Szenzáció! 10 éve hazudik a liberális ellenzék!
Most, ezekben a vészterhes időkben, amikor még Gulyás Márton videói is Győrffi Pállal kezdődnek, Soros pedig Budapestnek ad pénzt, nem árt megemlékeznünk arról a történelmi napról, amikor Magyarországon a liberális ellenzék szerint beköszöntött a diktatúra. Ez a bizonyos nap pediglen 2020. március 30. És ezzel van némi gond. De csak azoknak, akik szeretik a formális logikát.
***
„Gyászolom a hazámat” „Beköszöntött az orbáni diktatúra”
Ilyen és hasonló címek jelentek meg az elmúlt két napban a liberális ellenzéki újságcikkekben, a közösségi oldalak posztjaiban, videoblogokban. Ezzel pedig csak egy baj van, de az az egyetlen baj mondhatni óriási:
Ha Magyarországon csak hétfőtől van diktatúra, akkor eddig nem volt.
Márpedig a posztkommunista söpredék minden megnyilvánulása erről szólt az elmúlt 10 évben. Mintha csak tompa késsel nyúzták volna le bőrüket, hogy lecsupaszított idegvégződéseikre konyhasót szórjanak, úgy sivalkodtak a nap 24 órájában szólásszabadságért, sajtószabadságért, emberi jogokért, és más, hasonlóan absztrakt kívánalmakért. Absztrakt, mondom én, mert az ő olvasatukban nem a szavak valódi jelentéstartalma öltött testet, kívánalmaikban nem ezeket a jogokat akarták érvényesíteni, hanem csupán kormányt akartak buktatni, hatalomra akartak kerülni. Mert tíz év alatt egyetlen percre sem értették meg, hogy a hatalomra kerülésnek van egy egyszerű és biztos módja: választást kell nyerni. Nem túl bonyolult. Csak hát amikor választást nyertek valahol (
pl. Budapesten, Egerben, Salgótarjánban, etc.
), akkor is vészmadárszerű károgásuktól volt hangos a honi levegőég. Mert Orbán, mert lop, mert magának lop, mert ő a leggazdagabb, mert strómanok, mert kórházak, mert, mert, mert… Az alap dörgedelem mindig ugyanaz volt: stadionok helyett lélegeztetőgépek és/vagy CT-k. S Káosz istenasszony, az ő édesanyjuk, minha csak meghallgatta volna sirámaikat. A járvány miatt kihirdetett egészségügyi veszélyhelyzet egyik lépéseként a kormány lélegeztetőgépeket vett. Vajon kielégítette ez anarchista polgártársainkat? Ó, dehogy! Miért ennyit, miért ennyiből, és miért nem többet, kevesebbért? Ez volt a reakciójuk, hiszen még a közülük közgazdász végzettséggel bírók is hirtelen elfelejtették, hogyan működnek a dolgok túlkereslet idején.
***
Na, de a lényeg, hogy Magyarországon most már hivatalosan is diktatúra van.
A kormány azt tehet, amit csak akar. Feltéve, hogy amit akar, az egészségügyi veszélyhelyzettel kapcsolatos. Mert máskülönben jogköre erősen korlátozott, és az Országgyűlés által felügyelt. Csakhogy újkori Lenin-fiúinknak ezt a tudást is kifújta a szél huzatos agyukból. Nem értik, vagy inkább nem akarják megérteni, hogy a te(l)jhatalom (v.ö. Milk Power) az valami egészen más. Az lehetővé tesz például olyasmit, hogy a legfőbb közjogi méltóságokhoz tiszteletlenül szólót vasba verve vigyék áristomba akár a T. Ház ülésterméből is. Mi történik ehelyett? Nos, semmi olyasmi, ami eddig ne történt volna meg. Dobrev Klára például a kínai segélyszállítmányokat küldené vissza, mondván, hogy nincs rajtuk az EU megszentelt pecsétje, s így akkor hogyan? Ennél is szebb Tordai Bence felszólalása, aki egyenesen nagyobb tiszteletet és önmérsékletet kér képviselőtársaitól az Országgyűlésben. Ez pontosan egyenértékű azzal, mint amikor egy influenszer kullancs arról beszél a közhöz, hogy ne sétáljanak szandálban az erdőben, mert az veszélyes.
***
Mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Valóban és ténylegesen egy a lényeg:
Magyarországon hétfőtől diktatúra van.
És annyira szép, és annyira jó volt olvasni, hogy egyesek már meg is indokolták ezt a „látszólagos” ellentmondást. Szerintük:
"Magyarországon eddig is diktatúra volt, de eddig legalább a látszatra ügyeltek. Mostantól már arra se."
Tehát 2010-től - az első kétharmad napjától kezdve - egészen 2020. március 30-áig egy olyan diktatúra volt Magyarországon, amelyik a demokrácia bőrébe bújva, demokratikus intézkedésekkel próbálta elhitetni, hogy itt bizony demokrácia van. Na, igen. A demokráciát a legjobban demokratikus eszközök segítségével lehet elhitetni az emberekkel.
***
Csak hát… Még mindig van itt egy hangyanemzőszervi gond. Tételesen az, hogy ha most már aztán valódi, igazi, vegytiszta diktatúra van, hogy tudják ezt a választott ellenzéki képviselők nyíltan hangoztatni? Hogy tudják ezzel értelmiségi (?) holdudvaruk tagjai végigharsogni az étert? Hogyhogy nincsenek itt felkoncolások, fekete Pobjedák? Hogy lehetséges, hogy az Andrássy út 60. még mindig múzeum? Noch dazu hogy lehet, hogy én megírtam és megjelentettem egy ilyen cikket? Nem a tartalma, hanem személyem miatt. Hiszen nem voltam én mindig Orbán Viktor legjobb kebelbéli cimborája. Márpedig a diktatúra lélektana olyan, hogy jelenben is, múltban is tisztogat. Teszi ezt azért, mert egyáltalán nem veszi figyelembe a jogot a pártpreferencia változtathatóságára. Vakhitűeket keres, mert gyalázatos tettek végrehajtására szánja őket, s gyalázatos tetteket csak vakhítűekkel lehet végrehajta(t)ni. E „gyalázatos” tett most a következő:
megvédeni Magyarország polgárait a haláltól
***
A helyzet márpedig a következő: diktatúrából nem lehet diktatúrába lépni.
A Jobbikkal „erősített” honi liberális ellenzék tehát végig, egyfolytában, gátlástalanul, szemrebbenbés nélkül hazudott.
Tette ezt politikai haszonszerzés céljából, mind itthon, mind külföldön rágalmazva nemzetünket.
E tettre pedig még a demokráciában is egyetlen szó létezik:
Hazaárulás.
() VBT ()
Kiemelt kép: Mandiner
