Ragnarök Oroszországban – Messi és C. Ronaldo bukása csak jót tesz a világbajnokságnak
Messi a földön / Fotó: MTI/EPA
Őrülten jó a világbajnokság, már a nyolcaddöntők első napján kiesett a világfutball két legnagyobb csillaga, és mégis azt érezzük, ez csak jót tehet a tornának. Nem temetjük sem Messit, sem C. Ronaldót, de várjuk az új királyt. Ünnepelhetjük a saját futballhagyományaihoz hű Uruguayt, szidhatjuk "Pampalinit", az argentinek Maradonánál is idiótábban viselkedő szövetségi kapitányát. Cavani előtt meg leborulunk, reméljük, hogy pályára lép a franciák ellen, és pokróckemény, taktikus csapatával őket is kiejtik.
Kezdjük a megszokhatatlannal: Uruguay lakossága 3,5 millió fő. Lehet persze Izlanddal jönni (tíz uruguayira jut egy szigetlakó), de a két válogatott nagyon más szintet képvisel. (Írom ezt úgy, hogy nagy rajongója lettem az izlandi futballnak, minden tiszteletet megérdemelnek.) Uruguay csak az utóbbi évtizedben olyan labdarúgókat adott a világnak, mint Forlán, Suárez, Cavani vagy Godín, a saját posztjukon klasszisteljesítményt nyújtó többi válogatottról nem is szólva.
Világos taktikájuk, történelmi stílusuk van, kemények, mint a gránit, elől meg halálosak. Fetrengenek, néha alattomosak – igen, arrafelé ez sem árt a túléléshez.
Válogatottjuk erejét, egységességét (jó napot, Németország!) most is megmutatták a portugálok ellen, amikor simán levették a világ talán legveszélyesebb futballistáját, a csoportmeccseken azért négy gólig csak eljutó Cristiano Ronaldót. A sokak által már megint leírt, de igazából továbbra is a csúcsformája közelében lévő portugálnak helyzete sem volt, lőni sem nagyon engedték, nemhogy fejelni, összehangolt csapatvédekezésükkel elérték, hogy csak frusztráltságával tűnjön ki. Meg persze azzal a szép jelenettel, amikor lekísérte (és nem siettetve lelökdöste) Cavanit.
Az Európa-bajnok Portugália hiába erősített bele nagyon a második félidőben, hiába kezdett el úgy futballozni, ahogyan csak akkor szokott, amikor hátrányba kerül, az uruguayiak mindenhol ott voltak, minden lövésbe beleléptek, végig koncentráltak, tényleg úgy játszottak, mint a csúcsformában lévő Atlético Madrid. Nem meglepő.
A két legfontosabb védő (Godín és Giménez) egyszerre az Atleti és az uruguayi válogatott kulcsfigurái, előbbi egész karrierje alatt a világ egyik legalulértékeltebb játékosa volt és marad, utóbbi meg mindent eltanul(t) tőle.
Ott van a hihetetlenül masszív, a meccseket végigrobotoló középpálya, elől pedig két zseni, Suárez és Cavani (a Madridban Griezmann és Diego Costa). S ha már Cavani – mint mindig, ezúttal is élmény volt nézni a játékát, a lelkesedését, a védekezését, azt, hogy bár a világ egyik (ha nem a legjobb) centere, mellette lelkes, szerény, szimpatikus figura. Imádjuk.
Lehet, hogy a kétségtelenül tehetséges, játékosait végignézve talán a világ legerősebb válogatottjának tekinthető Franciaország kiejti Uruguayt, de meg fog szenvedni velük, az szinte biztos. Már előre várom, mit kezd az új Ronaldónak kikiáltott Mbappé Godínékkal, nem fog úgy fickándozni, mint a tornát végigszerencsétlenkedő argentin védők mellett.
Miért nem Simeone Argentína edzője?
Argentína és Messi.
Gary Lineker szerint Messi volt az első, aki egyszerre játszott „hamis kilencest” (amikor a csatár visszavonva játszik) és „hamis edzőt”. Nem tudjuk, hogy mennyi szerepe volt ebben a leszereplésben, szenvedésben, de nyilván elég sok.
Egyszerűen érthetetlen, hogy a járóbottal közlekedő, de még mindig nagy taktikus uruguayi Oscár Tabárezzel szemben miért nem jut egy normális edző Argentínának. Vagy, ha jó szakemberek, miért viselkednek úgy Argentína élén, mint a magyar bohócligában tanulták volna a szakmát?
Az általam csak Pampalininek elkeresztelt Jorge Sampaoli a vébén nagyobb idiótának tűnt Maradonánál is (aki ettől függetlenül legenda), márpedig a valaha félisteni Diego őrült mutatványait látva ez óriási teljesítmény.
Felfoghatatlan, hogy miért játszatta folyamatosan egyik kedvenc játékosomat, a látványosan megöregedett, végig életveszélyes, hibát hibára halmozó Javier Mascheranót, miért nem kapott lehetőséget a veszélyes Dybala, miért nem kezdett a pár perc alatt bizonyító Kun Agüero, és napestig lehetne sorolni a többi óriási hibát. Miért váltogatták folyamatosan a taktikát? Miért próbálkozott három védővel? Miért kezdtek csatár nélkül? Kérdések válasz nélkül.
Ha Messi ezért a felelős, akkor jobb, ha tényleg visszavonul. Ha viszont nem, akkor a következő vébére próbálják már leigazolni azt az embert, akit eddig nem említettem, de mégis magasztaltam.
Diego Simeonére, az Atlético fanatikus, sportszerűtlen, de világos elképzelésű, és amúgy zseniális edzőjére gondolok. Akiről el tudnám hinni, hogy világbajnoki címre vezeti a hazáját.
Most jobb, ha Messi és örök riválisa, C. Ronaldo is pihen kicsit. Jót tesz a futballnak, ha végre nem ők lesznek a reflektorfényben (legalább két hétig), mert már kezdett unalmassá válni a dolog. Az új király ünneplése után viszont jó lenne, ha folytatnák. Lehet, hogy őrült vagyok, de én szívesen elnézném a 35 éves Messit és a 37 esztendős portugált az amúgy is szürreális katari világbajnokságon. Hátha dobnak még egy nagyot a sivatagban.
Addig viszont élvezzük ezt. Mostanra esett, esik le mindenkinek, hogy az utóbbi évtizedek legjobb nagy tornáját látjuk. Csak folytatódjon is így.
Kiesett a világbajnok, kiesett az Európa-bajnok, nincs Messi és nincs Cristiano Ronaldo. Lesznek viszont nagy meccsek. És egy új uralkodó.
A program elkészültét a Tippmix forgalmazója, a Szerencsejáték Zrt. támogatja.
Fotók: MTI/EPA
