Amikor mindenkinek igaza van

Teljesen igaza van a kormánynak, amiért szigorító intézkedésekkel gátolja a vírus terjedését. És teljesen igazuk van a vendéglátósoknak, amikor tényszerűen, minden pátosztól mentesen közlik: ebbe ők belehalnak. Amikor pedig két igazság találkozik, akkor tenni kell valamit. Az egymással (látszólag) szembemenő igazságok ugyanis nem paradoxonok. Itt nem arról van szó, hogy a megállíthatatlan ágyúgolyó találkozik a ledönthetetlen oszloppal. Itt lehet és kell is lépni. Méghozzá gyorsan.

***

Hogy mit kéne tenni? Hogy mit kéne kitalálni az áldatlan helyzet megoldására? Mint a szakértőktől megtudtuk, a nyájimmunitást akkor érjük el, amikor a teljes lakosság 60%-a beoltásra kerül. Azt is tudjuk, hogy a nyugati vakcinagyártók csak ígérgetnek, s miközben az EU szakpolitikusai fogatlan oroszlánokként fenyegetőznek, az ígért amerikai és európai védőoltások hazánkba érkezte akár másfél-két hónappal is csúszhat.

Az tehát, hogy várjunk a szigorítások feloldásával a védettség eléréséig, sajnos nem jelenthet megoldást. Még akkor sem, ha a kormány időközben lépett, és más forrásokat keresett.

Mindezeket figyelembe véve kellene tehát minél előbb egy válságstábot összehívni (ez esetben a „minél előbb” a holnap reggelt kellene, hogy jelentse), majd a stáb által kieszközölt módosításokat minél előbb törvényerőre emelni (ez esetben a „minél előbb” a holnapután reggelt kellene, hogy jelentse).

Hogy mik lehetnének ezek a mindenki számára megfelelő, kompromisszumos megoldások?

Íme, laikusként néhány ötlet:

0: Mindenekelőtt, ha már mindenképpen szükség van éjszakai kijárási tilalomra, annak kezdő pontját tolják ki éjfélre. Ez mindennek az eredője, az a bizonyos nulladik pont.

1: Nyissanak ki a vendéglők kerthelyiségei, ahol az egymástól kellő távolságra elhelyezett asztaloknál a kültéri infrás vagy gázos melegítők mellett a vendégek ehetnek, ihatnak.

2: Ahol nincs kerthelyiség, ott az önkormányzatok ideiglenesen engedélyezzék kinti sátrak telepítését, akár még akkor is, ha ezek rontják a terület összképét (ahogyan a maszkok is rontják az összképet, de azért viselésük elengedhetetlen).

3: Az önkormányzatok – állami támogatással – helyezzenek ki minden vendéglátóipari egység teraszához vagy kültéri sátrához egy-egy férfi-női mobilvécét.

4: Remélhetőleg egyre többen lesznek azok, akik az oltással védettséget szereznek. Számukra – oltási könyv bemutatása ellenében – nyittassanak meg a vendéglők belső helyiségei.

5: A maximális vendéglétszám közelítse meg a vendéglő befogadóképességének minimum kétharmadát.

6: A veszélyhelyzet lejártáig a vendéglősök valóban vegyék komolyan, hogy ittas vendéget nem szolgálnak ki.

***

Ez valóban csak néhány ötlet, s bár ugyan a legszükségesebbek, de biztos vagyok benne, hogy ezeken felül számos olyan megoldási javaslattal tudnának élni az érintettek, amelyek segítségével vállalkozásuk túl tudná élni ezt az időszakot.

Kiváltképp, hogy ez már – amolyan róka fogta csukaként – meg is valósult, igaz nem ott és nem úgy ahogyan kéne.

Sokfelé járok ugyanis az országban, s mindenhol ugyanazt látom: az emberek az éjjel-nappal nyitva tartó benzinkutakon gyűlnek össze, megvéve odabent az üdítőt, ételt, italt, kávét, melyeket aztán a benzinkúti shop mögötti parkolókban, kis társaságokra oszolva, hosszas beszélgetések közepette fogyasztanak el.

Nem lenne akkor már jobb a fenti megoldás?

Már csak a vendéglősök miatt is.

Biztos vagyok benne, hogy ilyen és ehhez hasonló enyhítések mellett új erőre kapva tartanánk be az összes többi előírást, hogy – ahogyan a szakértők prognosztizálják – húsvétra végleg kikerüljünk a vírus uralma alól.

() VBT ()