The First – Sorozatnemajánló

(FIGYELEM! SPOILER)

Nem tudom, hogy most kik dolgoznak a NASA-nál. De hogy 2030-ra az egész bagázs komplett idióták gyülekezete lesz, az hétoltár. Már legalábbis, ha készpénznek vesszük a

Hulu LLC

jóslatait arról a bizonyos első marsi expedícióról. Hiába, na. Ideje volt Matt Damon után az amcsiknak Sean Penn személyében egy jó színészt is elküldeni az interplanetáris kolonizációra.

Nehéz úgy elkezdeni egy sorozatot, s pláne nehéz a szérianyitó után a második epizódba úgy belefogni, hogy az ember már a pilot első húsz percében tudja, mi fog történni. A Hulu semmit sem bíz a véletlenre. Még a véletleneket sem. Fogja az összes klisét, és úgy elsüti már az elején, hogy abban hiba nincs. Az IMDb által 6,5 pontra értékelt széria kerettörténete olyan egyszerű, mint a

2001: Űrodüsszeia

kezdő képsoraiban feldobott combcsont. Tom Hagerty parancsnok (Sean Penn) a napjait a kutyájával közös kocogással tölti. Hogyne, hiszen az első expedícióból egy családi tragédia miatt (rákban elhunyt feleség) kigolyózódott. A tetejébe az asszony halála után a kislánya drogos lesz, ő pedig ráncos. Már persze ez nagyrészt 58 évének köszönhető, amit a Föld nevű bolygón töltött, súlyosbítva egy Madonna Louise Cicconével töltött nem túl hosszú, de annál viharosabb kapcsolattal. Na de Hagerty azért kiképez egy fajin kis csapatot. Akikről – a színészek arcát látva – rögtön tudtam, hogy nem érdemes rákeresnem a nevükre a Google-ön. Balsejtelmem be is igazolódott. Az expedíció ünnepélyes keretek között végrehajtott startja nem annyira jól sikerül. Egy banális emberi mulasztás folytán a csipet csapat már a fellövés első két percében felmegy a felhőbe, de úgy atomjaikra bontva, szóval nem visszakereshetően, pláne nem copy-paste állapotban. Egyszóval felrobbannak. És naná, hogy rögtön szóba kerül az amerikai mélylélek simizésére, valamint a hősgyártásra igen alkalmas visszacsatolás. Valaki a stábból azonnal a Challenger űrsikló tragédiáját hozza fel. Ami, ugye, 1986, január 28-án, floridai idő szerint dél körül történt, szóval a sorozat-jelenhez képest 44 éve. Nehezen hihető, hogy ez alatt a NASA nem termelt ki több tragédiát, de ha így van, azért ennek örüljünk picit. A kudarcba fulladt start miatt a projekt vezetője, Laz Ingram (Natascha McElhone) aztán úgy bedurcizik, hogy még a hozzátartozókkal sem beszél. Ellenben remek ötlete támad: legyen Hagerty parancsnok a mintegy három éves expedíció új vezetője. Miért is ne? Most 58 éves, tehát alig lesz 61, mire visszatér. S mint tudjuk, manapság a 60 az új 30. Ha pedig egy kicsit eltolják az indulást, Hagerty akár még korkedvezménnyel, ingyen is utazhat a járművön. Esetleg a személyére szabhatnak még egy dízel meghajtású űrhajót, hogy jó nagy nyomatékkal tudjon fordulni a kanyarokban.

És az még hagyján, hogy a többnyire bugyuta sorozatok többségében úgy próbálják az embert hülyére venni, hogy közben azt akarják elhitetni velünk, hogy épp oktatnak minket. Csak hát ez a trend mára beférkőzött a tematikus csatornák világába is. A természetfilmes adók egyikén sem említik például, hogy azon a pénzen, amit szerencsétlen óriáspanda megmentésére összekunyeráltak, több száz más fajt lehetne megmenteni a biztos kihalástól. Bocsánat. Lehetett volna. Mert amíg a panda vígan rágcsálja a gondozói által elé tett bambuszrügyeket, és folyamatos témával szolgál a YouTube-ra feltöltendő cukkermukker videóknak, addig ez a több száz faj úgy kihalt, mint Sean Penn nyaki bőrének szöveteiből a rugalmasság. És a történelmi dokumentum-sorozatok se jobbak. Tudatos szerkesztési munkával, valóban autentikus szakértőkkel, olyan fércművel készülnek, amelyek a fércműveltségű átlag számára hihető produktumot adnak annak visszaigazolására, hogy lám, felesleges egyetemre menni, hiszen

Az Élet Iskolája, ahol Isten a tanár

, bőven ad lehetőséget az önképzésre. Aztán amikor egyetlen adáson belül a sokadik óriási csúsztatás, vagy nyílt színi hazugság jön szembe az emberrel, akkor fagyott hallal csapja tarkón az embert a felismerés: bammeg, ezek ezt direkt csinálják. Hát persze. A műveletlenségnél már csak a hamis műveltség érzete a veszélyesebb. Amikor az ember simán benyeli, hogy egy több ezermilliárdos projekt élére simán odaraknak egy ötven-pluszos, inkább hatvanas fószert, vagy doku sorozatban megmutatják nekünk a nagy büdös semmit. Utóbbi iskolapéldája számomra a Frigyláda utáni kutatás volta Viasat History-n. Az illető „szakértő” és „oknyomozó” riporter elutazott Jeruzsálembe, hogy megmutassa nekünk Salamon templomának falát, aminek a közelében a frigyláda egykoron volt. De már nincs. Aztán elutazott Etiópiába, ahol a frigyládát egy szigeten őrizték. De már nem. Ennek „bizonyítására” ott volt egy hatalmas kövön négy bemélyedés, amit istenbiztire, de tutira a Frigyláda lábai vájtak oda évszázadok alatt. Végül ez a drága ember felkereste azt az etióp kolostort, ahol a frigyládát a mai napig őrzik. De hát… oda nem mehet be senki. Pedig kisujj eskü, hogy ott van! Ilyen

pszeudo nonfiction

történés persze a The First-ben is van. Jaj, remélem, sikerül röhögés nélkül leírnom. Na, szóval az első legénység, s vele a csilivili űrhajó

isa pur es homuvá

válása után kongresszusi vizsgálóbizottság elé járulnak az érintettek (Hagerty kapitány is). És – wait for it! – a kongresszusi vizsgálóbizottság úgy dönt, hogy nem biztos, hogy finanszírozza a projekt folytatását, hiszen (oké, már röhögök) az amerikai adófizetők pénzét nem fogja elherdálni, még akkor sem (vinnyogva visítok), ha egy NASA projektről van szó.

Szóval fogalmam sincs, hogy ajánljam-e ezt a sorozatot, vagy ne. Hozzáteszem, hogy az első évad minden epizódja üzembiztosan a Földön fog játszódni, és az előkészületeket mutatja majd be. Ez nagyjából olyan, mintha egy felnőttek számára készült színes, szórakoztató filmben Rocco Siffredi naturalista színművész 90 percen keresztül fehérneműtől a kiskosztümre felvett bundáig öltöztetne fel saját kezűleg egy rakat ukrán bölcsészhallgató lányt. A Marssal meg amúgy csak egy nagy baj van. Hogy nem bizonyítható az élet egykori jelenléte. Így az sem feltételezhető, hogy a felszíne alatt nagy kiterjedésű kőolaj és földgáz mezők húzódnak. Mert ha ez bebizonyosodna, akkor az ámerikánusok már rég kolonizálták volna. Vagy… a szaúdiak. Attól függően, hogy épp melyikük a Soros. (Bocsánat, ezt az erőltetett szóviccet muszáj voltam bepréselni ide, a végére, hiszen ugye, vannak kötelezettségeim.)