Volt-e hite Jézus Krisztusnak?

Elsőre a címben megfogalmazott kérdés kicsit furcsának tűnhet, kiváltképp most, nagypénteken. S ha azonnal rá is vágjuk, hogy persze, hogyne lett volna, talán bele se gondolunk, hogy Jézus Krisztus hite mennyivel másabb volt, mint a miénk. Jézus Krisztus ugyanis nem Istenben hitt, hanem bennünk, emberekben.

***

Hit és bizonyosság

Alapvetés, hogy a hit, remény, szeretet hármas egységéből a szeretet a legfontosabb. A miértet könnyű megválaszolni: amikor földi utunkat végigjártuk, az Istenbe vetett hit, valamint a remény, hogy vele találkozhatunk, bizonyossággá válik. Ezért a szeretet az, ami a három közül a legfontosabb, ami örök. A szeretet márpediglen megbonthatatlan. A keresztény hit nem válogat, egyértelműen előírja, hogy az Isten iránti szeretet és a szeretteink iránt érzett érzés mellett szeretnünk kell mindenkit. Azokat is, akik tudatosan vagy tudattalanul ártanak nekünk. Istenben tehát mind egyek vagyunk, és ahogyan ő szeret minket, az példaérékű számunkra is. Ahogy az evangélista mondja:

Jézus hite pedig pont ebből az isteni erőből táplálkozik. Ő ugyanis (vele egylényegű lévén) teljes bizonyosságot élvezett a halálon túli dolgokat illetően. S óriási hite pont hogy bennünk, emberekben volt. Jézus Krisztus hitte, hogy kereszthalála nem hiábavaló, és hogy végső soron mind elérjük azt a megtisztult lelkiállapotot, ami Istenhez vezet minket.

*

*

És az ateisták?

Klisészerű megfogalmazás, de annál igazabb: az ateistákat is Isten teremtette, bennük is Isten halhatatlan lelke él. S a kereszténység még az ő számukra is nyújt egy olyan lehetőséget, amit egyetlen más vallás sem. A tanítás szerint ugyanis az, aki Istennek tetsző életet él, legyen bármilyen vallású, vagy vallástalan, Isten szemében eléri a lélekszentséget. Döbbenjünk meg tehát nyugodtan, a mennyben szép számmal akadnak egykori atesiták is, ahogyan más vallások néhai hívei is. Hiszen, ahogyan fentebb írtam, a szeretet nem válogat. Az ateista ellenben nem keverendő össze a vallásüldözővel. Az ugyanis, hogy valamit nem értünk, valamiben nem hiszünk, illetve valamit nem tudunk elfogadni, még nem jelenti szükségszerűen, hogy annak elpusztítására törekszünk. Különös tekintettel arra, hogy a pusztítás, a rombolás semmiképpen nem Istentől jövő cselekedetek.

***

A szent három nap előestéjén - Krisztus urunk halálának napján - a feltámadás reményébe vetett hittel kívánok áldott húsvétot minden kedves olvasómnak legkedvesebb imáim egyikével, Jacopo Da Todi fájdalmasan szép himnuszával.

() VBT ()