A tanárnő művészi lábtárogatása
Mindent megértettem. De komolyan. Az egész kulcsa az ingerküszöb. Hiszen a független színházak performanszainak tükrében egy-két alulra becsusszanó ujj igazán nem nagy dolog. És erre Szabó Réka tanárnő videója után döbbentem rá.
***
Na, nem a kioktatós Facebook videó után. Annál természetesen ügyeltem, hogy nehogy véletlenül bicska legyen a zsebemben, s a hirtelen kinyílás elnyiszálja a combartériámat. Aki esetleg nem tudná, Szabó Réka - úgy is, mint a
Tünet Együttes
(wtf) művészeti vezetője - a suttyó kis proli bunkó kormánypártiakat oktatja ki arról, hogy amihez nem értenek, ahhoz lesznek szívesek nem nyúlni. Mint például a független színházakhoz. S rögtön fel is sorolt jó néhány nevet, akik közül… hát volt, akit ismertem, de maradjunk annyiban, hogy az utókor még nálam is kevesebbet fog ismerni közülük. Mindenesetre igaza volt! Aki életében nem ölt még, az ne pofázzon arról, hogy a gyilkosság rossz!
***
***
S ha már a rossz dolgoknál tartunk… ez után a videó után muszáj volt rákeresnem erre a Szabó Rékára. No, amit találtam, attól kétszer is jól összezavarodtam. Először is kiderült, hogy Réka a
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Számítástudományi és Információelméleti Tanszékének
.
Fogalmam sincs, hogy előadásait is olyan ripacskodó, kioktató stílusban tartja-e, mint ahogyan a lebaszós videóit készíti, de ha igen, akkor nem szívesen járnék hozzá. Viszont ugye megint kisebbé töpörödtem, hiszen a hölgy ezek szerint keni-vágja a matekot, amiről én jobbára csak annyit tudok, hogy… semennyit. Na, jó, amióta okostelefonom van, az alapműveletek már nem okoznak gondot. És tízig is simán el tudok számolni (ha nincs rajtam zokni, akkor húszig). Ami viszont ezután jött… na, az volt az a bizonyos átértékelős videó. Amiben Réka táncolt és közben monologizált. A mű címe
Clearing the Attic
, és a f@szom tudja, miről szól, de biztos szól valamiről, csak én vagyok hülye hozzá. A lényeg, hogy a tanárnő olyan lábtárogatásokat hajt végre benne, hogy ahhoz képest az
Elemi ösztön
VHS-koptatós részének csúcsjelenete csak Disney matiné. Íme:
***
***
Isten látja lelkemet, a produkció nézése közben egészen izgalomba jöttem. Konkrétan a monitort szerettem volna kitépni a helyéből, és ledobni az erkélyen át a járdára. Utólag elgondolva nem is lett volna rossz ötlet, ha lett volna, aki videóra rögzíti. Hiszen ez a performansz.
Amit viszont sikerült megállapítanom:
Szabó Réka a legjobban táncoló prózai színész, de kivételes tánctudása nincs. Szabó Réka a legjobban beszélő táncos, de önmaga lábán megálló prózai képességei nem léteznek.
És ugye a fenti, a legfőbb megállapítás, miszerint a kísérleti színházak produkcióihoz képest néhány, vaginába hatoló rendezői ujj az Kis Mihály.
Szinte elképzelem, ahogyan Réka a Puskás Stadion füvén bemutatja ezt a produkciót, aminek kezdete előtt természetersen a hatvanezres liberális tömeg állva énekli el Tereskovától az „Illatos a pinám” című dalt.
Jut eszembe, örülök is neki, hogy nem vagyok jó matekból, és hogy nem járok a BME-re. El nem tudnám képzelni, hogy Rékánál vizsgázom, miközben épp próbálok nem gondolni arra a förmedvényre, amit művészet gyanánt produkált a színpadon. Mondom: összezavarodtam. Jó... Nyilván önnön bunkóságom teljes tudatában ilyenkor mindig megkérdezem magamtól:
"Vajon Tóta W. Árpád mit tenne most?"
S a Deus ex machina ma is segítségemre volt, ugyanis amint éppen erre gondoltam, láss csodát, nagy sebességgel vágódott a szemembe a Liberális Messiás legújabb zengzete, miszerint a jobboldali kormánypártiak csoportja csak egy parányi szubkultúra, akár a horgászoké, vagy a (
wait for it
) keresztényeké. Szóval most már még kevésbé zavar ez a kísérleti színházas, Gothár Péteres, erőszakolós sztori. Ugyanis kiderült, hogy ez több embernek tetszik, mint amennyinek nem. Tehát az önmagát többségnek kikiáltó ellenzék az biza jár a modern darabokra, képben van a sub-mainstreammel kapcsolatos minden dologgal, s környezettudatos kinti pottyantós budija falát sem Szűcs Judith 1977-es klasszikusa borítja, hanem egy életnagyságú Schilling Árpád poszter.
***
Nem igazán zavar, ha bárki is próbálja tágítani az előadóművészet határait. Az önmagukért való performanszok sem mindig borzasztanak el. Ami viszont módfelett idegessé tesz, ha ilyen és hasonló szarokat kell nekem az adóforintjaimból támogatni, hogy aztán ugyanők „függetlenként” lebunkózzanak, nekem pedig mindezt mosolyogva kelljen viseljem.
