Szabad-e szelfizni kormánypárti politikussal?

A digitális kép- és hangalkotó eszközök fejlődése, valamint a közösségi oldalak térnyerése a másodperc-hírek terepévé tette életünk minden szegmensét, legyen szó kultúráról, politikáról, vagy épp családi életről. Ez a változás olyan kihívások elé állított minket, amely kihívásoknak – több, kevesebb sikerrel - azóta is próbálunk megfelelni. Különösen igaz ez a kiemelt közszereplőkre.

***

POLITIKUS VAGY APOLITIKUS?

Azzal kell kezdenünk, hogy átpolitizált társadalmunkban az identitás kérdése nem lehet lebegtetett. Nem, vagy csak alig fordulhat elő, hogy egy ismert ember a közügyeket érintő kérdésekben annyira neutrális legyen, hogy vagy egyáltalán nem nyilatkozik meg ezekkel kapcsolatban, vagy megnyilatkozásaiban kínosan ügyel arra, hogy a kormánypárt és az ellenzék felé mindig ugyanannyit dicsérjen, és mindig ugyanannyi kritikát fogalmazzon meg. Ehhez ugyanis egyfajta meghasonlottság szükségeltetne, ami azt feltételezné, hogy az illető csupán érdekből cselekszik, saját meggyőződése pedig kimerül az individualizmus szintjén. Máskülönben pedig a valahová tartozás érzése elemi igény. Ez alól a közszereplők (celebek, sztárok, influenszerek, etc.) sem vonhatják ki magukat. Kiváltképp azért nem, mert jó részük direkt vagy indirekt politikai eszköztárral felvértezve gyártja azokat a tartalmakat, amiket aztán valamelyik oldal óhatatlanul felhasznál, még akkor is, ha a tartalmak címzettje nem feltétlenül ő volt. Kijelenthetjük tehát, hogy az „én nem politizálok”, vagy az „én mindenkit szeretek” elve vagy egyáltalán nem, vagy csak ideig-óráig érvényesülhet.

HASONLÓ, VAGY EGYLÉNYEGŰ?

A kialakult helyzet talán legszerencsétlenebb hozadéka, hogy a felhasználó (v.ö. választópolgár) szemében a kormánypárti politikus, a könnyűzenész és a rapper ugyazon közösségi platformon azonos véleményformáló erővel bíró személy. Tehát nem hasonlóan véleményformálók, hanem ugyanolyan befolyásoló erejű, egyenrangú partnerek. A helyzet komplexitását mi sem példázza jobban, mint hogy a politikus eszköztárában is kényszerítő erővel kell megjelennie az úgynevezett clickbait tartalomszolgáltatásnak, ami azért messze nem a valódi, érdemi munkája, hanem inkább amolyan járulékos formája annak az életnek, amelynek jelentősebb részidejét tölti ki a politizálás, a maradék időben pedig magánemberként (ámde furcsa paradoxon gyanánt végig közszereplőként) jelenik meg. S kell is, hogy megjelenjen, mert a választópolgárok igénylik a magánéleti betekintést, ahogyan mindig is igényelték, így ezt megtagadni tőlük felér egy politikai öngyilkossággal. Egyes szakértők szerint ez az arány kormánypártiak esetében 80% munka és 20% magánélet, míg ellenzékiek esetében majdnem teljesen fordított arányokkal lesz hatékony. Így fordulhat elő, hogy amíg kormánypárti politikusok esetében a közösségi oldalaik posztjai főként az általuk elvégzett munkáról szólnak, és időnként fordul elő egy-egy személyesebb poszt (pl. családi élet, énekessel készült szelfi, stb.), addig a kormányzás megszerzésére készülő ellenzékiek esetében a posztok többsége még akkor is személyes (esetenként önmaga fontosságát felülreprezentáló), ha az munkának álcázott tevékenységként jelenik meg.

PÉLDA (ÉRTÉK)

Hogy plasztikusan érzékeltessem a jelenlegi helyzetet, két példát citálok ide a közelmúltból. Az első egy közismert rapperé, aki egy kormánypárti politikussal készült közös képe után magyarázkodni kényszerült rajongói egy részének, s muszáj volt elpufogtatnia azt a közhelyet, hogy a művész mindig ellenzéki. Ez természetesen nem igaz, mert a művész is ember, neki is lehetnek (s vannak is) pártpreferenciái. Ha jól emlékszem a Fidesz 2002-ben történt ellenzékbe vonulása után sem a Kispál és a Borz, sem a Quimby, sem, mondjuk, a Pa-dö-dő nem lettek hirtelen fideszesek. A másik, a napokban történt eset egyik szereplője egy énekesnő, míg másik szereplője – véletlenszerűen - ugyanaz a kormánypárti politikus, aki az előző esetben is. Az énekesnő fél napig, ha büszkélkedhetett közösségi oldalán a közös képpel, utána viszont a sorozatos támadások miatt eltávolította azt oldaláról. Mindkét esetben megjegyzendő, hogy az érintett kormánypárti politikus sosem folytatott botránypolitizálást, s más egyéb vádak sem érhették az ellenzék részéről, személye tehát elméletileg nem megosztó. Gyakorlatilag azonban, mivel a politikus a kormányt képviseli, megjelenése az énekesnő oldalán megosztóvá válhatott a rajongók szemében. Az esetre az egyik kormányközeli mémoldal, a

Kacsavadász

(KLIKK IDE!)

külön posztban reagált:

*

*

A kétségtelenül erős szavakhoz a Facebook-oldal ezt a mémet csatolta:

*

A Kacsavadász nevű Facebook-oldal által megfogalmazott üzenetek egyértelműek: 1: Ha a zenész koncertjén egy ismert politikus jelenik meg, az nem hivatalos minőségben, hanem rajongóként, magánemberként jelenik meg. Ilyenkor az előadó eldöntheti, hogy kíván-e vele közös fotót készíteni, vagy sem? S azt is eldöntheti, hogy a közös képet csak a politikus publikálja-e, avagy ő maga is? Amennyiben úgy dönt, hogy ő is posztolja a fotót, az egyfajta állásfoglalása lehet annak, hogy a művész vagy az adott politikai oldalhoz vonzódik, vagy akár annak is, hogy ő oldalaktól függetlenül minden rajongóját egyaránt szereti. Ezt a képhez csatolt szöveggel egyértelműsítenie kell. Így sem fogja kikerülni az ellenvéleményeket, azonban lelkiismeretén nem esik csorba. 2: A Kacsavadász posztjának második üzenete legalább ilyen fontos: a demokrácia azt jelenti, hogy nem szégyenkezünk sem azon, hogy kormánypártiak vagyunk, sem azon, hogy ellenzékiek vagyunk. A kormánypárti szimpatizánsok joggal vélhetik úgy a kép eltávolítása miatt, hogy az énekesnő nemcsak egy rajongóját tagadta meg, hanem egy egész politikai oldalt megtagadott, míg a másik oldal joggal érezheti úgy, hogy az énekesnő egyértelműen az ellenzéket választotta.

RELEVANCIA

Természetesen sem a rapper, sem az énekesnő tekintetében nem kell szélsőségekig ragadtatnunk magunkat, s nem kell azonnal országárulóvá kikiáltani őket. Hiszen attól még, hogy kit kedvelnek és kit nem, az előadói teljesítményük egyáltalán nem változik. S már csak azért sem kell elfordulnia tőlük egyetlen rajongónak sem, mert maga az elfordulás ténye is felülreprezentálná személyüket. Nekik ugyanis nem az az elsődleges dolguk, hogy politikai kérdésekben megnyilatkozzanak, hanem, hogy szórakoztassanak. Még akár úgy is, hogy a 80% szórakoztatás mellett belefér 20% kormánydicséret vagy kormánykritika (az arányok személyenként változhatnak). Mindannyiunk közös feladata, hogy végre a helyére tegyük azokat a bizonyos relevanciákat, amelyek alapján a választások alkalmával döntünk az egyik, vagy a másik párt, pártszövetség mellett. Ennek eldöntése pedig nem szabad, hogy a bulvár-tájékozottság függvénye legyen! Már csak azért sem, mert, ahogyan a csípős nyelvű Kacsavadász fogalmazott, a magukat nyíltan liberálisnak mondó zenészek többsége a jobboldal hatalomra kerülésekor folyamatos törleszkedések árán állandó pozícióban tartotta/tartja magát. Érdekes ellenpontja ennek a fajta karrierkezelésnek, hogy a jobboldal ezzel szemben az általa támogatott előadókat még akkor sem engedi egzisztenciális mélypontra kerülni, ha épp nincs kormányon.

***

Tetszik, vagy nem tetszik, a 2022-es kampány már megkezdődött. S ha azt hisszük, hogy most épp durva, akkor fogalmunk sincs arról, hogy mindez hová fajulhat még jövő év áprilisáig. Jelenleg mindkét oldal úgy fogja fel, hogy a 2022-es parlamenti választás nem más, mint háború a nemzetért. E nyomvonalon haladva pedig, ha valaki eltávolít egy fontos képet, azaz nem lő ránk, csak épp engedi átvonulni az ellenséges csapatokat, annak a státusza egyértelműen megfogalmazható. Már persze, ha elhisszük, hogy egy énekes vagy egy repper szava ugyanannyit ér politikai kérdésekben, mint egy nemzetközileg elismert és nagyra tartott miniszteré.

() VBT ()

Kiemelt kép: Facebook