Már bocsánatot kérek, ezt nem én mondom, hanem maga Szabó Gábor pártigazgató, a mai hiperszupermegagiga kormánydöntögető rendezvényre buzdító körlevelében:„Mozgalmunkat nem tudták eltaposni, szétszakítani, lejáratni, ezért újabb több száz milliós bírságot rótt ki ránk a Pártállami Számvevőszék. A maffiakormány - és személyesen Orbán Viktor - célja az egyetlen talponálló, kellő erővel és szervezettséggel rendelkező ellenzéki párt megsemmisítése, bármi áron.”
No, most, én egy igazi, régivágású, vidéki figura vagyok. Egyszerűen imádom a talponállókat. Aki esetleg belpesti éttermiségi volta miatt nem tudja, milyenek ezek a talponállók, nos… nagyjából, mint a romkocsmák. Nochdazu mifelénk az ’50-es évek óta következetesen minden kocsma romkocsma. Személyes kedvenceim közé tartozik mostanában a szendehelyi, ahol 170 forint a presszókávé, és olyan cuki a kiszolgálás, hogy szinte már édesíteni se kell a feketét. Aztán említhetném még a rakamazi csárdát is, ahol jó tizenöt éve, egy hat fős társasági ereszdelahajamat buli végén mindösszesen annyit fizettem, mintha másodmagammal megittam volna egy virgin limonádét a Kazinczy utcában. De említhetném még az őrhalmi Kaparó csárdát is, gyermekkorom vidám helyét, ahol először hörpöltem korsó széléről sörhabot, s először spangáztam dekket a vécé mögött.
(Valamint sok más „először” típusú tettet hajtottam még végre e műintézményben, de ezek felsorolásától az illem kedvéért tekintsünk el.)
Jesszumpepi, hát nem majdnem kihagytam azt a kricsmit, ahol egyszerűen minden, de minden stimmelt? Ez a bizonyos – dohányfüstben és melós izzadtságban pácolt - ékszerdoboz Baján helyezkedett el, annak is a szélén, a Szeged felé vivő úton, a vasúti kereszteződés előtt. No, ott aztán úgy adták a fröccsöt, ahogyan kell, úgy csapolták a sört, ahogyan kell, s volt egytál étel is. Hogy a pacal mellett mi más, azt nem tudom, mert pacal az volt, s ez nekem épp elég kulináris élvezettel szolgált ahhoz, hogy másra ne legyek kíváncsi. Pont úgy adták, ahogyan szeretem. Csorba szélű, fajansz mélytányérban, alumínium kanállal, macskapöcse paprikával, foszlós, fehér kenyérrel. Isten áldja meg a lába nyomát is annak, aki ezt a csodát elém szervírozta főiskolás víg napjaimban nem egyszer! Szóval, ha Orbán Viktor lesz olyan gonosz, hogy galád módon megszünteti a Jobbikot, mint az egyetlen talponállót, akkor én magam fogok igazságot tenni!
Hát nehogy már az utolsó kocsmapárt is szétzúzassék a hatalom által!
Hát kiken fogok én akkor sírva vigadni?
Kedvenc idézeteim még az említett körlevélből, amolyan „no comment” jelleggel, főleg grammar náciknak:
„Ugyanakkor mi, jobbikosok sosem voltunk olyanok, hogy ölbetett kézzel vártuk a csodát, s majd úgy is megoldódik valahogy.”„Ahogy a decemberi és januári tiltakozásokon kifejeztük unszimpátiánkat a kormánnyal szemben, úgy teszünk februárban is.”„A párt anyagi helyzete sajnos nem teszi lehetővé most sem, hogy buszokat indítsunk”
***
Azért a végén az „unszimpátia” szóról emlékezzünk meg cseppet! Ez a szó egy olyan szó, ami nem létezik. A görög eredetű szimpátia helytelen ellentéte. Helyes formája: antipátia. A helytelen ellentét ez esetben remekül passzol a helytelen ellenzékhez. Ahhoz a fajta ellenzékhez, aminek az Országház csak egy talponálló, az ellenzéki összefogás pedig egy romkocsmás szopóparti.
P.S.: Zárásként következzen egy szimpatikus Szabó Gábor (1936-1982)! Aki – Carlos Santana egykori tanáraként, s gitárvirtuózként – a leghíresebb magyar zenészek között foglal helyet. A felvételen másik nagy kedvencemmel, Kovács Katival látható, egy jam session, azaz örömzenélés közben.
() VBT ()
(Kiemelt kép: AZONOSÍTÓ: THM-BJ-02492 - Férfiak a talponállóban a pultnál. - HELYSZÍN: Szekszárd, Tolna megye - DÁTUM: 1965 - FOTÓS: Bakó Jenő
