Pesti Srácok

Fejezzük már be!

Fejezzük már be!

Mostanra kimókoltuk, kidurciztuk, kiokoskodtuk magunkat. Mindegyikünk szépen megmondta a tutiságot, az Egyetemes Nagy Igazságot, amiért „elvesztettük Budapestet”. Csakhogy Budapest nem egy kulcstartó, vagy pipaszurkáló. Nem lehet csak úgy elveszteni. Nem is történt ilyen.

***

Megmondóemberek habzsidőzsije

PestiSracok facebook image

Nem szeretem azt a szót, hogy megmondóember. Legfőképp azért nem, mert egyfajta koherens egészbe foglalja azokat, akiknek bármiféle véleményalkotó, véleményformáló erejük van. Márpedig bármennyire is furcsa (nem kéne, hogy az legyen), de egy politológus, egy szociológus, vagy egy szakirányú végzettséggel bíró személy véleménye nem ugyanannyit nyom a latban, mint mondjuk egy publicistáé, egy irodalmáré, vagy uram bocsá’ egy valóságshow szereplőjéé. Mert egy állítás helyességét korántsem az dönti el, hogy kinek mekkora a rajongói tábora, egyszóval mekkora az ismertsége. S amíg a véleményalkotók egy csoportja erős ok-okozati alapokra helyezte annak magyarázatát, ami október 13-án történt, majd a következtetések alapján próbált valamiféle megoldási javaslattal előállni, a valódi, igazi, hamisítatlan megmondóemberek pillecukor súlyú szavaikkal a kormány tehetetlenségét, avíttasságát, a jobboldali sajtó puha tohonyaságát kezdték el hangoztatni. Dolgukat pedig olyannyira jól végezték, hogy szidalmakban, vádaskodásokban néha még az ellenzéki szókufárokon is túltettek.

Politikai csellengők

„Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.” – mondja Shakespeare Hamlet által. S erről eszembe jut 2006 októbere, amikor fideszesként iszonyatosan megharagudtam Orbán Viktorra, amiért az ellenzék vezéreként nem állt az elégedetlen tömeg élére, és nem eszközölt ki kormányváltást. Pedig megtehette volna. Csakhogy jól tudta: ha ezt akkor megteszi, a Fidesz alig többel, mint egyszerű többséggel nyer. A kormánykoalícióra kényszerülő Orbán pedig pontosan négy évig lehetett volna miniszterelnök, hogy rögtön utána átadja helyét a baloldalnak. A politikai váltógazdaság rendszerváltás óta hízó molochja tehát tovább lett volna hizlalva. Ezzel szemben Orbán a kivárásos taktikát alkalmazta. És hagyta elérni a választók akaratából azt a pontot, amikor már mindenki számára világossá vált, hogy a baloldal káoszkormányzást folytat. Nehéz négy év volt, de szükségszerű. Nehézségét az időközben hozzánk is begyűrűzött válság is csak tovább fokozta. De 2010-ért, s az azóta tartó felépülési időszakért azt kell mondanom, megérte. Még akkor is, ha akkoriban szép számmal távolodtak el a konzervatív pártoktól, hogy jobbszélen keressék a megváltást. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeknek az elkódorgóknak a többsége azóta visszatalált a helyes útra.

A sakk nem pirospecsenye

Hogy miért történt minden úgy, ahogyan történt? Egész egyszerűen azért, mert a politika az sakkjátszma, nem pedig pirospecsenye. Utóbbinál elég, ha a pillanatnyi előny teljes váltást eredményez, míg az előbbi esetében négy, öt, vagy akár ennél is több lépéssel előre kell gondolkodni. Néha pedig szükség van arra a bizonyos vezéráldozatra is. Aki pedig a partvonalról szemléli a történéseket, s nem lát bele a teljes adminisztráció stratégiájába, az igen gyakran téves következtetéseket vonhat le, amely téves következtetések aztán teljesen tévútra viszik a gondolkodását. Hasonlatosan a nagymester mögött álló kibichez, aki minden egyes gyalogvesztéskor felhördül és fejcsóválásba kezd. Még csak pár hét telt el, de az már most látható, hogy az ellenzék politikai játszótérnek használja Budapestet. Hozzá nem értő emberek kapnak újra komoly posztokat, minden alapot nélkülöző elgondolások nyernek teret, s olyan projektek leállítása kerül szóba, amelyek kulcsfontosságúak lennének a főváros fejlődése szempontjából. Ennek pedig borítékolhatóan nem lesz jó vége. Közérthetőbben fogalmazva:

Wass Albert nácizása, egy nemzetközi atlétikai verseny, valamint egy kulturális projekt leállítása, a dízel autók zónáztatása, a szobordöntések és újságmegszüntetések, a BKK értelmetlen reformja, a bürokraták számának ésszerűtlen növelése mind-mind olyan „apró” hiba már a legelején, amely hibák újabb, mind nagyobb hibák melegágyai lesznek.

***

Nekünk, „megmondóembereknek” pedig nem ártana kicsit elgondolkodnunk. Hogy tán nem is vagyunk annyira okosak, mint azt a közösségi oldalakon elhitetik velünk a rajongók. Hogy nem ártana néha kicsit kimozdulnunk a magunk elefántcsonttornyából, s felülemelkedve önnön sértettségeinken, egy hangyalábnyit nagyobb perspektívából szemlélni a történéseket. De legfőképpen annak a fontosságát nem ártana megérteni, hogy ezek az idők nem az egymásra mutogatás, az egymás torkának esés, hanem az egységbe tömörülés napjai.

() VBT ()

Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.