Tatárjárás Facebook módra

„A tudósok és a mérnökök háborúja éppolyan fontos lehet, mint a tankok meg a géppuskák összecsapása a harctereken.”

(Ken Follett)

Teljesen szokványosan indult. Egymás után jelöltek. Hármasával, négyesével. Vadidegenek. Én ostoba pedig, csupán annyit néztem meg, hogy kik az ismerőseik. Jobban mondva kik a közös ismerőseink. Aztán elkezdtem őket visszaigazolni. Hogyne, mikor kormánypárti közszereplő ismerőseim java ott volt az ő ismerőseik táborában is. Újságírók, politikusok, filozófusok, zenészek vegyesen. 100, 200, vagy még nagyobb számú egyezéssel. A tizenkettedik ilyen visszaigazolt jelölőnél már megnéztem az adatlapokat is. A feltöltött csekélyke tartalom többnyire neutrális volt. Házi barkácstippek, virágos, cicás mémek, ilyesmik.

Nem volt nehéz analógiát állítanom a migránsok többségével, akiknek iPhone-jaik és iPod-jaik vannak ugyan, személyi irataik azonban nincsenek. Bemondásra pedig mindegyik a szíriai Aleppót jelöli meg szülőhelyének, január elsejét pedig születésnapjának. Kíváncsi voltam, hogy a nem közszereplő közös ismerősök vajon kicsodák. A legnagyobb balsejtelmem igazolódott: többségük kormánypárti Facebook csoportok adminjai vagy top kommenterei. Olyan is akad köztük, aki húszezres taglétszámú oldalt működtet. Így ezek az álprofilok a zárt csoportokba is könnyedén felvétethették magukat, tehát mostanra ott vannak mindenhol. Amikor egymás után kezdtem el nemcsak törölni, de tiltani ezeket az „illetőket”, újabbak jöttek, immáron cizelláltabb kerettörténetekkel. Például a vezetéknevük ugyanaz volt, mint az enyém, ugyanabban a városban születtek, mint én, esetleg ugyanazokba az iskolákba jártak, mint én. Érezhetően személyre szabottabb lett a kitalált háttértörténet.

Tételezzük fel, hogy felsőbb utasításra ezek az emberek egyszerre aktiválják magukat. Mármint… nyilván nem annyi személyről van szó, amennyi avatar, hanem - véleményem szerint – egy személyhez akár 20-30 kitalált felhasználói oldal is tartozhat. A Facebook szempontjából ez azonban teljesen másodlagos. A rendszer egy avatart egy teljes értékű személyként kezel. Ha pediglen egy személyes oldalt, egy nyílt vagy zárt csoportot egyszerre több száz felhasználó jelent, a Facebook admin csapata gondolkodás nélkül felfüggeszti a csoportosan jelentett oldalt, sőt az is elképzelhető, hogy vizsgálat nélkül törli. Rég túl vagyunk azon, hogy feltegyük nekik, vagy akár magunknak a kérdést: miért. Azért, mert megtehetik. És mert vélhetőleg ők is ugyanabba a csapatba tartoznak, mint az álprofilok működtetői. Vajon mi történik a feljelentések hatására? Több tízezres vagy százezres kormányoldalak, vagy kormányszimpatizáns oldalak törlődnek egyik pillanatról a másikra. Köztük a jobboldali lapok és tévék oldalai. S mivel az emberek többsége a közösségi oldalakon szerzi be a napi információadagját, ez egyenlő a totális megsemmisüléssel. Ha ugyanis egy szokásos oldal nem nyitható meg, illetve egy ismert közszereplő oldala néhány napig nem frissül, az emberek más oldalakra látogatnak.

A február 28-án csoportosan megosztott videóval valószínűleg homok került a gépezetbe. Valaki valahol ezt nem gondolta át. Ezt kihasználva adódik az első lehetőség:

Továbbá javaslom, hogy senki se dőljön be a szájízünk szerinti, hangzatos megosztásoknak. Az ellenség sokszor a mi ruhánkhoz hasonlóba öltözködik, és nyelvezetében is igazodik hozzánk, hogy a bizalmunkba férkőzzön. Az is kívánatos, hogy visszaigazolás előtt üzenetben kérjünk egy rövid bemutatkozást, amiben az illető arra a kérdésünkre is választ ad, hogy miért jelölt minket.

Egyáltalán nem városi legenda, és nem összeesküvés-elmélet, hogy az ellenzék (esetlegesen külföldről pénzelt magyarországi NGO-kon keresztül) folyamatosan támadja a kormányoldalt, s mindenkit, akinek megosztásaiból kormánypárti szimpátiát feltételez. Ezek ellen a kibertámadások ellen száz százalékos biztonsággal védekezni lehetetlenség. A támadások esélyét, vagy azok hatékonyságát azonban lehet csökkenteni.

() VBT ()