ellenzéki együttműködés
Legendás idők, mikor a Jobbik a Demokratikus Koalíció tagozata lett
Jakab Péter a közösségi oldalán osztotta meg a nyilvánossággal azt, hogy támogatják az „előválasztást”, az „egy választókerület, egy ember” és a „közös miniszterelnök-jelölt”-elvét a formálódó balliberális összefogásban. Ezzel a Jobbik – mielőtt magányosan elkullogott volna a nagy semmibe – végérvényesen rálépett a balliberálisok által kitaposott útra. De mielőtt Jakab Péterék odatartották volna orcájukat Gyurcsány Ferenc halálos csókjához, „elfelejtették” minderről megkérdezni saját tagságukat. Minimum a választmány, de inkább a kongresszus lenne hivatott ugyanis ilyen súlyú kérdésben dönteni, ők meg már pártelnöki szinten alkudoznak, így a még megmaradt tagság könnyen érezheti úgy, hogy a kutyát sem érdekli már, hogy akarnak-e szocikat vagy momentumosokat a körzetükben támogatni. Vagy éppen Dobrev Klára miniszterelnöki ambícióit kiszolgálni. Pedig Jakabék szerint muszáj lesz. Egy lista, két lista, egy-két-há-rajt!
Bizarr légkör lengi át az ellenzék egyre dedósabb összefogósdi-játékát. Oda-oda szúrnak egymásnak, csábítgatják a másikat, lopják a polgármestereket, miközben szívélyesen üzengetnek egymásnak, nyilvánosan barátkoznak és elmélkednek azon, hogy miféle logika mentén buktassák meg közösen két év múlva a kormányt. „Szeretlek is, meg nem is” állapot ez, amit csak és kizárólag az Orbán-fóbia tart össze. Habár világnézeti és értékbeni különbség is akad jócskán, illetve a morális kérdésekre is jó lenne választ adniuk, ők mégiscsak azzal foglalatoskodnak, hogy kifundálják, milyen formában fogjanak majd össze (pedig hol van az még?). És míg abban minden törpe és még törpébb ellenzéki párt egyetért, hogy az egyéni körzetekben egy közös jelöltet kell majd állítani, abban azonban vérre menő vitát folytatnak, hogy tárgyalóasztalnál vagy előválasztáson találják-e meg az aspiránsokat; illetve abban is, hogy egy, avagy két lista legyen majd. Így a programok helyett megint csak magukkal (és persze Orbán Viktor démonizálásával, mint mellékcselekvéssel) foglalkoznak, de ha a hataloméhségüket és a választási matekot is figyelembe vesszük, akkor megérthetjük, hogy nem véletlenül. Törvénytelen adatgyűjtés? Végre nincs rendőri tétlenség!
Józsefvárosban, az ellenzéki jelöltek kampányában gyanús, az eddig napvilágot látott dokumentumok alapján minimum aggályos dolgok történtek. Az ellenzék közös polgármester-, illetve egyéni képviselőjelöltjeinek kampánycsapata talán bűncselekményt követett el, talán nem. A vizsgálat majd fényt derít mindenre – persze addig az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. A lényeg, hogy végre-valahára – az elmúlt évtizedek annyi gyanús esete (pölö 2002, 2006) után – a rendőrség teszi a dolgát. Persze az ellenzék, élén Karácsony Gergellyel követi a szokványos, ugyanakkor sajátos ellenzéki logikát. Ha nyernek egy-egy pert, akkor lobogtatják a jogerős ítéletről szóló papírokat, mint a saját igazuk bizonyosságát; de ha vesztenek, akkor diktatúra van, sérül a jogállamiság; ha pedig a rendőrség – kötelességéhez és esküjéhez híven – nyomoz, mert komolyan felmerült a bűncselekmény gyanúja, akkor tüntetés jön, mert rendőrállam van.