KÖVETELEM A LYUSSOM!
„I am the People!” (Bede Zsolt)
Ülök a tévé előtt, és várok. Ülök és várok.
És várok…
És várok…
És várok…
És várok…
ÉS SEMMI!
Hol az elmaradt cirkusz? Hol a botrányos tavaszi ülésszak-kezdés? Hát én vagyok a nép! Kijár nekem a pénzemért! Be se mentek? Zajt se csaptok? Hát kik vagytok ti? Egyszerűen senkik! Az embernek már tényleg csak az az aprócska öröme maradt az életben, hogy nézze a ti grammar nácikat őrületbe kergető molinóitokat, hogy kínosan, de mazochista élvezettel feszengjen minden megnyilvánulásotokon, erre ti… erre ti kislattyogtok? Ennyi? Meg egy szerencsétlen helyesírási hiba? Tényleg? De most komolyan? Pedig már tűkön ülve vártam, hogy az ugandai parlamentes, vagy az ukrán honatyás hirig lesz-e? Hogy felvonulás a pulpitusra feliratokkal, vagy bunyó a széksorok között? Hogy Hadházy képviselő úron lesz-e fércelt zokni, és Jakab képviselő úr fog-e kiválasztott népezni? Hogy Gyurcsány képviselő úr mája ma ír vagy skót színekbe öltözik-e? Hogy far-hát kommandós, vagy iskolaszövetkezetes letámadás készül-e… Hát ki adja vissza nekem azt az időt, amit azzal töltöttem, hogy néztem, ahogy kormánypárti képviselő „vitázik” a kormánypárti kormánytaggal? Hát miből merítsek én témát, ha már még baromságot se vagytok hajlandóak csinálni?
Kedves ellenzék!
Engem ti tartotok el! Hát azt akarjátok, hogy munka nélkül maradjak?
Nagyot csalódtam ma bennetek.
() VBT ()
