„Eredj, ha tudsz”
Majtényi László és Jordán Tamás is örül neki, hogy Gerendás Péter végül, ígéretével szemben, mégiscsak a fasizálódó Magyarországon maradt. (kép: PS)
A napokban nyitotta meg kapuit a 48. Tokaji Írótábor. A „Trianon a magyar irodalomban és társművészetekben akkor és ma” alcímet viselő programsorozatban helyet kap minden olyan művész, aki számít. Már csak az a kérdés, hogy egyesek kinek számítanak? Hogy egyesek minek számítanak? Gondolok itt első(és utolsó)sorban Gerendás Péterre…
***
Persze fordítva is feltehetnénk a kérdést, s ebből az aspektusból szemlélve Gerendás szerepeltetése egy javarészt kormánypárti műsorfolyamban legalább annyira helyénvaló, mint a HétköznaPI CSAlódások állami támogatása garázskoncertek megtartására. Hiszen ki lenne hitelesebb az írótábor főcímében megfogalmazott Reményik Sándor idézet manifesztumaként, mint éppen Gerendás „Mostmáraztánvéglegelhagyomazorbánrezsimet” Péter?
*
***
S ha már idézet, jöjjön néhány Gerendás citátum:
*
"<...> úgy döntöttem, hogy befejezem itthoni tevékenységemet. Ennek számos oka van. Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás. <...> Egy másik országban kell valahol meghúznom magam egy ideig, és bízni abban , hogy van olyan hely a Világon, ahol értékelik amit én tudok. Mert itt nem, ezzel jobb szembesülni." (2013.04.01.)(A teljes búcsúlevél IDE kattintva elérhető)
*
"Miért mennék el, ha ennyien szeretnek?" (2014.08.28.)***
Nyilvánvalóan a fejlődés magában rejti a változás lehetőségét is, hiszen nincs olyan ember, aki mindenről ugyanazt gondolja, mint akár egy évvel, vagy egy évtizeddel korábban.
Na, de hogy kik azok az „annyiak”, akik őt szeretik? Íme, néhányuk, akik anno 2013-ban értően bólogatva siránkoztak a zenész elmenetelén:
*
"Elmegy Gerendás Péter. Elmegy, ahogy elment vagy félmillió. Döntésénél csak az felkavaróbb, ahogy meglepően sokan nem marasztalják, inkább küldik. Mert zsidó. Mert szerintük csak e miatt volt sikeres. De nehéz e fajtalan fajzottakat magyarként elfogadni. Magyarok. De nem a jók közül valók. Elfajzottak. Nincs rá bocsánat. Mert aki embert üldöz, az nem jó ember. És de kár, hogy magyar. Mert nemzetünk szégyene. Én szégyenlem magam helyettük. Mert tudom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk. Csak mostanában a szenny hangosabb. Ettől még a szenny szenny marad"(Gyurcsány Ferenc)
*
"Bartók is elment. És sehol se értették azt, hogy 'kis kece lányom'."(Vágó István)*
"Péterem... Én most sírok. Ölellek... Ölelnélek. Értelek."(Szily Nóra)*
"Leírtad, amit én is leírhatnék...és sokunk. Mitől függ, a hősszútűrés? Meddig ildomos? Menni, maradni? Hmmmm..."(Bach Szilvia)*
Nekem innen nagyon úgy tűnik, hogy a szerető keménymag javarészt olyan emberekből áll, akik hivatásos és/vagy hobbi-hazaárulók, s akiknek magyarságtudatuk nagyjából akkora, hogy kellő indíttatás esetén szívesen lennének akár jó románok is.
***
A lényeg persze, hogy Gerendás Pétert sokan szeretik. Így aztán „eredt” volna, de nem tudott. Ide kötötték a gyökerek. S mondom még egyszer, ebből az aspektusból szemlélve igazán remek választás volt egy olyan rangos esemény egyik szólistájává tenni, amely eseményt Kövér László nyitott meg, s amelynek elnöke L. Simon László.
Javaslom, hogy a következő tematikus írótáborokba őket is hívják meg:
Isten, haza, család – Alföldi Róbert Magyarságtudat a Kárpát-medencében – Koncz Zsuzsa Népdalok szárnyán – Majka Kultúra és társadalom – Varga Irén
***
Van egy Kossuth-díjas barátom. Amíg nem kapta meg a díjat, tízezer forintokért, vagy csak úgy útiköltségért zenélt szerte a Kárpát-medencében. Akadt olyan szervező, aki ki se fizette, mondván, hogy ez neki szinte kötelessége, mármint, hogy a kultúrát terjessze széles e honban. Barátom nem hadakozott, ment, tette a dolgát. Aztán mikor Kossuth-díjat kapott, még többet hívták, még kevesebbért, „hiszen most már van pénze”.
Hogy mi ebből az egészből a tanulság? Fogalmam sincs.
Vagy talán csak annyi, hogy örülök, amiért Gerendás Pétert idehaza tartotta Gyurcsány Ferenc szeretete. Mert így legalább ma is tudtam valamiről írni.
() VBT ()
Kiemelt kép: Gerendás Péter Facebook oldala
