Danke Ungarn – egy német hölgy tanácsai Magyarországra települő honfitársainak

Gyerekként ismertem meg Magyarországot. Apám magyar volt, az'56-os forradalom után Franciaországba menekült, majd végül Németországban telepedett le. A nagyszüleim Budapesten éltek, gyakran látogattuk őket, amikor már anélkül lehetett, hogy édesapámat a határátlépés után bebörtönözték volna.

Gyerekként mélyen megérintett a magyarok melegszívűsége. Elfogadva éreztem magam. Már akkoriban is azt gondoltam, hogy tulajdonképp jobban szeretem a magyarokat. Itt van például az embereknek az a bizonyos, sajátosan magyar melankóliája, a szó fájdalmasan szép értelmében. Érzem, és sok ember szemében látom ezt, sőt magam is ismerem. Ennek az érzésnek köze van a honszeretethez. S ugyan Németországban születtem és nőttem fel, a szívemben Magyarország a hazám.

Igen és nem, de mindkettőt pozitív értelemben mondom. Az igent arra értem, hogy jól ismertem Magyarországot a hidegháború idején. A kommunizmus éveire datálható utolsó magyarországi látogatásom nagyon sok évvel ezelőtt volt. Amikor a rendszerváltozás után 2018-ban először jöttem vissza, le voltam nyűgözve Budapest szépségétől. Újra megtaláltam azt, amiről azt hittem, hogy csak az emlékezetemben él. Újra a régi gyerek voltam, és Budapest Mama, ahogyan én hívtam/hívom, szebb és pompásabb volt, mint valaha. A "nem" alatt pedig azt értem, hogy az új nem tüntette el a régit. Egymás mellett élnek. És ez gyönyörű.

Nem. A magyar emberek az alaptulajdonságaikat tekintve szintén nem változtak, és ez így van jól.

Csodálom például a magyarokat amiatt, hogy tudatában vannak a történelmüknek, valamint, hogy nagyon tiszta a klasszikus értelemben vett értékekhez való viszonyuk. A kettőnek köze van egymáshoz, egymásból táplálkoznak. A fájdalom, amit a magyarok évtizedek és évszázadok során külső hatásra elszenvedtek, nem ér véget. Egyszerűen azért, mert a trauma nem a terror és az elnyomás megszűnésével ér véget, hanem generációkon keresztül továbbadódik. Általánosságban elmondható, hogy a magyarok birtokában vannak az ezekből eredő tudásnak. Hosszú, szenvedéssel teli történelmükből rengeteget tanultak, és ma igen jól használják ezt a tudást, hogy segítségével megvédjék magukat, valamint az eljövendő generációkat a jövő szenvedéseitől. Ezzel sok országot megelőznek.

Én ugyan nem! Akkoriban Máltán éltem, és sokkoló volt, hogy milyen gyorsan, mennyire negatívan változott meg az élet a szigeten. Később ugyanezt láttam Németországban. Akkor is és most is értetlenül állok előtte.

Apám nagyon korán megtanított arra, hogy mindent megkérdőjelezzek. Ha így teszel, lehetetlen a mainstreamet elfogadni.

Ahogy már mondtam, a német mellett magyar gyökereim is vannak. Magyarországot mindig nagyon szerettem. Sajnos a szüleim és a nagyszüleim már nem élnek, pedig a család magyar ága hatalmas volt. Az ő történetüknek csak a töredékét ismerem. De ez az én történetem is, és ezért szeretném az egész történetet megismerni. Talán még van remény arra, hogy felleljek néhány élő családtagot. Ahhoz, hogy megértsem, hogy ki vagyok, tudnom kell, hogy honnan jövök.

Amennyi sok pozitívumot az útjaim során megéltem, az egyszerűen hihetetlen. Számos - Magyarországgal foglalkozó - német Facebook csoport tagja vagyok. Sokan szeretnének Magyarországra jönni, ezekben a csoportokban a turistaélmények mellett főként erről esik szó. Mielőtt megtennék ezt a lépést, sok kérdés és kétség merül fel bennük. Ezért gondoltam, hogy ha összeszedem ezeket a kérdéseket és elmesélem a saját tapasztalataimat, az segíthet válaszokat találni, s talán a kétségek is elmúlnak.

Nemcsak követték, sokan már jóval előttem megtették ezt a lépést. Vannak német közösségek, de az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Svájcból is sokan vannak itt.

Az alapötlet tanácsadás volt magyarországi házvásárláshoz. Ehhez fogtam kezdetben, de az írás során saját új lendületet, ezzel együtt számos új irányt kapott a dolog. Tehát írtam egy kicsit Budapestről, a Balatonról, a Dunáról, és természetesen a magyar konyháról. Így ez nem tisztán ismertető, hanem egy koktél, aminek fő összetevői a tapasztalattal dúsított információ, na és az én Magyarország iránt érzett szeretetem.

Naprakészen követem az európai változásokat. Kozmopolita családból származom, aminek következtében más európai országokból sok mindent "első kézből" tudok meg. Nem tartom kizártnak, hogy az EU mostani formájában nem sokáig marad fenn. Túlzottan eltávolodott az alapító gondolatoktól, az európai és hagyományos értékektől. A Brexit ezt jól mutatja. Nem vagyok benne biztos, hogy az EU biztosítani tud tagországai számára egy élhető jövőt Európában. A globalizált országokban, mint amilyen Németország vagy Franciaország, az emberek olyan szétszakadást élnek meg, ami ilyen mértékben eddig ismeretlen volt. Jelen állapotát szemlélve Európa jövőjét aggasztónak találom. Azt hiszem, a V4 államok kitartása igazi alapköve lehet valami újnak, ami esetleg az EU-t a mostani formájában akár le is válthatja. Magyarország ezekben a viharos időkben Európa sziklája. Én hiszek ebben, és kérlek Titeket, Magyarok, erre legyetek büszkék, erre büszkék kell, hogy legyetek!