Karácsony Gergely, a magyar politika giccse

Amikor Karácsony Gergely ironizálni próbál, az pont olyan, mint amikor Karácsony Gergely ironizálni próbál: szekunder szégyen szagát szellenti szerteszét. Persze egy főpolgármestert sosem szabad a műértés vagy az esztétikum szemszögéből megítélni, hiszen van erre külön kulturális bizottsága. De hogy pont ezen a napon pont így nyilvánuljon meg? Na, ehhez azért pofa kell…

***

Mondanám, hogy felháborodásom amolyan műfelháborodás, hogy relevanciáját tekintve legalább annyira sablonosan uraskodó, mint Erdős Virág egymás alá rendezett sorai (amit ugyan nem tekintek versnek, de ez szintén megítélés kérdése). Ám ez az attitűd azért elég szépen megmutatja a rögvalót. Például, hogy a főpolgármester úrnak – bokros teendői közepette – azért akad ideje ott és akkor a damaszttal letakart, Zsolnay porcelánnal terített asztal legközepére szarni, ott és amikor akarja. Méghozzá kedveskésen boomeres, mosolygós emoticonnal megtámogatva azt a fajta lelkületet, ami csak és kizárólag a haladár eszmeharcosok sajátja.

*

De ha már… akkor…

*

*

ERDŐS VIRÁG: BEFOGADÓI NYILATKOZAT

("szíves" hozzájárulásom a költészetnapi giccsparádéhoz)

ebben a maszkban mondom el

(ekívül nincs számomra hely)

sikerült felelős döntést hozni:

Veled kívánok

oltakozni!

***

Következzen egy rövid verselemzés (ha már amúgy is érettségi közeleg, talán tanuljon ebből az ifjonti nemzedék): Ez szar.

***

Az elemzés után beszéljünk arról, hogy vajon mi volt a célja ezzel? Na, nem a költőnek, hiszen a wannabe portás költészet célja mindig a dafke-hatás elérése, mégpedig trendi trendköpenybe burkolózva, jó magasan elemelkedve az egyszerű földi halandótól, aki képtelen olyan egyszerű elvont dolgok megértésére is, mint hogy a verstelen vers az már maga vers, mi több, tiltakozás, avagy segélykiáltás; az elnyomás alatt is életképesre betokozódott szabadság csírájának afeletti vágya, hogy mielőbb kibontakozhassék. A cél tehát, amit a közléssel meg kell értenünk, Karácsony Gergelyé. Vajon mi vitte rá, hogy József Attila születésnapján, a magyar költészet napján pont ezt a szóhalmazt válassza ki megemlékezés gyanánt? Legvalószínűbb válaszom erre: mert megteheti. Megteheti és meg is teszi. Rajongóinak hada pedig észveszejtő ünneplésbe kezd, sőt némelyek már magyarázni is kezdik a magyarázhatatlant, belelátva, beleolvasva ebbe a betűszarkupacba olyat is, amit Erdős asszonyság tán nem is akart közléssé emelni. Tévedések elkerülése végett nem tartozom azok táborába, akik úgymond kikérik maguknak az ilyesfajta megemlékezést, hiszen Karácsony Gergely személyében közakarattal megválasztott politikus nyilvánult meg a mai ünnepen. Csupán arra kívánok rámutatni, hogy bizonyos fajta csoporttól borítékolhatóan bizonyos fajta akciók és reakciók várhatók. Bennem tehát a főpolgármesteri poszt nem felháborodást kelt, hanem megnyugtat azon hitemben, hogy én állok a jó oldalon.

***

Mivel pedig minden fideszesnek maga felé hajlik a keze, egyszemélyes kontrollcsoportként nézzünk egy random kormánypárti politikust, mondjuk Balla Mihályt! Vajon ő mivel emlékezett meg a költészet napjáról?

*

*

***

Erdős Virág és Kosztolányi Dezső költészetének összehasonlítása nem az én dolgom. Az azonban teljesen biztos, hogy nemzeti ünnepeink és emléknapjaink hadszíntérré tétele legalább annyira gennyes és ocsmány dolog, mint amilyen borzalmasan kellemetlen például Budapest belvárosában autóval közlekedni. S ha már itt tartunk: kéne valami szabály arra, hogy külön sávja legyen a közösségi oldalakon a kultúrának. És oda bármilyen büdös tahó csak alapos indokkal sorolhasson be. Mert egyelőre úgy áll a helyzet, hogy a mosolygósan gyilkos, kerékpárral a szolgálati kocsijáig tekerő, városkáoszrendező Karácsony Gergely nem más, mint a magyar politika giccse.

() VBT ()