Dávid és Góliát

Van ez a bizonyos kép, amit akkor látunk magunk előtt, amikor Dávid és Góliát történetét mesélik nekünk. A képen egy hatalmas, izmos ember, óriási karddal a kezében egy satnya, parittyás suhanc fölé tornyosul. S a sajnálattól máris a picike gyereknek kezdünk szurkolni. Pedig a valóság teljesen más.

Vajon hogyan lehet teljesen más a valóság, mint amit látunk? Na, nem a viccből ismert módon, amikor a túl korán hazaérkező férj egy ágyban találja a feleségét a legjobb barátjával, mire az asszony csak ennyit mond: „Lajos, kinek hiszel jobban: nekem, vagy a szemednek?”. A valóság és a látszat korrelációja néha még ennél is furcsább irányokat vesz.

Az ismert bibliai történetben Dávid áll ki párviadalra a filiszteusok csúcsharcosával, a mindenki által rettegett bajnokkal, a hatalmas Góliáttal. Az Ószövetségből tudjuk, hogy Góliát fegyvere kard, lándzsa és dárda volt. Tehát egy közelharc fegyver, valamint két - korlátozott hatótávolságú - hajítófegyver. Dávid fegyvere pedig az egyszerű parittya, vagy másnéven funda volt, ami lőfegyvernek minősül, s csak a tűzfegyverek elterjedésével szorult ki a harcterekről. Az írásból azt is megtudjuk, hogy Dávid a patak partjáról öt követ szedett fel, de már az elsővel célba talált, s ellenfele holtan rogyott le a földre.

Csoda történt? Aligha. Csak, mint a másik ismert viccben, amiben az ostoba hőzöngő késsel ment a pisztolypárbajra.

***

No, most tételezzük fel, hogy van egy hatalmas sereg, amelyik tudatában van önnön sérthetetlenségének. S van ezzel szemben egy picike seregecske, amelyiknek a katonái feltalálják a kor leghatékonyabb lőfegyverét. S amíg a nagy sereg látványos terepgyakorlatokon parádézik, addig a picinyke had picinyke katonácskái titokban edzenek, egészen addig, amíg tökélyre nem viszik a sebesség csúcsra járatását, valamint a célzást.

Amikor a két felekezet megütközik, az elbizakodott hivatásos katonák közt irtózatos mészárlást visz végbe a nem harcedzett, ámde modernebb technikával felszerelkezett ellenség. S bár csak az előhad előőrsét sikerül nekik elpusztítaniuk, a derékhad mögött álló tábornoknak még így is nagy nehézségébe kerül, hogy seregét egyben tartsa, s azok ne fussanak szét pánikszerűen.

***

A nagy kérdés, hogy mi történik a csata után?

Mivel a tábornok nem ostoba, csak nem mindenható, tanul hibájából, és begyűjt néhány, az ellenség által elszórt parittyát. Aztán tömegesen kezdi gyártatni, s hadosztályaiból néhányat e fegyver tökéletes elsajátítására képeztet ki.

Igen ám! Csakhogy a másik csapat sem ül a babérjain, hiszen jól tudják, miben mesterkednek a határ túloldalán. Így gyorsan feltalálják a még hatékonyabb, még halálosabb fegyvert, a botos parittyát, más néven fustibalust.

***

Tanulság:

A legtöbbször az nyer, akinek a birtokában a kor leghatékonyabb fegyvere van, s ért is annak használatához, valamint meri is használni azt. Mert a kellő időben, kellő helyen, kellő erősséggel mért csapás nem várt győzelmekhez vezethet.

() VBT ()

Kiegészítés: Ennek az írásnak az ég egyadta világon semmi köze nincs a politikához, az önkormányzati választáshoz meg aztán pláne nincs. Az esetleges hasonlóság csupán a véletlen műve.