„Zsidnyánszky”
Hogy miként lesz egy valaha ragyogó tehetségű, segítőkész, szakmai alázattal teli, hivatásához értő, csodálatosan szép nőből kontrazsidózó mesüge? Induljon a Sándor Erzsi menet!
***
Hála a Jó Istennek, ezért nem kell behatolnunk a háromszoros Toleranciadíjas (wtf) Sándor Erzsi fejébe, hogy ott mindenféle rejtekajtón keresztül ráleljünk az igazságra, vagy legalábbis az ő igazságára (v.ö. személyisége lényegi vonásaira). Hiszen Sándor Erzsi minden ajtót maga tár ki, semmit nem hagy záratlanul, semmit nem hagy fedetlenül. A maga puszta valójában áll elénk, nyitott mellkasát belefeszítve a forradalom szelébe, ahogy azt egykoron Delacroix vászonra álmodta.
Sándor Erzsi szerint ugyanis a szerinte zsidózó, máskülönben nem zsidózó Vidnyánszky lényegében zsidózik. Íme, ominózus Facebook-bejegyzése, amit változtatás nélkül közlök, s amely a Mandineren is elolvasható:
*
„Az első indulatomban persze azt mondtam, hogy zsidózik. A másodikban pedig rájöttem, hogy nem zsidózik. Nem is tudja, mi a baj azzal, amit mondott, hazáról, kereszténységről, hitről, hazafiságról és arról, hogy ezt nem tudja megmagyarázni a Karsainak, aki nagyjából négy nyelven beszél folyékonyan, az egyiken biztosan sikerülhetne.Csakhogy Vidnyánszky legnagyobb baja az, amiről még csak nem is tehet, hogy tényleg nem tudja mit beszél, ugyanis nem beszéli azt a nyelvet, amelyet anyanyelvként használ.Ismeri a szavakat, nincsen akcentusa, de a szocializációja, a kultúrája a gyökerei, a reflexei miatt nem érti azokat metaforákat amelyeket mi, és nem ismeri a budapesti-városi tolvajnyelvet. Azt, amelyen mi, a XX. századi világvárossá lett főváros polgárai nevelkedtünk, amelyet mi félszavakból ő meg egész mondatokból sem. Vidnyánszky nem ért budapestiül, városiul, diákul, humorul és ez mind elég ok, hogy Vidnyánszkyra akármikor rá lehessen sütni a zsidózás bélyegét, mert éppen úgy beszél, mint egy olyan ember, aki zsidózik. Sértetten, fennhéjázóan, kioktatóan, humortalanul, kirekesztően és hatalomból. Hogy mér akar kultúrpápa lenni valaki aki ennyire nem érti éppen azt a kultúrát amelynek pápájául keni föl magát, fel nem fogom. Maradjon akkor ez #riporterikérdés -nek.Másrészt aludtam rá egyet és azt kell gondolnom, hogy mégiscsak zsidózik és abból a nagyon kevésből amit a magyar kultúrából ért alighanem éppen ezt érti. Valaki biztos elmagyarázta neki, hogy így kell csinálni néhány száz éve, ezek a kulcsszavak.”
*
***
A kvintesszencia Sándor Erzsi szerint:
A zsidózó Vidnyánszky nem zsidózik, de mégis.
Nehéz ezek után a szavakat láncba fűzve értelmes mondatot alkotni. Ez ugyanis a formális logikának akkora sárba tiprása, mintha mondjuk, valaki kivenné a dobozból Schrödinger élő/halott macskáját, s a cicus nyakát egyetlen, határozott mozdulattal vágná át Occam borotvájával. Hogy Sándor Erzsi mostanra egy intellektuális feketelyukká vált, az nem kérdéses. Még az is lehet, hogy azért, mert testébe túl sok tehetség szorult, s ez belső összeomláshoz vezetett. Ismerem őt, tudom, mit beszélek, s egykori tálentumait elvitatni botorság lenne. Ahogy ugyanilyen botorság tagadni azt a térkitöltő alakzatot, amit ma az univerzumban képvisel. Mert ez, kérem, maga a kikristályosodott gyűlölet.
Sándor Erzsi szerint a zsidózó kárpátaljai ukrán… hogy is mondjam, milyen is? Nos… elemezzük:
„A szocializációja, a kultúrája a gyökerei, a reflexei miatt nem érti azokat metaforákat amelyeket mi, és nem ismeri a budapesti-városi tolvajnyelvet.”
Majd így folytatja:
„Azt, amelyen mi, a XX. századi világvárossá lett főváros polgárai nevelkedtünk, amelyet mi félszavakból ő meg egész mondatokból sem. Vidnyánszky nem ért budapestiül, városiul, diákul, humorul…(…)”
S eme „tények” birtokában jön a végső következtetés:
„…és ez mind elég ok, hogy Vidnyánszkyra akármikor rá lehessen sütni a zsidózás bélyegét, mert éppen úgy beszél, mint egy olyan ember, aki zsidózik.”
Aki még mindig nem értené, mit akar mondani Sándor Erzsi, annak a kedvéért lefordítom:
Sándor Erzsi szerint Vidnyánszky nem a zsidó kultúrkörben szocializálódott, nem érti a zsidó humort, nem beszéli a belpesti zsidó értelmiség nyelvét. Egyszóval nem zsidó. Tehát antiszemita.
Érdekes lenne meghallgatni a nagyobb magyarországi zsidó szervezeteket, hogy vajon ők Sándor Erzsi szavait miként értékelik. Jó lenne tudni, hogy azonnal és kategorikusan elhatárolódnak ettől mind az ortodoxok, mind a neológok, s még esetleg olyan zsidó szervezetek is, mint a MAZSIKE vagy a TEV. S végre elmondanák ennek a mára zugfirkásszá züllött matrónának, hogy az SzFE szervezeti átalakítása nem egy reprint Kristallnacht, hogy ha van is Vidnyánszkynak barna inge, azt nem antantszíjjal szokta viselni, hogy Orbán Viktoron sosem láthattunk kefebajszot, s hogy ez az egész nevetséges bohócforradalom nem a Színház- és Filmművészeti Egyetem zsidótlanítása miatt tör ki, amely következtetés felé Sándor Erzsi irányítani kívánná a közgondolkodást.
Summa summarum az SzFE átalakítása nem egy Zsidók vs. Keresztények harc.
***
Ha azt gondolnánk, hogy ezzel a történet itt véget ér, nagyobbat nem is tévedhetnénk. Ugyanis a kommentekbe beleolvasva valóságos gyöngyszemekre bukkanhatunk. Itt van mindjárt ennek az írásnak a címadó kommentje:
*
*
Ami viszont még ennél is érdekesebb, az Sz. Csaba véleménye:
„Nem tudom. Érdekes karakter. Elhiszem neki, hogy hisz abban, amit csinál. Biztos melegszívű és kedves azokkal szemben, akiket kedvel. Láttam ezt benne, amikor a jóindulatát bizonygatta az Atv-n. Szóval amikor őszintén jóindulatú, akkor nagyon rokonszenves lehet. Lényegében egy szubkultúra képviselője, a parasztingjével, zsinóros mentéjével, vallásosságával, és a jelenlegi hatalom ezt a szubkultúrát mutatja fel pajzsként, mintha ők is olyanok lennének (hagyományőrzők, istenhívők stb.), de közben ők nem olyanok. Ők egy, a Földközi-tengeren prostituáltak melléről kokaint szippantó banda, a cifraszűrös-szentkoronás dolog csak egy ócska álca, és emiatt frusztráltak, és mindent odaadnak annak az embernek, aki tényleg olyan. Erre meg az ember, aki tényleg olyan, azt gondolja, hogy rá kell szolgálnia erre a jóindulatra. Szolgálnia kell. Nem mint egy szolgának, hanem mint egy papnak. Vagy egyáltalán nincs így, nem tudom, csak hangosan gondolkodom.”
*
*
Ehhez nincs is mit hozzáfűzni, ezek a mondatok magukért beszélnek, s igazi látleletét adják annak, amit „ők” gondolnak „rólunk”. S az idézőjelek alkalmazása csupán azért volt fontos, mert a „Minden magyar felelős minden magyarért” elvét von Haus aus elutasítók értelmiségi gőgjében el se tudják gondolni, hogy a primus inter pares legfeljebb tehetség, de semmiképpp nem származás alapján osztandó.
***
No, de hozzászólt a diskurzushoz egy igazi nagyágyú is, maga Parászka Boróka:
„Rohadtul nem érdekel V pszichoanalízise, származása, ízlése. Tartsa tiszteletben az egyetemi autonómiát, és próbáljon úgy tenni, mintha volna halvány fogalma a jogállamról. Nem olyan bonyolult ez. Olyan ingben csinálja, amilyenben akarja”
Ez a böffenet, mely még a Balázs Béla-díjas filmrendező Enyedi Ildikóból is komoly szellemi teljesítményt kiváltó hozzászólást eredményezett, végül meghozta Sándor Erzsi számára is a József Attila-i revelációt, miszerint a „kiterítenek úgyis” axiómájából igenis felállíthat az ember egy olyan posztulátumot, mely mélységében a „leszarom, úgyis nekünk van igazunk” szintjén érvel:
„Ildiko Enyedi jó, igazatok van, alapvetően tényleg rohadjon meg.”
*
*
Mármint Vidnyánszky Zsidnyánszky, a zsidózó és/vagy nemzsidózó nemzsidó ukrán, aki zsidózik…
***
A végére engedtessék meg nekem is egy végkövetkeztetés:
Ahol a sándorerzsik képezik a szellemi elitet, ahol ők a magaskultúra szószólói, ott a művészet minden , csak nem szabad. Ott Thália papjai pillangókéses stricik, papnői ordas kurvák, haszonélvezői pedig egy olyan társaság, ami mindent, de mindent a saját ügyének tekint.
Olaszul: La Cosa Nostra.
() VBT ()
Kiemelt kép: Facebook
