy „Roma Lives Matter”.

– emelte ki Várkonyi, hozzátéve: Na, mindegy, ezek neki rendben vannak, nekem meg nem, ízlések és pofonok. Ami viszont már túlmutat a véleménykülönbségeken, az az, hogy Ceglédi hogyan kezelte, hogy kiderült a munkaviszonya. Először is: akkor elzárkózott mindenféle interjútól a munkaviszonya végéig, még akkor is, amikor biztosítottam afelől, hogy a brüsszeli munkája egyáltalán nem érdekel, így nem kell megszegnie a szerződésében foglaltakat.  Furcsa volt, hogy tisztázhatta volna magát, de nem élt vele, az pedig még furcsább, hogy a HVG fizetős részében publikált egy írást az ügyről, ami egyrészt nem teljesen nyilvános, hiszen csak az előfizetők olvashatják, másrészt pedig egészen gyerekes is, amikor azt írja benne, hogy micsoda lehetőségtől estek el azok, akik őt kritizálták, ahelyett, hogy megvárták volna 2021 januárját. Ceglédi írásában sajnálatosan következetes, és még kreatív is, előáll a jó öreg összefideszezéssel: „Vicces volt, mikor a fideszesek megütközve nézték, hogy nem férnek oda hozzám cipőzni, mivel az Egyesült Ellenzék sajtója lincsel épp.” Nem fogok az Azonnali nevében nyilatkozni, de magamról bizton állíthatom, hogy nem vagyok az „Egyesült Ellenzék” sajtósa – hogy ezt megtudja, elég lenne mindössze pár véleménycikkemnek a címét elolvasnia a publicistának –, továbbá jelezném Ceglédi Zoltánnak, hogy a súlyos mulasztásának a kritizálása közügy, nem pedig lincselés, pláne nem cipőzés, amit ugye ok nélkül vagy mondvacsinált indokkal szokás végezni a katonaságban vagy tesztoszterontól túlfeszített edzőtáborokban. A hibáink be nem látása helyett nem reagálni, hanem teljes mellszélességgel beleállni, majd azokat megpróbálni lejáratni, akik kritizálják a védhetetlent, nos, láttunk már pár ilyet az elmúlt években – folytatódik a publicisztika, Varsányi zárásként hozzáteszi: A kormányoldalról, és az ún. ellenzékiektől, például Niedermüller Pétertől, ha pedig már Ceglédi Zoltán is ezt teszi, akkor tényleg nagy a baj.

Forrás: Azonnali; Fotó: cegledizoltan.hu