"Szexi" oktatásért sztrájkoló diákok

Könyörgöm, csak egy olyan videót ide nekünk, amiben a sztrájkoló, avagy sztrájkolni készülő, netán sztrájkot szervező diákok nyilatkozó csoportjából csupán egyetlen személy el tud mondani egy értelmes összetett mondatot! Persze ha a magyar oktatásügy szerintük silány állapotát saját példájukkal szeretnék alátámasztani, akkor ez esetben minden rendben van.

A magyar oktatásügy

(ellenzéki retorikával oktatásegészségügymészároslőrinc-o1g)

állapotáról sokan sokféle vitát folytattak a rendszerváltás óta. Annak megreformálása, majd a megreformált forma deformálása, s újbóli reformálása bizony rengeteg oktatásügyi szakpolitikusnak adott munkát széles e hazában. Bele is tört sokaknak a bicskája abba az úgy tűnik, szüszifoszi munkába, melynek során az egységesített tantervet próbálták úgy kialakítani, hogy az egyes fanyalgók szája íze szerint is benne foglaltassanak a helyi igényű kívánalmak.

Miután a fenti dolgok olyan káoszhoz vezettek, aminek következtében minden valamire való Schrödinger-macska a saját ereit nyiszálta darabokra Occam borotvájával a maga dobozában, a diákok – az oktatók többségének jóváhagyásával, vagy egyenesen irányításával – arra jutottak, hogy itt már csak a nyílt színi konfrontáció, a tüntetéssorozat, a tudatosan felvállalt szembehelyezkedés hozhat eredményt. Feltéve, de nem megengedve, hogy a honi oktatás a nem megfelelő volta, a túlságosan erős kívánalomrendszere, valamint a túlságosan egységesített és/vagy túlontúl szerteágazó követelményszintje okán depresszív, túlterhelt, csekély tudású fiatalokat nevel ki, következtetésképpen a diáktüntetések vezetői is depresszív, túlterhelt, csekély tudású fiatalok. Nos, retorika terén mindenképp, ugyanis a saját maguk által megfogalmazott s papírra írt sorokat sem képesek felolvasni, vagy az írások tartalmát szóban vázlatosan előadni.

***

Valójában szó sincs arról, hogy a diákok elégedetlenkednének. Vagy legalábbis, hogy a diákok többsége lenne elégedetlen. Amiről szó van, az egész egyszerűen az, hogy a pedagógus szakszervezetek használják mélységi felederítő- és aknamunkára a tanulókat. Magyarán a bértáblán elfoglalt helyük keltette elégedetlenségük mértékével arányosan küldik saját maguk helyett csatába a fiatalokat, a jól ismert hollywoodi recept szerint, hogy hát a gyermek szerepeltetése már fél sikert jelent. Így alakul ki az a furcsa, absztrakt helyzet, hogy az iskola, ami a közmegítélés szerint nem lehetne a terepe a politikának, valójában egy olyan politikai nevelő/átnevelő táborként funkcionál, amely táborban az ellenzékiség dicsérete mindenek felett való. S ennek sine qua nonjaként jelennek meg aztán az olyan proklamációk, melyek szerint a tanárnak igenis szent kötelessége arra buzdítani nebulóit, hogy legyenek kormányellenesek, és rendszeresen látogassák a kormányellenes tüntetéseket. Amikor pedig ezeknek híján van a programfüzet, nosza, saját maguk szervezzenek gyorsan egyet.

***

Elkeserítő tény, de tény: a magyar közép- és felsőoktatási intézmények többségében azt a fiatalt, aki nyíltan vállalja kormánypárti szimpátiáját, hatalmas mértékű negatív diszkrimináció éri. Hogy ez kormánypártiként nekem enyhén szólva nem tetszik, az nem meglepő. Ám ugyanannyira visszásnak tartanám, ha egy fiatalt a saját középiskolájában vagy egyetemén azért vegzálnának, mert ellenzéki nézeteket vall. Az viszont sajnos kétségtelen, hogy iskoláink jó része mára olyan liberális átnevelő táborrá vált, ahol a másként gondolkodást kifejezetten büntetik. S ez bizony nem okozat, hanem ok.

() VBT ()