Adjátok vissza a klímaszorongásomat!

Úgy tűnik, a klímavédelemnek (legalábbis időlegesen) leáldozott. Vírusos lett. S a vírus mostanra teljesen legyengítette. Enyhén zavaró ez, vagy inkább felettébb kellemetlen? Majd az idő eldönti.

***

Vészharangok

Megszokhattuk már, hogy az emberiség az aggodalom magas tornyában egyszerre több vészharangot tartogat, de mindig van egy, ami időlegesen hangosabb a többinél. Ezek a vészharangok az idő múlásával egyre változtak, módosultak. Hol a Föld lehűlése, hol a felmelegedése, hol az éhínség, hol a szárazság, hol az özönvíz miatt aggódtunk. De folyamatosan aggódtunk. Aztán 1985-ben hatalmas paradigmaváltás következett be. Egy Bob Geldof nevű angol rájött arra, hogy a szuperkoncertektől az etiópok kevésbé fognak éhezni. S bár e jóslata nem vált be, de legalább a Bohém Rapszódia című 2018-as film záróképeihez hozzá tudott adni annyit, hogy a fantáziátlan alkotóknak ne habókra kelljen kitalálniuk valamit. Pedig, ha ’85-ben tudták volna… Mert bizony a zseniális Freddie Mercury alig két évre rá, 1987 áprilisában tudta meg, hogy AIDS-es. S bár ez a szörnyű betegség kezdetben valóban halálosnak bizonyult, az idő múlásával - hála az orvostudománynak – a súlyos, ámde kezelhető betegségek sorába lépett. Még szerencse, hogy közben folyamatosan volt miért aggódnunk. Például 1999-ben a Y2K probléma miatt, amikor is azt vizionáltuk, hogy 1999. december 31-e után az összes számítógép meg fog bolondulni, minek következtében minden, de minden összeomlik. Nem így történt. Viszont 2003 januárjában világra jött Greta Tintin Eleonora Ernman Thunberg (esküszöm, ez a teljes neve), 2006-ban pedig menetrendszerűen érkezett az új világőrület, a H5N1 becenevet viselő madárinfluenza. S míg az utóbbi elég nagy pánikot okozott, Greta 15 éves lappangási ideje csak 2018-ra hozta el a klímakatasztrófa néven ismert világjárványt. Azt hittük, ez végre tartós lesz. Hogy ez végre kitart az emberiség teljes pusztulásáig. De nem. Köszönhetően Kínának.

Minden onnan jön

Megszokhattuk már, hogy minden Kínából ered. Sokak szerint az emberiség bölcsője Afrikában volt. A jólértesültek azonban azt is tudják, hogy a bölcső oldalán a következő felirat állt: „made in china”. Naná, hogy a legújabb, leghalálosbab kór is innen kezdett rászabadulni a világra! Tökéletes összhangban a kellőképpen sántán-sutára fogalmazott középkori jóslatokkal (ld. sárga veszedelem), valamint azzal a gazdasági „pletykával”, miszerint az USA államadósságának nagyobbik része Kína tulajdonában van. A lényeg, hogy mostanra szép lassan, de annál biztosabban Olaszország is kiesik a nemzetközi gazdasági életből, s ha valamivel, akkor ezzel remekül lehet majd magyarázni a legújabb gazdasági recessziót. Már, ha lesz.

(Ajjaj, a fentebbi felsorolásból kihagytam a 2008-2009-es gazdasági világválságot. Pedig, mint tudjuk, az ember alapszemélyisége 5 éves korra alakul ki véglegesen. És ki volt akkor 5 éves? Naná, hogy Greta!)

Ami teljesen biztos, hogy szinte semmi sem biztos. És ugyanolyan veszélyes kisebbíteni a bajt, mint amennyire veszélyes pánikot kelteni. Mindenesetre fő az óvatosság. S ebben nagy segítségünkre vannak a határokon és reptereken hőmérőző közegészségügyiek. Nem feledkezve el arról az aprócska tényről, hogy az illegális migráció továbbra is ugyanolyan vehemensen folyik, s az embercsempészek ugyanolyan hatékonysággal szállítják kontinensünkre az ellenőrizetlen egészségi állapotú fekete-afrikaiakat, közel-keletieket. Jó, persze, mindenki maszkot visel már lassan. Ami, valljuk be, nagyon szép látszatmegoldás. Csak ennek következtében hamarosan megfordulhat a pánik iránya, s azok kerülhetnek célpontba, akiken maszk van. A kínai(nak látszó) emberek már most félelmet keltenek egyesekben. De Pearl Harbor után azért ezen annyira nagyon ne csodálkozzunk.

(Bár e hasonlat elsőre sántíthat ugyan, mert az USA csak a japán populációt zárta táborokba, de az amerikai lakosság ugyanúgy ferde szemmel nézett a kínai, vagy a koreai emberekre is.)

Óvatosság embermódra

Csodálkozzunk inkább azon, hogy a mai kor embere hogyan kívánja megelőzni a koronavírus terjedését! Nos… egész egyszerűen turisztikai célpontot vált. És nem a Távol-Keletre utazik, hanem, mondjuk, Dél-Amerikába. Ahol, mit ad Isten, pont múlt szombaton ütötte fel a fejét a Riói karnevál. A nagyon óvatos ember tehát inkább ide utazik. Méghozzá kétmilliomod magával. Ami azt jelenti, hogy Brazília második legnagyobb városa, a durván 6 és félmilliós Rio de Janeiro bő másfél hétig 8 és félmilliósra duzzad. Befogadva mindenkit. Mindenhonnan. A világ minden tájáról. Egy olyan fesztiválra, ahol a verekedésnél és a nemi erőszaknál már csak a spontán létrejövő, szabadtéri szexuális aktusok száma nagyobb. Ennél már csak azt nevezhetjük marhábbnak, aki iskolai kirándulást szervez Észak-Olaszországba. Mondjuk, mifelénk egyelőre nem kell tartani semmitől. Itt csak az O1G vírus támad, de szerencsére csak az IQ80 alattiakat veszélyezteti. Karneválra se járunk, a pálinkát is rendesen isszuk, s ha nagy ritkán fel is szállunk a klíma nélküli metróra (felszállni a metróra… ez mekkora baromság), akkor is legfeljebb azt kockáztatjuk, hogy az ellenőr ránk hozza a nemzeti gárdát, ha csokievésen kap.

***

Meggyőződésem, hogy remek tudósaink segítségével hamarosan magunk mögött tudhatjuk a járványt, és újra visszakapjuk a klímaszorongást. Nekem már most hiányzik. Pláne, mióta élő közvetítést láttam arról, hogyan olvad el egy jéghegy az Antarktiszon. Igaz, ezt minden évszázadban megtette eddig is, de hála az online világnak, mostanra élő egyenesben retteghetünk. Bármitől. Bárhol. Bármeddig.

() VBT ()

: A kiemelt képen látható sivatagi rókakölyöknek semmi köze a cikk tartalmához. Nem! Az sem, hogy a szerző túlságosan félne az elsivatagosodástól, vagy a kelleténél jobban tart a rókázástól. A kép csupán azért került jelenlegi helyére, mert a sivatagi rókakölyök iszonyatosan cuki, aranyos élőlény, s ez még mindig nem azt jelenti, hogy a szerző imádja az állatokat, különösképp az iszonyatosan cuki, aranyos bébiállatokat. Ez csupán azt jelenti, hogy a szerző az iszonyatosan cuki, aranyos bébiállat képével óhajt nagyobb kattintásszámot elérni.